"Hátborzongató történetek" - Márton László: Amit láttál, amit hallottál

  • Kiss Noémi
  • 2008. november 27.

Könyv

A fülszöveg "hátborzongató történeteket" ígér, és igaza van, az olvasót borzongás fogja el. Csakhogy ez a borzongás nem élményből fakad, izgató bizsergésből, még csak nem is jóleső lúdbőrözés vagy az elbeszélések világában megjelenő hősök iránt érzett szánalom, még ha az elbeszélő mindenáron ezt is szeretné; inkább kínos nevetés, értetlenség és kifakadás: nem, így nem lehet látni és láttatni. Miért ilyen direkt és szánalmas, kifigurázott és vázlatos minden? A világ valóban papírra íródott? Kiss Noémi

A fülszöveg "hátborzongató történeteket" ígér, és igaza van, az olvasót borzongás fogja el. Csakhogy ez a borzongás nem élményből fakad, izgató bizsergésből, még csak nem is jóleső lúdbőrözés vagy az elbeszélések világában megjelenő hősök iránt érzett szánalom, még ha az elbeszélő mindenáron ezt is szeretné; inkább kínos nevetés, értetlenség és kifakadás: nem, így nem lehet látni és láttatni. Miért ilyen direkt és szánalmas, kifigurázott és vázlatos minden? A világ valóban papírra íródott?

Márton kötetében több orvos is szerepel. Egyikük a gazdag, ám mégis lerongyolódott arc, Baktay Géza, akinek magánrendelője van, ő a Minden bizonynyal című elbeszélésben jelentkezik. Nagyjából mindegyik írásnak a hőse hozzá hasonlít, keserű, küszködő, kissé boldogtalan, elfuserált alakok, mintha a szocializmus utolsó, hivatalos fehérköpenyes időcsőszei volnának. De ami még furcsább, hogy már akkor is azok, ha fiatal kamaszok, mint a címadó történetben a tehetséges Bazsinka Jenő. Õ írónak készül, de mi már előre tudjuk, hogy ez rossz kísérlet a részéről, környezete nem fogadja be remek, visszataszító novelláit, olvasói sírva fakadnak.

A történetek előzményei tehát a szocializmus időszakára tehetők, a figurák akkor születtek és nevelkedtek, ennek egyenes következménye, hogy később is magukban hordozzák a rossz beidegződéseket. Van köztük pártember, de van ellenzéki is, a kettő összemosódik, hiszen a narrátor szerint a végén (a rendszerváltozás után) úgyis boldogtalanok lesznek mindketten. Ez a fajta összemosás minimum vitatható, hiszen a rendszerváltozás lassan húsz évvel ezelőtt volt, ezekben a novellákban - melyeket a kiadó, nem elég precízen, mai történeteknek nevez - meg mintha még egyáltalán nem volna vége a szocialista rendszernek, illetve értem, hogy ez narrátori láttatás kérdése, mégsem gondolom, hogy egyenes (és egyetlen lehetséges) következménye volna az elmúlt rendszernek a figurák paranoid viselkedése, a lerongyolódott külső, a riasztó magány és az elfuserált magánélet. Keserű válást, egy nő rossz külsejét vagy egy boldogtalan dugást túl könnyedén vezet le a szocializmus ironikus kritikájával. Márpedig ez tendencia, Márton könyvében újra és újra itt lyukadunk ki.

Vannak kedves szövegek a gyűjteményben (Rabosítás, Zoli és az emberi nagyság), kiválóan megírt részletek, epizódok, narrátori játék, ahol az elbeszélő fényképezőgépként lépked jelenetről jelenetre. De sokszor ezek is inkább öncélú részletek maradtak, mert nem viszik tovább a cselekményt; túlságosan bűvészkedőnek látom a beszélő fontoskodását, összességében túlírtnak a művek többségét, a könyv tehát nehezen képes feszült és jól követhető dialógusba lépni a saját szándéka szerint megírandó "mai magyar hétköznapokkal".

