MaNcs 36. évf. 43. sz. (2024-10-23)
„Önök felfüggesztett szabadságvesztéssel, Damoklész kardjaként próbálnak fenyegetést elérni nálam. Én ott leszek, ott fogok harcolni. Ha akarnak, dugjanak érte börtönbe. Most már tényleg csak egy hajszál választ el tőle. Dugjanak börtönbe, megyek, de én ott leszek kint az emberekkel, most pedig kivonulok a magyar parlamentből, de ne féljenek, önök is ki fognak, csak önök nem önszántukból. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”
Szellemek járták a minap Budát, annak is a szebbik pofáját, a II. kerületet.
Lassuló és kimerülő gazdaság, növekvő elégedetlenség a mélyben, a semmiből előtört politikai versenytárs, rakétasebességgel lefalcoló külföldi szövetségesek. Ennél nagyobb veszély nem is leselkedhet az egyeduralomba belekényelmesedett kormányra.
Magyar Narancs, 2024. szeptember 19.
Kórházat a beteghez – beteget a kórházhoz
Nem véletlenül tette már rég zárójelbe 1956 emlékét a Fidesz, mostani provokatívnak tűnő kijelentéseik sem a semmiből érkeznek. Az ukrajnai orosz agresszió és az ezt megengedően kezelő magyar álláspont zavart okozott az emlékezetpolitikai kérdések kezelésében – erről is beszélgettünk az ’56-os forradalom avatott kutatójával.
Eddig Európa 30 baromfitartó gazdaságában tört ki a madárinfluenza, ezért e helyeken a teljes állományt felszámolták. Az esetek harmada Magyarországhoz köthető, a legtöbb állatot viszont Olaszországban kellett leölni. A baromfi-feldolgozókat idővel alapanyaghiány sújthatja.
Az éttermekben a közepes árszínvonalat sem tudja rendszeresen megfizetni egy átlagember. Minden aranyáron van, sorra zárnak be a helyek?
Az orosz agresszorok ellen harcoló Ukrajna frontvonalakon kívüli része próbál normális életet kialakítani magának – a háború jelenvalósága és iszonyú emlékei ellenére is.
Ballát olvasni olyan, mintha az ember fölülne a hullámvasútra, és életkori sajátosságainak megfelelően viselkedne. Sose tudod, mi jön, sikoltozol és üvöltesz, hol félelmedben, hol örömödben. Lásd még a paraszt bácsit a viccben, akit elvittek műrepülni. Aki sok mindenre számított, még arra is, hogy becsinál, de arra azért nem, hogy az egész a nyakában végzi.
Gombfoci, műbőr fotelek, kőbányai világos; szemüvegek óriási kerettel, húsleves és rántott hús; skálás szatyor, műanyag ételhordó, Wunderbaum és pajesz.
A kiállítás rendezője, Barki Gergely művészettörténész a 20. század eleji magyar művészet gazdag, szerteágazó helyi, lokális, európai és nemzetközi hatásait kutatja.
Értelmiségi fiú és pincérlány nem lehetnek egymáséi az osztálykülönbség miatt. A fiú (Victor Belmondo, a nagy Jean-Paul fia, látszik is rajta) egyetemre jár, filmrendezői ambíciói vannak, és társadalmi helyzetének megfelelő, sznob barátai, akik ki nem hagynák az alkalmat a nem csak Truffaut-t, de Marilyn Monroe-t sem ismerő lány cikizésére (akit Marie-Line-nek hívnak, haha).
Az időutazás és a vérfertőzés közé nehéz egyenlőségjelet tenni. Ám tudjuk jól, hogy a mozi csodákra képes.
Jędrzej apukája bokszbajnok volt a hetvenes években, de megmondták neki az elvtársak, hogy az olimpián majd veszítenie kell a szovjet versenyzővel szemben, mire ő abbahagyta az egészet, fiát kifejezetten eltiltotta a boksztól, szegény bányászként, a munkahelyén kapott légúti betegségben halt meg. Megfulladt. Konkrétan és átvitt értelemben is.
Az újságíróként is dolgozó izlandi szerzőnek eddig öt regénye jelent meg, de két filmben is feltűnt apróbb szerepben. A magyarul most megjelent DEUS című regénye kapcsán a mesterséges intelligenciáról beszélgettünk vele.
Tizennegyedik éve vezeti a 140 éves Magyar Állami Operaházat, de az utóbbi időszakot sztrájk és forráshiány nehezítette. Ókovács Szilveszter azt állítja, nem került szóba a létszámleépítés, de arról is megkérdeztük, miért nem méltóságán aluli az Origo.hu felületén operáról értekezni.
Miért lehet évek múlva is fontos néhány régi YouTube-videó, mi mindent lehet megtanulni az internetről, és hogyan függ össze a kilencvenes években ragadt Tatabánya az ürességtől való félelemmel? Többek között erről beszélgettünk a fiatal rapperrel.
Két évvel azután, hogy nálunk is bemutatták az A látogatás című dán pszichothrillert, amerikai remake készült a filmből. A Szádra ne veddben egy amerikai család látogat el egy brithez, miután olaszországi nyaralásukon rövid barátságot kötöttek. Az angol rendezővel az eltérő szociális normákról beszélgettünk és arról, hogy miért félelmetesebb bármelyik szörnynél az emberi társadalom.
Olykor nem is az ítélet, hanem az odáig vezető út számít igazán (vagy hogy is mondaná ezt Móricka).
Nyilván sokan emlékeznek még A viszony című drámasorozat sajátos, „bifokális” struktúrájára.
A vonósnégyes műfaját (mint minden kamaraműfajt) arra találták ki, hogy kis szalonokban, bensőséges terekben hangozzon el.
2003-ban, a reality show-k csúcsán mutatták be minden idők egyik legikonikusabb tévés átverését, a The Joe Schmo Show-t.
A regény alcíme „road movie”-t ígér, a nehézkes indulás után azonban hamar kiderül: valójában nem megyünk sehová.
Bámulatos mélységeket rejtenek Arnold Schönberg Pierrot Lunaire című művének rétegei.
Páratlan az az alkotói szorgalom, amely az ausztrál popikon működését jellemzi ebben az évtizedben.
A pénzvilág maga a háttérhatalom, s mindenki a zsebében van – alapjáraton.
„Tájékoztatni, oktatni, szórakoztatni” – így fordítható le a Public Service Broadcasting első albumának címe.
Miközben az utóbbi 35 évben az antidepresszívumok forgalma tizenkétszeresére nőtt, európai összehasonlításban még mindig viszonylag kevesen szednek hangulatjavítókat idehaza. Tény: az öngyilkosságok száma világszerte csökken, ez pedig főként az egyre hatékonyabb gyógyszereknek tudható be. Itt van az ősz, s vele a depresszió szezonja.
A hatvanas évekre sikerült olyan körülményeket teremteni, amelyek még a harmincas évek végi aranykornál is fényesebbek voltak.
