Csontváry meg a kocsmák száma - Pécs és a könnyűzene

Hogy valami van a pécsi levegőben, azt már a kilencvenes években is sejtettük, de most már egészen biztosak vagyunk benne. A közelmúltban egyre több figyelemre méltó előadó és zenekar tűnt fel a baranyai megyeszékhely vonzáskörzetében az egy szál akusztikus gitáros dalszerző lánytól a nu-dzsessz formáción át az újgenerációs rockzenekarig. Amikor a pécsi könnyűzenei életről szólunk, nemcsak "a vidék" legerősebb zenei bástyájáról beszélhetünk, hanem egy előremutató, az egyéb zenei csomópontokat is erős új impulzusokkal ellátó központról. Egyes vélemények szerint Pécs a magyar Liverpool - ami, ha masszív túlzás is, azért nem teljes képtelenség.

A hazai rock- és popzenében csak látszólag meghatározó tényező a főváros. Az általános (tév)hit az, hogy csak Budapestről startolva lehet nagyobb sikereket elérni, rendszeresen koncertezni, és egyáltalán, benne lenni a köztudatban. Aztán valahogy mégsem ezt a nézetet igazolja a legismertebb és legtöbbet elért zenekarok példája (hogy csak két nagyobb nevet említsünk: a Tankcsapdánál Debrecen, a Quimby esetében Dunaújváros a "kályha"). Valamiért úgy tűnik, hogy a vidékről indult együttesek hosszabb ideig maradnak együtt, és kitartóbbak, mint a gyakori tagcserékkel, változó felállással működő, vagy két-három év után feloszló pesti formációk. Elég megnézni a pillanatnyilag huszadik születésnapját ünneplő Kispál és a Borz esetét: ők is Pécsről indultak, első koncertjükön ('87 decemberében) az azóta legendává nemesedett egyetemi klubban, a Szenesben léptek fel, most pedig ők a legismertebb és legnépszerűbb hazai rockzenekar - és már nem is muszáj hozzátenni az alternatív jelzőt. Lehet kísérleteket tenni Pécs "megfejtésére": orfűi tóvidék, abaligeti cseppkőbarlang, siklósi-villányi borvidék, a Mecsek közelsége, a gyakran hangoztatott mediterrán hangulat - próbálkozhatunk, de nem biztos, hogy jó helyen tapogatózunk. Lovasi András, a Kispál és a Borz és a Kiscsillag frontembere szerint van egy erős szellemi kisugárzás a környéken, de nem igazán lehet megfogalmazni, hogy pontosan mi is ez. "Tényleg nem tudom, mert az ország más részeiben is működnek jó zenekarok, de valamiért nekünk van egy ilyen titkos lobbink. Hallottam már azt a véleményt is, hogy Pécs a magyar Liverpool. Tényleg van néhány erős zenekar, például a mi próbatermünkben is, de van egy csomó felfedezetlen, mondjuk a szintén pécsi Harmada. De a helyi koncertélet azért itt is ugyanolyan, mint más városokban: nincsenek igazán működő klubok, próbahelygondok vannak, és a helyi vezetés sem támogatja a fiatal zenekarokat." A pécsi egyetem rajz-vizuális nevelés szakán végzett Gróf Balázs, a Pesti és a Vidéki Estek népszerű képregényrajzolója szerint egyszerűen csak arról van szó, hogy sok jó zenekar összejött egy közegben. "Erős szcénáról akkor beszélhetnénk, ha a zenekarok nézőként is látogatnák a kollégák koncertjeit, és a levegőben kitapintható lenne az összetartás, meg diskurzus alakulna ki egymás produkcióiról. De a zenészek nem túlságosan kíváncsiak a kollégáik teljesítményére."

