Az elmúlt évtized(ek?)ben mintha divatja volna egyfajta, valóság és fikció határvidékén bóklászó irodalomnak, amely furcsaságukban izgalmas történeti tények (vagy ál-tények), valamint az egyes szám első személyben megnyilvánuló szerző/főhős ezekkel mindinkább egybemosódó kalandjai köré szervez regényes történeteket. Fejtő Érzelmes utazása persze nem tekinthető e műfaj közvetlen előzményének, de ha nem ismernénk a születési körülményeit, olvashatnánk ilyesfajta szövegként is, legfeljebb a stílus kifinomult veretességét és azt az intenzív odaadást éreznénk szokatlannak, ahogy a tárgyához fordul a szerző, legyen szó Zágrábról, egy távoli rokonról, fürdésről a tengerben vagy újságírói modorban alakított, kérdés-válasz típusú beszélgetésről.