Tavaly szeptemberben, a Fővárosi Közgyűlés alakuló ülése előtt, miután a Tisza Párt elnöke nyilvánvalóvá tette, hogy nem áll érdekében egy olyan koalíció létrejötte a közgyűlésben, amely többséget alkotna, ezt írtuk: „Magyar Pétert elsősorban a 2026-os választások izgatják, s így semmi olyat nem szavazna meg Budapesten, ami népszerűségvesztéssel jár. Pedig egy város működtetéséhez óhatatlanul hozzátartozik, hogy néha olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek nem nyerik el mindenki tetszését” – tettük hozzá.
Ezzel elsősorban azoknak a (többségükben máig) ismeretlen budapesti Tisza-képviselőknek üzentük, akik valamiféle Caligula-módszerrel kerültek a Fővárosi Közgyűlés fizetett alkalmazotti státuszába, hogy a felelős várospolitika nem a pártvezetés utasításainak szolgai módon való végrehajtását jelenti. Azért nekik címeztük e fontos – ám idehaza cseppet sem evidens – tényközlést, mert a Fővárosi Közgyűlés másik nagy egységétől, a Fidesztől eleve nem vártunk egyebet, mint hogy frakcióvezetőjük, a visszaléptetett főpolgármester-jelölt Szentkirályi Alexandra kampányszlogenjét – „Karácsony=Gyurcsány” – mantrázzák kifulladásig, és mindent elkaszálnak, amit csak lehet.
„Jó lenne e gyászos jövőkép ellenében valamiféle optimista változattal is előállni” – mondtuk egy héttel az alakuló közgyűlés előtt, naivan abban bízva, hogy az új képviselők észbe kapnak, és esküjükhöz híven „tisztségükből eredő feladataikat Budapest fejlődésének előmozdítása érdekében lelkiismeretesen teljesítik”, de sajnos csak ritkán tapasztalhattunk ilyet.
A két legnagyobb frakció, a Fidesz és a Tisza képviselői mindenek előtt párt- és pártvezetői közlemények visszhangosításával voltak elfoglalva, s egyéniségük legfeljebb akkor került előtérbe, amikor a közgyűlést egy olyan társasházi ötletbörzének tekintették, ahol mindenki elmondhatja, hogy mit kér karácsonyra a Jézuskától. Annak ellenére, hogy a fővárosnak nincs egy lyukas garasa sem. Sőt a főváros, a 150 éves története során legfeljebb vesztes világháborúk után volt annyira kiszolgáltatott helyzetben, mint most. Ami azért különösen fájó, mert e kiszolgáltatott helyzet személyesen a magyar miniszterelnöknek köszönhető.
Karácsony Gergely Budapest főpolgármesterré választása óta Orbán Viktor folyamatosan bosszút lihegett és minden eszközt megragadott, hogy kivéreztethesse a fővárost. Ha kell, törvényeket alkotott, hogy törvényesen büntethessen, majd az egészet úgy próbálta eladni, hogy a kialakult helyzetért Karácsony Gergelyt tette felelőssé. De miután a budapestiek 2024-ben is Karácsony Gergelyt választották meg – közvetlenül – főpolgármesternek, valamint különféle ismeretleneket a Magyar Péter iránti feltétlen bizalom jeleként, az a helyzet állott elő, hogy a csőd közelébe taszított Budapest nyomorúságát immár Karácsony Gergely és a Tisza közös produkciójaként tálalja a kormánymédia, ami nem különösebben meglepetés. Annak ellenére, hogy az önkormányzati/EP-választások óta Magyar Péter sosem rejtette véka alá, hogy Karácsony Gergelyt az „óellenzékhez” sorolja, és hogy számára még Vitézy Dávid is vállalhatóbb, pedig ő a Fidesz-jelöltje volt.
Az viszont sokaknak okozhat csalódást, hogy a Tisza, pontosabban Magyar Péter egymaga, ahelyett hogy a bajban szolidáris lenne a fővárossal és Karácsonnyal, inkább foggal-körömmel próbálja bizonyítani, hogy inkább Orbán Viktornak hisz, mint a budapesti szavazóknak. Ennek ékes bizonyítéka Magyar Péter Pride-dal kapcsolatos hallgatása, ami azt eredményezte, hogy a Tisza képviselői azért nem mentek el a júniusi közgyűlésre, mert esetleg állást kellett volna foglalniuk a felvonulás kapcsán. Az sem izgatta őket, hogy emiatt Budapest költségvetésének elfogadását is el kellett halasztani a Pride utánra. Ami két dolgot bizonyított:
a budapesti Tisza képviselők inkompetenciáját, illetve azt, hogy Magyar Péter az egyenes beszédre akkor sem hajlandó, ha Budapest működőképessége a tét.
Ennél is szomorúbb, hogy Magyar e szokásán úgy sem hajlandó változtatni, hogy Karácsony Gergely a rendszerváltás óta eltelt harminchat év legnagyobb kormányellenes demonstrációját vezényelte le; a Tisza elnöke képes volt a főpolgármester nevének említése nélkül, és a Pride kifejezés használatának mellőzésével megemlékezni az eseményről, majd hétfőn – a fővárosi Tisza frakció elnöke helyett – személyesen ő szabott mindenféle feltételeket a budapesti költségvetés elfogadásával kapcsolatban, amelyek ugyan nem teljesültek, mégis a saját győzelmeként tálalta.
Mindezek ellenére Magyar Péter egyelőre nyeregben érezheti magát, mert azt az egy forgatókönyvet tudja elképzelni, hogy baloldaliak rá fognak szavaznak, mivel csak ő képes arra, hogy leváltsa Orbán Viktort. Ám e hatalmas magabiztosságában mintha megfeledkezett volna arról, hogy az soha nem vezetett jóra, ha egy politikus azokat alázza, akikre támaszkodik. Márpedig az a nem kevés budapesti, akik tavaly egyszerre szavaztak Karácsony Gergelyre és a Tisza pártra, okkal érezhetik magukat annyira becsapva és megalázva, hogy jövőre befogott orral sem szavaznak arra, aki semmibe veszi és csak eszköznek tekinti a magyar fővárost.
„A budapestieknek elsősorban Magyar Péter szállóigévé vált kijelentésével kell beérniük, tudniillik, hogy »ügyek mentén« bárkivel hajlandó együtt szavazni” – írtuk tavaly, ma legfeljebb annyival tudunk többet, hogy ezek kizárólag olyan ügyek lehetnek, amelyekért nem a Tisza Párt elnökének kell felelősséget vállalni.
