Budapestet nem fullasztani kell, mert a főváros az ország "mozdonya"

  • Magyar Narancs
  • 2026. március 7.

Interaktív

Elhitették, hogy tudnak kormányozni, de a hatalom fenntartásán kívül mást nem tudtak: koncepció, prioritás nélkül igazgatnak - véli Bojár Iván András művészettörténész.

Innen? Hová? címmel a Magyar Narancs élő beszélgetéssorozatot indított, amelynek 2. epizódjában január 28-án Csomay Zsófia, Ybl-díjas építésszel és Bojár Iván András művészettörténésszel, lapunk első főszerkesztőjével Legát Tibor beszélgetett arról, hogyan vált Orbán Viktor játszóterévé Budapest, és hogyan szerezhetjük vissza?

"Majd mi jövünk, és akkor jönnek az igazán klassz dolgok!" - ezt ígérte a Fidesz, de a hatalom megtartásán kívül nem volt más cél, a közigazgatás működtetésének képességét hitették el, de valójában nekiálltak kárt okozni - mondta Bojár Iván András.

Az ország GDP-jének most 37 százalékát megtermelő Budapestet nem dögleszteni, fullasztani kell, hanem megerősíteni, mert Budapest tulajdonképpen az ország mozdonya, amit ha tönkreteszünk, kivesszük belőle az üzemanyagot, akkor a szerelvényt nem fogja húzni a mozdony - vélekedett a művészettörténész

A teljes beszélgetés megtekinthető a YouTube-on:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.