Amíg olvastam, végig azon gondolkodtam, találok-e végül olyasvalamit benne, amitől felülbírálhatnám a véleményemet. Tudom-e menteni valahogy. De nem tudtam. Egyszerűen csak rossz.
Szükséges-e ezt megírni? Már úgyis akkora a csinnadratta e körül a könyv körül. Szerzője rövid két hónap alatt az ország különböző pontjain, mintegy húsz helyen mutatta be. Nagyjából ugyanennyi interjú készült vele. 36 000 példányt adott el eddig.
Szükséges. Mert Vámos Miklós az egyik legolvasottabb magyar szerző, sőt, személyében - arcról is - tévés jelenlétének köszönhetően a legismertebb. Emellett az utóbbi években nagy hatást gyakorol az irodalompolitikai és irodalomfinanszírozási folyamatokra, döntésekre is. Függnek tőle dolgok: írók, és ezen keresztül az olvasók is, valamint az általában vett irodalom, hiszen Vámos Miklós az átlagosnál nagyobb hatással lehet arra, mit fognak az emberek olvasni. Ízlést formálhat. Ez felelősség. Nem kell persze a "védtelen olvasó" szószólójává előlépnem, mindenki azt olvas, amit akar. Csak közben jó, ha tudja, mit olvas. Lektűrt, minőségi irodalmat, ezek határán mozgó, vagy a határt tudatosan feszegető szöveget, vagy egyszerűen csak valami rosszat, amit megvesz, mert ismeri a szerzőt, s meg szokta venni a könyveit.
Az Utazások Erotikában dr Mester János története ("a dr mögé sosem tett pontot"). Huszonegy fejezete közül tízet arab szám jelöl, ezekben egyes szám harmadik személyben olvashatunk a főszereplő jelenéről; tízet római szám, ezekben a főhős életének egyes, általában egy-egy szerelmi/szexuális viszony/aktus leírása köré szerveződő epizódjait ismerhetjük meg, kisfiú korától a jelenig. A kétféle fejezettípus váltakozik. Az utolsó rész címe Huszonegy, ez egyes szám második személyű, s zárásul egy háromoldalas, esetlen prózaversszerűséget is magában foglal.
Mester János "Gőtista" = Goethe-kutató. Közepesen szerencsétlen magyar értelmiségi, harmadik feleségével és két pici gyerekével él egy békásmegyeri panelban. Életében központi szerepet tölt be a szex. Olykor - vélhetőleg poénosnak szánt - bárdolatlan és bárgyú módon fogalmaz ezzel kapcsolatban: "Rögtön kőmerev a farkam, amikor megérti, hogy bejuthat egy lyukba, ahol még sosem járt. Miért olyan rendkívüli hajtóerő ez? A lyuk maga nem is úgy néz ki, mint a kéj hona, inkább, mint egy nedvedző sebesülés. A szaga sem mindig izgató - noha a szakkönyvek szerint azért illatozik, hogy a kanok gerjedjenek." (233-234.)
Mester János Berlinbe utazik egy hónapra kutatni. Felesége épp az elutazása előtt tudatja vele, hogy nyitott házasságban kíván élni. Mester János szenved ettől, ám ez nem gátolja meg abban, hogy felmelegítse kapcsolatát Jolandával, azzal az immár középkorú, szintén nyitott házasságban élő német nővel, akit még kisfiú korában ismert meg egy NDK-s iskolai üdülésen. Akkor megmutatták egymásnak, amit abban az életkorban meg kell. A lány Goethe-verset ad ajándékba Jánoskának - ezért lesz ő Goethe-kutató. Néhány fejezettel később újra találkoznak, Mester János épp egy zenekart kísér egy kelet-berlini fesztiválra, akkor a szüzességüket vesztik el. S így tovább, halad az élet, "alabátyázás" (= önkielégítés), néha impotencia, a magas vérnyomásra szedett gyógyszer miatt, három házasság, no meg a házasságon kívüli kapcsolatok. Összesen hét, panaszkodik Jánoska, bezzeg Goethe: "közel száz nő jutott neki. (É) A kurva annyát! [sic] - Jánoska följajdult, neki mindössze 10 nő jutott, tíz, azaz TÍZ." (126.) Berlinből egy agyrázkódással járó biciklibaleset után tér haza, de a fokozódó házassági válság miatt el kell költöznie otthonról. The end.
