A most kezdődő időszak a Zsidó Egyetem kinyitásáról és megújításáról szól majd: együtt kell dolgoznunk a magyar egyetemi világgal, a keresztény társegyházak egyetemeivel, Izraellel, Európával és Amerikával. Fiatalítás kell, digitalizáció, a teljes közösséget szolgáló egyetem.
Néhány napja megválasztottak az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem (OR–ZSE) rektorává, egy nagy múltú, közpénzből is működő egyetem vezetőjévé. Az egyetem sorsa közügy. Tartozom tehát azzal, hogy az érdeklődő nyilvánosság előtt számoljak be röviden a rektori terveimről. Transzparensen tevékenykedő, tetteiben számon kérhető vezető szeretnék lenni.
A magyar neológ zsidóság intézményi létrejötte, megszilárdulása egybeesik az Országos Rabbiképző Intézet több mint 140 évvel ezelőtti megalapításával. Ez az egybeesés korántsem véletlen. Más országok neológ mozgalmaihoz hasonlóan (a neológia ugyanis pontosan annyira hungarikum, mint a paprika, a Duna vagy az orgonaillat május idején) a „kongresszusi” zsidóság szervezetének szíve maga a rabbiszeminárium lett. Az itt képzett rabbik judaisztikai ismeretei és a többségi társadalom szellem- vagy társadalomtudományaiban való járatosságuk jelölte ki annak a fontolva haladó fejlődésnek a pályaívét, mely a Soáig töretlennek látszik, és amely a zsidó vallásjogi szemléletmód és a modernizáció kritikai, igen: önkritikus szemléletét ötvözni volt képes, nem kis mértékben hozzájárulva Magyarország szellemtörténetéhez.
A diktatúrában, 1949 és 1990 között ez az intézmény is a puszta létéért küzdött. Az intézményi dermedtséget, tetszhalált Scheiber Sándor szellemi elevensége és a fogyatkozó nagyok ellensúlyozták némiképp.
A rendszerváltást követő szűk évtized a képzési paletta bővítését hozta, az intézmény elindult az egyetemi fejlődés útján. A zsidó szellemi közélet nem egy meghatározó alakja ekkor vértezte föl magát a munkájához szükséges tudással. Az elmúlt huszonegy évre, tehát Schőner Alfréd főrabbi rektori időszakára pedig olyan fontos eredmények esnek, mint amilyen a vallástudományi Doktori Iskola beindítása.
A most kezdődő időszak az eddigi eredmények megóvásán túl az OR–ZSE nyitásáról szól majd.
A mostani, a demokráciában született és digitális eszközök között felnőtt nemzedéknek olyan egyetemre van szüksége, mely szerves részévé tud válni a hálózatosodó honi és nemzetközi felsőoktatási térségeknek. Ahol a digitalizáltság alapkövetelmény, a külföldi részképzések mindenki számára adott lehetőségek, az oktatók kutató munkájához, kutatócsoportjaihoz való csatlakozás a legjobbak számára egyszerre szellemi kihívás és a mindennapi egyetemi munka természetéből fakadó lehetőség. Ahol a hallgatói önkormányzatiság nem írott malaszt, hanem a zsidó hagyomány gyakorlásának egyik terepe, a hallgatói felelősségvállalás és a zsidó felvilágosodás hagyományából fakadó kritikai szellem érvényesülésének meghatározó tere.
Az egyetemen épp zajló nemzedékváltás meglehetősen nagy kihívást jelent, hiszen nehéz pótolni a nyugállományba vonuló tudósok tudományos teljesítményét. Szakmai reputációjuk fájó hiánya tudatosítja majd az intézményen belüli utánpótlás-nevelés fontosságát. Már csak ezért sem halogatható tovább fiatal, tehetségüket rangos publikációkkal bizonyító, külföldi projekteket elnyerő hebraisták, kultúrtörténészek, filológusok bevonása.
Az OR–ZSE a Mazsihisz fontos intézménye: küldetése, hogy elérje a zsidóság iránt érdeklődők minél nagyobb részét. Szélesíteni kell ezt az érintkezési felületet. A szakkínálat növelésével, felnőtt- és továbbképzések indításával, az oktatás színvonalnak emelésével vonzóbbá kell tenni a zsidó vallásosság neológ alternatíváját, bővíteni kell a neológiához való tudományos, spirituális, vagy akár vallási csatlakozás lehetőségét.
Az OR–ZSE nem légüres térben létezik, közege a teljes magyar társadalom és az egész zsidó nagyvilág.
Más magyarországi egyetemekkel, vallástudományi intézményekkel, akadémiai kutatóintézetekkel, Izrael és az európai, illetve az amerikai diaszpóra hasonló tudományos intézményeivel szorosan együttműködve tudja társadalmi küldetését igazán betölteni.
A neológ zsidóság első nemzedékei német nyelvűek voltak. Az Országos Rabbiképző Intézet is ezen a nyelven kezdte meg az oktatást. Az első professzorainak előadásai zömükben ezen a nyelven férhetők hozzá. Ez kultúrtörténetileg olyan erős összekötő kapocs a német nyelvterület jelentős zsidó közösségével, melyet hiba volna az intézményfejlesztés során nem kiaknázni.
Az OR–ZSE bár budapesti intézmény, de magyar nyelvű zsidóság egészét szolgálja. Az egyetem el kívánja mélyíteni a kapcsolatát a vidéki hitközségekkel, ide értve a határon túli magyar nyelvű közösségeket is. Érzékeny kíván lenni az ő speciális igényeikre, jelenlétével, együttműködésével erősíteni igyekszik majd a helyi közösségek kulturális identitását, végső soron pedig a magyar zsidóságon keresztül, a magyar felsőoktatás sajátos részeként, Magyarországot.