Pécs underground zenei élete már a kilencvenes évek közepén mozgásba lendült. Hogy a sokszínűséget szemléltessük: innen indult az azóta Tesco Disco néven futó indie programsorozat, de a Hétköznapi Csalódások, vagy a közeli, szigetvári Persona Non Grata is e régióban kezdte pályafutását. "Az biztos, hogy 12 éve több koncerthely volt - folytatta Gróf. - Ez volt az az időszak, amikor a Hard Rák Café a Narancs éves közönségszavazásán az ország legjobb rockklubjaként végzett. A klubok megszűnése, átalakulása után az utóbbi években most az a divat, hogy a két belvárosi moziban is tartanak koncerteket. A nagy zenekarok, mint a Kispál vagy a ma már 700 néző előtt játszó 30Y meg egyre nehezebben találnak számukra alkalmas, elég nagy helyszínt. Én a magam részéről azzal támogatok bizonyos helyi bandákat, hogy gyorsan és ingyen összerakható klipeket gyártunk nekik Flinterrel (Makai Gábor), amiket a YouTube-on nézhet meg akár több ezer néző is. Kedvencemnek, a 30Y-nak meg remélhetőleg animációs klipet is fogok csinálni a közeljövőben."

Az utóbbi években számos különféle művészeti kezdeményezés (például POSZT) mellett változatos stílusú előadók, zenekarok érkeztek a déli megyeszékhelyről, így kijelenthetjük, hogy az országos átlagot figyelembe véve Pécs zenei-kulturális szempontból valóban kiemelkedő. Talán nem véletlen, hogy 2010-re Essen és Isztambul mellett elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. Ez bizonyára számos anyagi és koncertlehetőséggel is jár - gondolnánk elsőre, de úgy tűnik, mindebből a helyi zenekarok nem sokat profitálnak. "Amikor elnyertük az EKF címet, kitaláltuk, hogy 2010-ig évente rendezünk majd 'pécsi szál' fesztivált, ahol fiatalabb zenekarok is bemutatkozhatnak nagyobb közönség előtt - számolt be a tapasztalatokról Lovasi. - De aztán kiderült, hogy nem is adnak támogatást, szóval elálltunk a dologtól. Szó volt arról is, hogy a Zsolnay-terem át lesz alakítva próbateremmé, és ott háttér- és műhelymunkát lehet majd végezni, de egyelőre ez sem jött össze. Nem vagyok derűlátó ez ügyben, mert itt is csak az történt, ami más politikai programoknál: amink van, azt előrántjuk, szépen becsomagoljuk, feldíszítjük, de belül minden marad a régiben." Pedig támogatható, minőségi zenekarban nincs hiány. A 2003-ban alakult, magát csak trip-core zenekarként definiáló elektronikus formáció, az Esclin Syndo például a Goldfrapp és a Moloko hatásait vegyítő, atmoszferikus zenei világával pár év alatt eljutott addig, hogy az osztrák-magyar ABC tehetségkutató harmadik helyét érte el a bécsi döntőn (úgy, hogy a szakmai zsűri őket tartotta a legjobbnak). A nu-dzsessz felől közelíti meg az elektronikát az Esclin Syndo kiváló énekesnőjének, Berger Dalmának másik formációja, a Singas Project, amelynek most jelent meg a bemutatkozó lemeze (Yolife, Chameleon Records); számaik az easy listening válogatáslemezek kedvelt darabjai. A dzsessz izgalmasabb vetületeit elektronikával és szuggesztív, energikus előadásmóddal, látvánnyal feltuningoló koncertjeik igazi pszichedelikus élmények. És ha már az énekesnőknél tartunk: a kedvesen kattant Takáts Eszter sajátos dalaival és egyszerű, akusztikus vagy zenekarral megtámogatott koncertjeivel abszolút megérdemli "a jövő legnagyobb ígérete" jelzős szerkezetet. Az év elején szerzői kiadásban megjelent lemeze (Rövidtáv) egy sokoldalú, egységesen magas színvonalú munka, egyszerre szép és kibukott dalokkal.

