étel, hordó

Isolabella

  • ételhordó
  • 2020. február 29.

Gasztro

Székesfehérvár történelmi és a hetvenes években felhúzott, paneles városközpontja szinte egymásba ér, így afféle vámháznak, határőrlaktanyának is mondhatnánk azt a hivalkodó épületet, mely a kettő között magasodik. „A Panorama Offices Székesfehérvár egyetlen A kategóriás irodaháza. A csúcskategóriás irodák és gyönyörű üzlethelyiségek mellé minden igényt kielégítő szolgáltatást és személyre szabott megoldásokat kapnak Bérlőink” – olvassuk a hirdetésükben, mielőtt a gyönyörű üzlethelyiségek legnagyobbikába lépnénk. A nem különösebben érdekes, ám naprakész és ízléses berendezés belesimul a feltételezhető irodaházi koncepcióba: „semmi feltűnősködés, semmi szegényháziság”. Kötekedésre legfeljebb az elméretezett „Isolabella” felirat adhat okot, amit a buzgó grafikus úgy próbált feldobni, hogy az „o” helyére egy paradicsom fotóját tette. A hely fekvése, illetve a jelentős pizzaválaszték miatt nem lepődünk meg, hogy szom­­baton, ebédidőben csak a szerencsének köszönhetjük asztalunkat. A felszolgálók a telt ház ellenére sem nyűgösek, fásultak, bár lelkesnek sem mondhatnánk őket.

A sajtleves cipóban, baconcsipsszel, zöldfűszerrel, szerecsendióval (1390 Ft) komoly vállalásnak tűnik, de mintha az utóbbi részletek elvesztek volna: nem érezni jellegzetes ízeket a sajt mögött. Ellenben a cipó friss és ropogós, ami a hazai felhozatal ismeretében tiszteletreméltó. Nem tudtuk megfejteni, hogy miért nevezik a fokhagymás-tejfölös, juhtúrós, mozzarellás, olajbogyós, lila hagymás pizzát (1950 Ft) szicíliainak, de talán nincs is jelentősége. Sokkal fontosabb, hogy a tészta megfelelő, és a rávalók sem okoznak csalódást. Sajnos ugyanezt a serpenyőben sült fogasfiléről (3790 Ft) nem mondhatjuk el. A két vékonyka, ízetlen halszeletről és az ugyancsak ízetlen „salátaágyról” nyugodtan kijelenthetjük, hogy az év legunalmasabb étele, természetesen a múlt évet is figyelembe véve. A szintén szicíliainak jelzett citromtorta pirított mandulával (950 Ft) sokkal jobb, még ha nem is tudjuk eldönteni, hogy házon belülről vagy valami környékbeli cukrászdából származik-e.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.