Járványhelyzet Varsóban: az emberek többsége sállal takarja az arcát

  • Szőnyei Eszter
  • 2020. március 24.

Katasztrófa

Maszkokhoz nem lehet hozzájutni, a test belső fertőtlenítése prioritást élvez.

Az események, csak úgy, mint az egész világon, Varsóban is felgyorsultak. A múlt hétvégén még mi is kilátogattunk a közeli Łazienki Parkba pár órára, hogy egy kis friss levegőt szívjunk. A múzeumok, iskolák, és más intézmények már korábban bezártak, így a séta jó alternatívának tűnt. Sajnos ezt mások is így gondolhatták, ugyanis tele volt a park emberekkel. Ez a hatóságok figyelmét sem kerülte el, így hétfőre a játszótér már szalaggal volt elkerítve, és a megszokott árusok is eltűntek.

A buszokon a vezetőfülke szintén szalaggal van elválasztva, bár nagyon nincs kitől, ugyanis a csúcsforgalomban is csak alig néhányan lézengenek az egyébként 4-6-os tömöttségű járműveken. Aki teheti, biciklizik (nagyon jól kiépített utak vannak a belvárosban), vagy elektromos rollerrel közlekedik, esetleg sétál.

A fogorvosnál az időpontokat március végéig törölték. Az egyik kollégám már hónapok óta várt egy belső szervi műtétre, amit egyszer már elhalasztottak eszközhiány miatt. Az új időpont most lett volna, de szegényt a jelenlegi helyzet miatt nem fogadták a kórházban.

Péntekre érezhetően súlyosodott a helyzet.

A munkahelyemen, ahogy szinte mindenhol, március 23-tól home office-t rendeltek el. Az elmúlt héten a mellékhelységek mellett az iroda több részén is kézfertőtlenítőt helyeztek el, a WHO ábráival együtt. A takarítók naponta többször fertőtlenítettek.

false

A boltban az ajtónál nejlon kesztyűk találhatók, és a biztonsági őr személyesen figyelmezteti a belépőket a használatukra. A pénztárosok gumikesztyűben, maszkban, átlátszó paraván mögött dolgoznak. Az emberek többsége sállal takarja az arcát, ugyanis maszkokhoz nem lehet hozzájutni, és az előírás szerint csak betegek, illetve a fertőzésnek kitett alkalmazottak viselhetik. A vevők szinte már paranoid módon kerülgetik egymást, ami már csak azért is szürreális, mert békeidőben itt mindenki szeret indokolatlanul közel állni a másikhoz. Nem ritka élmény, hogy valaki a széles járdán is a sarkadra tapos, vagy az üres zebránál várakozás közben a nyakadba liheg. Ilyesmire most egy jó darabig nem lesz példa.

Kézfertőtlenítő március eleje óta nem kapható sehol.

Egyszerű fehér rizst elvétve, tésztából pedig csak kisebb választékot találni. A tartós tejek polca is rendszeresen kiürül. A korábbi hetekben kifogytak az ásványvízből is a boltok, de ahogy láttam, az alkoholos italok is jól fogynak, a test belső fertőtlenítése itt prioritást élvez.

De folyamatosan töltik fel a készleteket, így teljes hiány szerencsére nincs semmiből, és ha valamihez az egyik helyen nem is jutunk hozzá, a többi boltban attól még elérhető lehet, bár hosszas túrákat most senki nem tesz. Varsóban mindenki komolyan veszi a járványveszélyt.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.