Hiteltelen: miért éppen Goethe-kutató Jánoska? A sok német vonatkozás teszi szükségessé, de lehetne bármi más is a foglalkozása, az a kb. húsz oldal, ami összességében Goethéről szól, semmivel nem visz senkit közelebb hozzá (pl. 141-142.). Csak pluszteher az amúgy sem stabil könyvön. Vámos nem ért Goethéhez, így aztán nehéz bármi érdemlegeset mondania. Az alcím: számomra a legtalányosabb az egészben. Mi végre? A mondatot eredetileg a tizenéves Jánoska mondja, amikor unja a kultúrprogramot: "Ki a fasz az a Gőte?" (103.) Idáig értem. A borítón nem. Polgárpukkasztás? Erotika és irodalom összekapcsolása? Vagy a remény, hogy így jobban elkel a könyv a német piacon? (Ezért nem például Arany János kap ki?)
A rafinált fejezetekre osztásnak nincs valódi funkciója, csak trükk, köntös, amelybe a semmitmondás, a tartalmatlanság bebújhat. Szintúgy az, hogy a kiskori emlékeket tárgyaló fejezet a rontott helyesírásképet alkalmazza, ami a Zenga zénekben egyedi volt és működőképes. Itt viszont nem konzisztens az, amit a kisfiú mond, azzal, ahogy mondja: honnan tudhat és hogyan mondhat olyasmit 1957-ben, hogy: "De pont az volt, hogy a forradalom tört ki, amiről utána azt kelletett mondani, hogy ellenforradalom." (37.) A szöveget máskor is eluralja a vágy, hogy lényeges dolgokról is szót ejtsen - így kerülnek szóba feleslegesen és otrombán, többször is a haláltáborok: "Éa németek utolérhetetlenek, ha szervezni kell. (Itt most jó volna, ha senkinek nem jutnának eszébe a haláltáborok.)" (362-363.) Végig problematikus, hogy a betétepizódok beszélője melyik időpillanatban szólal meg, hogy elbeszélői tudása milyen intervallumra tejed ki, s számol-e azzal, hogy az olvasó bizonyos dolgokról korábban már értesült. Miért mondja és kinek, milyen beszédszituációban a kamasz fiú a következőt: "Három éve a Huszárék levittek a Balatonra, a kórházi üdülőbe. Ott belezúgtam egy NDK-s lánybaÉ" (87.), amikor erről már egy korábbi fejezetben olvastunk.
A szexjelenetek jórészt ízléstelenek vagy nevetségesek. "Képtelenség kibírni, a fiú torkából olyasfajta hangok törnek elő, mint a kakasból, ha róka jár az udvarban. Jánoska még sosem tartózkodott csirkeól közelében oly időpontban, amikor a lompos farkú ragadozó közelsége készteti visongásra a tarajos hímet, mégis érzi, ilyesmi lehet." (209.) "Alexa munkába vette Mánuelt. Idővel lovas indiánná nőtt, ficánkolt, a szorgos és erős ujjak ráhúzhatták az elakadást jelző háromszöget. Csingacsguk kiügetett a sziklás hegytetőn hajladozó fenyőerdőből, magasra emelt dárdával, paripája úszott a levegőben, átszállt a szakadék fölött, szikrát vertek a fémpatkók. Uff!" (315.) A testi részletek néha gusztustalanok: "Fú, de sűrű a fülzsírja!" (311.) - mondja megismerkedésükkor a későbbi harmadik feleség Jánoskának. Találkozunk emellett funkciótlan, mesterkélt, ámde egy trendi könyvből kihagyhatatlan önreflexív mozzanatokkal: "Nur nicht beszarren. Nem halhat meg a regény főalakja az első rész végén." (21.)
Szenvelgő, álságos, álnaiv promóció: azt írja Vámos Miklós a honlapján, tart attól, hogy lepornózzák majd a könyvét. Hű, de izgi, kiált fel a rajongó, akkor biztos jó sok szex van benne, megveszem gyorsan! Meg hogy szeretné egyszer kipróbálni, hogyan fogyna a könyve reklám és felolvasó körutak nélkül. Kérem szépen, tegye meg. Kíváncsi leszek az eredményre. Félreértés ne essék, nincs bajom Vámos Miklós sikerével. Ha pornót akar írni, írjon azt! És adja el! De vállalja! Ne vezesse félre az olvasóit! Ne szégyenlősködjön! Azért sem, hogy milyen jól reklámozza magát. Igen, ehhez ért. Ez jó. De nem emiatt nem magas irodalom, amit ír. Nem emiatt, nem irigységből fanyalognak a kritikusok. Ha bátrabb, őszintébb és önkritikusabb lenne, ha megoldaná írói identitásának vészes mértékű gondjait, ha látná saját határait, írhatna talán jó színvonalú, természetes hangú, tisztességes lektűrt. Elég lenne csak Vámos, Goethe és Márquez nélkül. Talán nem kell egyszerre túl sok mindent akarni. Nem lehet valaki egy személyben Lőrincz L. László és Esterházy Péter. Mert az eredmény csak egy színvonaltalan, jó sok bevételt hozó, rossz könyv.
Ab Ovo, 2007, 445 oldal, 3500 Ft
