Könyv

A regény korábbi változatának végén ez a mondat állt: "Próbálja elképzelni a kezet, mely mindezt írja: ha látná, az olvasás talán komoly feladattá válna számára." Ha nem gondolunk erre a kézre, amely fenyeget, és józanul csak a mű lapjain megjelenő irodalmi szöveget értelmezzük, különösen pedig eltekintünk a hatalmas életmű magyarul is hozzáférhető, komor csúcsokat (Rilke, Kafka, Mallarmé) idegenséggel és halálközeliséggel megvilágító, filozófiai pompával teli fényözönétől (Az irodalmi tér, Kijárat Kiadó, 2005), akkor egy felületes pillantásra akár szerelmi történetnek is mondhatnánk Blanchot első, eredetileg 1948-ban megjelent regényét, ahol azonban a mesélő énje kialudt, sem értelmével, sem jelenlétének bizonyosságával nem világítja át a teret. Sántha József

A név kötelez, a sztárok csemetéit például arra, hogy megírják, milyen is volt a kedves papa/mama intim megvilágításban. Jobb megfigyelő nincs is náluk, már hogy is lehetne, amikor ők már a járóka rácsai közül is kifigyelhették a munkából hazaérkező hírességet. Valóban párjukat ritkító megfigyelések ezek, hiszen viszonylag kevés filmtörténész mondhatja el magáról, hogy a későbbi szerzővel egyazon pelenkázóasztalon tartózkodott. - köves -

Minden regénynek kell, hogy legyen valami filozófiája, de nem szükséges, hogy ez Kant vagy Leibniz színvonalán mozogjon, olykor beérjük valami földönjáróbb nézettel is. Alighanem Joseph Conrad sem gondolta másként, amikor az angolul 1913-ban (magyarul most először!) megjelent regénye élére Sir Thomas Browne (1605-1682), a jeles, de csak a legnobilisabb szerzők (Borges, W. G. Sebald és Virginia Woolf) által nagyra becsült tudós anatómus és orvos egy mondatát biggyesztette: "Akik úgy gondolják, hogy mindent a véletlen irányít, nem tévednek, hacsak nem átalkodnak meg ebben." Nem mellbevágó bölcsesség, de éppen elég ahhoz, hogy olykor egy egész életet megalapozzon, nem is szólva egy regényről. Bán Zoltán András

Schein Gábor legújabb könyve érzékenyen összeállított tanulmánykötet, de több is ennél: mélyszerkezetében monográfia: "E történetnek nem is oly titkos hőse a tradíció fogalma" - olvasható a záró és egyben címadó tanulmányban. Szegő János

1. Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent (Magvető, 2008) 112 pont 2-3. Bán Zoltán András: Hölgyszonáta (Scolar, 2008) Márton László: Amit láttál, amit hallottál (Jelenkor, 2008) 74 pont 4. Schein Gábor: Bolondok tornya (Jelenkor, 2008) 60 pont 5. Borbély Szilárd: Az árnyképrajzoló (Kalligram, 2008) 46 pont 6. Leslie Feinberg: Kőkemény (Inter Alia Alapítvány, 2008) 43 pont 7. Spiegelmann Laura: Édeskevés (Magvető, 2008) 40 pont 8. Maurice Blanchot: Halálos ítélet (Kalligram, 2008) 38 pont 9. Simon Balázs: A másik mondat (Jelenkor, 2008) 37 pont 10. Tar Sándor: Te következel (Magvető, 2008) 27 pont 11. Csajka Gábor Cyprian: Hard-kier (Jelenkor, 2008) 26 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Bojtár Endre, Borgos Anna, Csáki Márton, Dunajcsik Mátyás, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, k. kabai lóránt, Kálmán C.

Angol teológus szerzőnk, s ez korántsem egyedi példa, egykoron részecskefizikusként kezdte pályafutását, s ebbéli munkásságát utólag sem tagadta meg. Nem arról van szó tehát, hogy csalódott volna a modern természettudományokban, s erre keresett volna vigaszt az anglikán egyházban - bár kétségtelen, hogy bizonyos tudományos szemléletmódokra kritikusan tekint, ám az efféle önreflexió nem számít kivételesnek még a tudományon belül sem, pláne nem a világias-szekuláris tudományfilozófiában. Barotányi Zoltán

Néhány ezer kilométerrel nyugatra a könyvkiadók hatalmas lehetőségének, az egyik legfontosabb és legjobban fejlődő hétköznapi találmánynak tartják; valamivel keletebbre komoly szakmai viták tárgya - Magyarországon viszont gyakorlatilag ismeretlen az e-book (digitális könyv, e-könyv) és az e-könyv-olvasó készülék fogalma is. Kovács Bálint

A fülszöveg "hátborzongató történeteket" ígér, és igaza van, az olvasót borzongás fogja el. Csakhogy ez a borzongás nem élményből fakad, izgató bizsergésből, még csak nem is jóleső lúdbőrözés vagy az elbeszélések világában megjelenő hősök iránt érzett szánalom, még ha az elbeszélő mindenáron ezt is szeretné; inkább kínos nevetés, értetlenség és kifakadás: nem, így nem lehet látni és láttatni. Miért ilyen direkt és szánalmas, kifigurázott és vázlatos minden? A világ valóban papírra íródott? Kiss Noémi

Számos történelmi regényt (Árnyas főutca, Testvériség-trilógia, Minerva búvóhelye) követően Márton Lászlónak néhány hete mai közegben játszódó elbeszélései jelentek meg a Jelenkor Kiadónál Amit láttál, amit hallottál címmel. A kötetről beszélgettünk. Gerőcs Péter

A gyermekkor végét Marzsi számára az jelentette az első kötet (Gyermekkorom Iránban) végén, hogy szülei a Teheránnál sokkal biztonságosabb Bécsbe küldték tanulni. A második kötet itt veszi fel a fonalat, bemutatva a fundamentalista iszlám hagyományok közül a nem sokkal kevésbé bigott vezetésű internátusba kerülő lány nyelvi, bizonyos mértékben vallási és kulturális alapozottságú beilleszkedési problémáit, majd azt, hogyan kerül sokkal liberálisabb környezetbe, mi több, szélsőbalos, anarchista elveket valló társaságba.

Nézzék kitartóan Mihail Gorbacsov homlokán az idegen foltot, koncentráljanak a vélhető középpontjára, amennyire csak tudnak - úgy, hogy azért még lássanak -, szorítsák össze a szemüket, hogy csak az a lila folt maradjon.

Nem a legszerencsésebb dolog a kritika részévé vagy kiindulópontjává tenni egy könyv fülszövegét, de mivel egy regény megszületésében és utóéletében sem mellékesek a piaci szempontok, talán érdemes megvizsgálni, miként igyekszik pozicionálni a kiadó ezt a terméket. Maros András első regényét úgy próbálják a figyelmünkbe ajánlani, "(m)intha a Diploma előtt és az Amerikai szépség világa hatná át e nagyon is magyar regényt". És akkor mindjárt meg is állapíthatjuk, hogy mi az, ami hiányzik ebből a történetből: a tét és a kockázat.