Az év egyik legnagyobb hazai sikertörténete kétségkívül a 30Y zenekaré: ők azok, akik elérték azt, amit Lovasiék óta nem sokan: rövid idő alatt telt házak előtt koncertező, okos és fülbemászó dalokat író zenekar lett belőlük, két remek nagylemezzel (Csészényi Tér, 2006; Semmi Szédítő Magasság, 2007). Nem véletlen, hogy idén novembertől az első lemezük címét vette fel a város főterén található EKF 2010 információs pont. Beck Zoltán, a zenekar énekese szerint "sok zenekar van Pécsen, de alapvetően kevésbé kötődünk egymáshoz. Ilyen értelemben nincs ún. pécsi zene. A legendák éppen azzal születnek, hogy rákérdezünk a létezésükre, aztán előbb-utóbb akkor is lesz pécsi zene, ha valójában nincs is ilyen. Szokták a város különleges kulturális miliőjét, épületeit, hagyományait, utcaköveit emlegetni. Szeretem ezt a várost, és jó néha ücsörögni két hatalmas Csontváry-kép között, mégsem ezt gondolom a pécsi zenei élet motorjának. Én inkább hiszek a kocsmák számában meg a demográfiában". Arra a kérdésre, hogy van-e valamilyen összetartás a helyi zenekarok között, Beck így válaszolt: "Nem hiszem, hogy ez a földiség következménye, alighanem inkább szituációké. Odaadjuk egymásnak a cuccainkat, ha valami tönkremegy, de nem azért, mert a pécsiek egymás között szolidaritást vállalnak, hanem mert közel vagyunk egymáshoz, így aztán el tudjuk kérni, vissza tudjuk adni. Mi voltunk a Kispál előzenekara 2004-ben, és előttünk is játszott például a Psycho Mutants, de nem a pécsiség miatt, hanem mert szerintünk jó zenekar, és ezt gondoljuk mondjuk a Jurijról is, pedig ők nyíregyháziak." Mégis úgy tűnik, hogy egy most induló zenekar számára nem jelent hátrányt, ha innen származik. "Komoly előny pécsinek lenni:vanelég ember, akimeghallgat, van elég ember, aki magáénak érzi azt, amit csinálsz, mégsem kapsz teljes nyilvánosságot. Nem kell jónak lenned, amikor még nem vagy kész a jóra, nincs 'hype', nincsfélművelt sznobparadicsom, ahol híresnek hiheted magad. Összességében kevesebb manír van, naivabb maradhatsz."

Bokor Zoltán pécsi koncertszervező és a 30Y turnémenedzsere többek között a Szenes Klubba is szervez koncerteket. "Beszélhetünk könynyűzenei életről Pécsen, de itt is olyan, mint máshol. Folyamatosan alakulnak zenekarok, van egy közeg, amelyből egy-egy virág kinövi magát, pécsi viszonylatban például aKispál, a 30Y, a Hétköznapi Csalódások. Nagy előny, hogy aPécsi Tudományegyetem a pesti mellett a legszerteágazóbb a tudományterületek tekintetében. Ez elég sok fiatalt jelent, mégis egy élő koncertet sokkal nehezebb megszervezni, mint egy diszkót vagyegy elektronikus partit. Aki profitorientált, az nem underground koncertben gondolkodik, ehhez kell valamiféle küldetéstudat. Persze nem panaszkodom, a Szenes Klubbal jó évet zártunk."

Annyi biztos, koncertező zenekar nem kevés van Pécsen. Izgalmas és színvonalas produkciót majdnem minden zenei műfajban találhatunk. Ilyen a már szóba hozottak mellett az elsősorban a baszk Ska-P zenekar számait feldolgozó Ska-Pécs, amely már nemcsak szülőhelyén játszik telt házak előtt; a különböző zenei stílusok közt húzódó határvonalakat áthágó elektronikus-indie Spacesh!t; a progresszív pszichedelikus rock kockázatos mezsgyéit népies elemekkel megközelítő Harmada és a finom eleganciájú dzsessz-funkot elővezető Youjane, vagy a kortárs elektronikus zene egyik úttörője, Nicron, de pécsi illetőségű a minőségi hiphopban utazó Punnany Massif és Halott Pénz, az elektronikus alapokkal megtámogatott, angolszász jegyeket beépítő Peet, vagy a psychobilly és alt-country stílusban utazó Psycho Mutants is. Liverpool vagy sem, komoly tehetségekben errefelé kétségtelenül nincs hiány.