A szövegek jó része megformált, megkomponált, tehát a felszínen kifogástalan minőségű irodalom. Több szálon futó cselekményeket látunk, elutazunk Európa városaiba: Amszterdam, Hamburg, Milánó, Bécs. Budapesten vagyunk, a budai hegyekben, moziban, HÉV-megállóban ácsorgunk, egy orvosi rendelőben fekszünk meztelenül. Fiatal lányként kint rekedünk Olaszországban, Velencében, kamaszok vagyunk, és egy iskola tornatermében olvasunk, ahelyett, hogy sportolnánk. Aztán jönnek a bökkenők. A kifogástalanság kimódoltságra vált, Márton nyelvi eszközei már nem követik precízen az elbeszélt eseményeket, a novella zavaros lesz, a szálak pedig sehová sem vezetnek, gyakran az értelmezhető lezárás is elmarad. Több váratlan dolog történik az elbeszélésekben, de túlontúl szándékolt a váratlanság is, aminek egyszerűen semmi következménye. Jó példa erre A regényhősnő mégsem tér haza című novella vége, itt mintha telítődött volna az író ötlettáskája, látszólag dúskál saját műve lezárásának lehetséges variációiban, hosszú zárlatában számtalan megoldást kínál, mégis elunom. A jó ötlet hiányzik.

Alapvető problémám, hogy nem hiszem el, hogy a történetek az én szemem láttára is megeshettek volna, vagy ha igen, akkor egész más véleményt formálnék róluk, mondjuk úgy, mint az a bizonyos ásítozó "barát", aki unja az író történeteit a Nirvánában (remélem, értem Márton öniróniáját!). Persze megkapja a magáét. Saját válóperes ügyvédnőjét, dr. Dékány Brigittát adják neki, egy csúnya nőt. Idézném a történet végét: "Szilánki arra döbbent rá dr. Dékány Brigitta vadonatúj, kényelmes ágyában (te berendezed a jövődet, mi csak a választékot adjuk hozzá!), hogy nem ő baszik, hanem őt basszák." Márton László izgalmasabb pillanatai közé tartozik az úgynevezett "barátok" beemelése az elbeszélés terébe. "Barátom" - csak így nevezi őt - azonban nagyjából a senki/valaki/bárki metaforája, vagyis a végén neki sincs jelentősége. Nem beszélve arról, hogy az idézett mondat sajnos valami mást is jól illusztrál: az író (narrátor?) igencsak sajátos "humorát", ami enyhén szólva visszavesz a szöveg erejéből.

Márton László bevett szerző, csiszolt elbeszélője a kortárs magyar irodalomnak. Jelentős könyveket írt, fordít, fontos tanulmányokat közöl, ezekért számos díjat kapott; igaz, korábbi művei nem mai történetek voltak, hanem a történelem papírlapjai (például a Testvériség I-III., Árnyas főutca, Minerva búvóhelye). Ebben a könyvében számomra idegen világ tárult fel, "a mai történetek" csak üres hívószavak a címlapon, az írói munka arányokat téveszt, mert a narrátori instrukció mindig egy hajszállal több a kelleténél, a humor pedig több esetben mellészalad (lásd az ugató Isa-bell; Tessék, fű! Fű, de rossz!; Kisújszállás - Kisujj! Szállás! párhuzamokat, az egykori, Nyugati pályaudvar melletti Skála összekeverését a "Milánói Skálával" és így tovább).

Végezetül, annak ellenére, hogy Mártonnak rengeteg szereplője van, sok karakterrel dolgozik, az ember mégis hiánycikk. Az ember csupán pálcika és tollvonás. Fantázianév, mondjuk Norbi, mint az utolsó történetben, semmi különös. Akkor meg miért van itt? Olvasás közben egyáltalán nem éreztem emberszagot, kivéve Bancsilla Ancsurkáét, az undorítóan bűzlő nevelőnőét, az ő története tényleg felkavart, de csak azért, mert rettentő igazságtalanul bánik vele az író. Az a művészet, amely így lecsupaszítja figuráit és eltávolítja az olvasóját, a távolságot pedig nem váltja ki az irodalom egyéb eszközeivel, számomra nem tud relevánsan megszólalni.

Jelenkor, 2008, 360 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.