A listás könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyváruházban. Cím: 1072 Budapest, Rákóczi út 14. fokusz [dot] budapest [at] lira [dot] hu
Történetünk egyik főhőse, Bán Zoltán András legutóbb, még e rovat gazdájaként arról panaszkodott, hogy a szavazatok nagyon széttartanak, nehéz bármiféle trendeket kihámozni, jövő nincs, ha van, hát kiszámíthatatlan. Az utóbbi két hónapban azonban valahogy jobban egymásra hangolódtak a szereplők, most nem ez volt a helyzet. Van - a győztes könyvről például - zajos egyetértés, s vannak immár a listának bejáratott, állandó szereplői, akiktől lassan, minthogy megszűntek könyvújdonságok lenni, búcsúzni kényszerülünk - ők még egyszer, utoljára régi fényükben ragyognak fel a közelítő télben. Ilyen szereplő listánk ötödik helyezettje, a búcsúzkodni kezdő év egyik legfontosabb könyve, Az árnyképrajzoló, amit méltán ajánlottak a felkért ítészek (akik közé most egy kevés nem elsősorban kritikusként, de az irodalom közelében dolgozó szerzőt is felvettünk) ilyen sokszor az Önök figyelmébe. Ismerősünk már a negyedik helyen végzett Schein Gábor kötete is, akinek ezt a könyvét - végre - kvalitásaihoz méltó kritikai figyelem övezi, talán azért is, mert távoli rokonság fűzi a magyar verses regény új aranykorának reprezentánsaihoz. Belső köze azonban inkább Borbély könyvéhez van. A fiatalon meghalt, rendkívül tehetséges költő-író, Simon Balázs megrendítő kötetére is emlékezhetünk már az előző listáról, két szavazónk, Dunajcsik Mátyás és Margócsy István egyaránt emlékezetes írást tett róla közzé (Játszi olvadás, valamint Egy mondatban a világ, Élet és Irodalom, 2008. augusztus 1.). Az érmesek azonban mind újoncok. Az aranyat lehengerlő győzelemmel szerezte meg Krasznahorkai László friss könyve; úgy tűnik, hogy ezzel néhány gyengébb év után visszakerül majd a szerző a kritikai figyelem fókuszába.
A könyvről írt a megjelenés után íziben a fiatal magyar irodalomkritika fáradhatatlan tollú mindenese, Szegő János a literán (http://www.litera.hu/hirek/mondat-a-hataron) - másik kezével fogta közben a mikrofont: a szerzővel készített interjúját olvashatták lapunk hasábjain. (Nem elég hosszú a nevem, MaNcs, 2008. október 30. Ugyanebben a számunkban Dunajcsik Mátyás méltatta a könyvet.)
A második helyen osztozik lapunk egykori szerkesztője, aki eddig épp e státus miatt nem vehetett részt a szépírók nemes versengésében, a - szépíró létére is - egyik legfontosabb magyar kritikussal, Márton Lászlóval. Márton újabb elbeszélései (lásd róluk Kiss Noémi kritikáját mellékletünk V. oldalán, valamint Láng Zsolt írását az Élet és Irodalom szeptember 26-i számában) és Bán Zoltán András kis stílművészeti remekei nem bírtak egymással, ezért bronzot nem osztottunk. Utánuk következik Schein és Borbély, őket követi az első világirodalmi munka, Leslie Feinberg súlyos könyve egy, a bebetonozott, kőkeményen előírt nemi identitások elviselhetetlen elnyomó közegében lejátszódó, ezeknek az előírásoknak engedelmeskedni képtelen életútról. A Narancs hasábjain egykor Nádas Péter értekezett a könyvről (Ha férfinak születtél volna, MaNcs, 1996. december 19.) a maga sajátos kultúrkritikai érdeklődését érvényesítve, egy olyan, ressentiment-ban fuldokló kultúráról beszélve, ami semmit sem torol meg elszántabb, gyilkosabb dühvel, mint a valódi egymásra találás, a boldogság lehetőségét. A frissen megjelent könyvről új szavazónk, Csáki Márton is szépet írt az ÉS-ben (Nem és lélek, Élet és Irodalom, 2008. október 3.). A világirodalom végül is újra kevés helyet kapott a listán, de most mindössze egy ponttal maradt le két fontos könyv is, Dubravka Ugresictől A fájdalom misztériuma és Jeanette Winterson Teher című, Atlasz történetét feldolgozó könyve.
A név megcsinálásának, bevezetésének felhajtóerejét szépen példázza Spiegelmann Laura feltűnése, az, hogy mögötte munkál - sejthetően - Garaczi László nevének húzása is; a dolog - kissé, valljuk be, ellaposodó - izgalma (dramaturgiailag talán szerencsés lenne lassan előjönni a farbával, amíg még érdekes) talán hozzájárult ahhoz, hogy Spiegelmann bemutatkozó kötete legalábbis vegyes kritikai fogadtatása ellenére bekerült a középmezőnybe. Maurice Blanchot-nak, a huszadik századi francia irodalom egyik legjelentékenyebb figurájának első regényét (kritikánkat lásd mellékletünk XVI. oldalán) adta ki a világirodalom publikálásában is kivételesen fontos Kalligram kiadó (egyebek mellett Céline, Bernhard, Schnitzler műveinek gondozója) - ez a könyv nyitja a lista alsó részét. A Tar Sándor elbeszéléseit egybegyűjtő kötetre fontos volt felhívni a figyelmet, jó volna, ha Önök, a közönség rátalálnának erre a nagy magyar novellistára. A listára Csajka Gábor Cyprian szép posztumusz verseskötete fért még fel, némi - kellemes - meglepődésünkre.
Nekünk azért hiányzik, szemérmetlenül idecsempészve egy saját listát, Kántor Péter kivételesen szép verseskötete, a mindössze egy szavazatot kapott Spiró drámaátiratai, Szálinger Balázs eddigi nagy vállalkozásait összegyűjtő könyve, Gergely Ágnes Tigrisláz című, angol nyelvű versek híres magyar fordításait elemző nagyszerű kötete. A világirodalomról nem is beszélve.
Mire legközelebb jelentkezünk, már az Úr 2009-es évében, kifelé megyünk majd a télből. Addig is, írók, írjatok remekműveket! Lehetőleg lapzártáig.
