Képregény

Marjane Satrapi: Persepolis - A visszatérés

  • - klór -
  • 2008. november 20.

Könyv

A gyermekkor végét Marzsi számára az jelentette az első kötet (Gyermekkorom Iránban) végén, hogy szülei a Teheránnál sokkal biztonságosabb Bécsbe küldték tanulni. A második kötet itt veszi fel a fonalat, bemutatva a fundamentalista iszlám hagyományok közül a nem sokkal kevésbé bigott vezetésű internátusba kerülő lány nyelvi, bizonyos mértékben vallási és kulturális alapozottságú beilleszkedési problémáit, majd azt, hogyan kerül sokkal liberálisabb környezetbe, mi több, szélsőbalos, anarchista elveket valló társaságba.

Aközben pedig, hogy végre kulturálisan is integrálódik a "világi Európába", hamar rászokik a fűre, pasizik, kiábrándul, végül pedig hajléktalanná és súlyos beteggé lesz.

Ezután tér vissza Iránba, ahol a helyzet cseppet sem szívderítőbb, mint eljöttekor, és itt sem igazán találja a helyét. Sikertelen öngyilkossági kísérlete után talpra áll, aerobiktanár lesz, megházasodik, majd elválik; de jön az újabb visszatérés: végérvényesen Európába, ezúttal Franciaországba utazik.

A már önmagában is fordulatos történetet szerzője kiváló arányérzékkel megírt-megrajzolt, rövid, ám mégis jellemző epizódokban meséli el, jóízű (ön)iróniával, néha a cinizmus határát súrolva, ám egyszersmind irigylésre méltó empatikus képességgel. Fekete-fehér, (szinte) teljesen kontrasztmentes és sok ívből összekapcsolódó, szögletességet nem kedvelő rajzai már-már a gyermekrajzokat idéző módon megkapóan egyszerűek, ám ez ne tévesszen meg senkit: az utóbbi évek egyik legkomolyabb önéletrajzi képregényéről beszélünk.

 

Fordította: Rády Krisztina; Nyitott Könyvműhely, 2008, 192 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.