Kateryna Kruk, a kijevi tüntetések egyik aktivistája kerekasztal-beszélgetésre érkezett Budapestre, ám amikor ennek időpontjában megállapodott, nem gondolt az események ilyen tragikus fordulatára. Kateryna a tüntetések első napjától ott van a Majdan Nezalezsnosztyin (Függetlenség tere), idővel gyakorlatilag ő lett a „sajtófelelős”. Twitter-oldalán folyamatosan tájékoztat az eseményekről, illetve rendszeresen fordít is. A Magyarországra utazása előtti utolsó posztjában arra kért mindenkit, ne írják azt, hogy ez a vég, mert ők a végsőkig kitartanak.
magyarnarancs.hu: Milyen állapotok uralkodtak a Majdanon és Kijev utcáin az indulása előtt?
Kateryna Kruk: Négy órával ezelőtt még én is ott voltam, és iszonyatosan furcsa most itt lenni. (Az interjú csütörtökön készült.) Eszembe is jut, nem biztos, hogy ebben a nehéz helyzetben el kellett volna hagynom Ukrajnát. Nincsenek szavak arra, ami ott történik, az országban gyakorlatilag mészárlás zajlik, nem tudok rá szebb szót. Ma reggel például, bár elvileg fegyverszünet volt, a Berkut (ukrán rendvédelmi szervezet – a szerk.) tüzet nyitott a tüntetőkre, megindult a harc, mostanra már hetven halálos áldozat van, és ez csak a mai nap. (Janukovics egyébként erre a napra nemzeti gyászt hirdetett – a szerk.) Mielőtt eljöttem, éppen arról volt szó, hogy megkezdik munkájukat az úgynevezett terroristaellenes csoportok, pedig nem a téren vannak a terroristák. A Majdanon egyszerű emberek vannak, akik csak szeretnének jobban élni.
| ||
magyarnarancs.hu: Twitterén folyamatosan olvashatunk az eseményekről. A helyszínről, azaz a Majdanról küldi a friss híreket?
KK: Javarészt igen, minden reggel kimegyek, és általában az utolsó metróval, fél egy körül megyek haza, bár ez csak addig volt igaz, amíg le nem állították a metrót – Kijev akkora város, hogy enélkül halott. Én voltam az első, aki angolul kezdett írni, még novemberben, ezek először csak jópofa kis posztok voltak arról, hogy mit csinálunk éppen, aztán ahogy egyre tragikusabb fordulatot vettek az események, egyre inkább az lett a feladat, hogy tájékoztassak az ukrán helyzetről. Ez viszont már elég nehéz, mivel mindenféle forrásokat figyelned kell, mert ha kint vagy a téren, ott csak szájhagyomány útján terjednek a hírek, és nem tudod, minek van alapja, minek nincs. Néha szeretném ezt abbahagyni, és valami kétkezi munkával segíteni a többieknek, szendvicseket gyártani vagy bármi.
magyarnarancs.hu: Ezek szerint a kezdet kezdete óta ott van a Majdanon?
KK: Igen, november óta ott vagyok. Ősszel tértem vissza Ukrajnába, előtte Lengyelországban végeztem a tanulmányaimat, itt, Budapesten is tanultam, rengeteget utaztam Európa-szerte, és számomra egyértelmű, hogy Ukrajna is Európa része. Eleinte elképesztő jó hangulat uralkodott, és például sehol sem éreztem olyan jól magam azokban a hetekben, mint a Majdanon. És az is hihetetlen, hogy ez mennyire gyorsan, gyakorlatilag egyik percről a másikra változott meg, az Euromajdan pillanatok alatt vedlett vissza ukrán Majdanná. Most már szó sincs arról, hogy itt bárki az EU-csatlakozást sürgetné, sőt már az alkotmánymódosítás sem opció, itt már csak egyetlen cél van: Janukovicsnak, akit az utóbbi időben az igen találó Janucseszku néven emlegetnek, mennie kell. Mert afelett még szemet hunyhattunk, hogy a korrupt oligarchák lenyúlják a bizniszeinket, elsikkasztják a pénzünket, de azt már nem nézhetjük tétlenül, ahogy megölik a szeretteinket.
magyarnarancs.hu: Látszik erre bármiféle reális esély?
KK: Nincs más út, mert az emberek most már a végsőkig elmennek.
magyarnarancs.hu: Hogy néz ki egy „átlagos” nap a Majdanon?
KK: Átlagos napról csak azelőtt beszélhettünk, hogy lőni kezdtek volna ránk. De addig, mint mondtam, nagyon jó hangulat uralkodott, az emberek nagy része nyolc-kilenc óra körül érkezett, de voltak, akik a téren aludtak. Átbeszéltük az aktualitásokat, emellett rengeteg úgymond kulturális programot szerveztünk. Volt, hogy festők jöttek ki a térre, és ott „élőben” festegettek, vagy népdalokat énekeltünk, valakik koncertet adtak, ilyesmi. A Szakszervezetek Házában rendezkedtünk be, ott volt a konyhánk, tisztálkodási lehetőségünk, illetve később ott rendeztük be a tábori kórházat is. Rengeteg adományt, ételt kaptunk – ez máig így van –, vannak például kozákok is a Majdanon, ők főztek hagyományos ételeket. Szóval nem arról van szó, amit egyes körök nagyon szeretnek hirdetni, hogy szélsőséges, fasiszta, antiszemita elemek zavarognak a téren.
magyarnarancs.hu: Nyilván nem ők vannak többségben, de lehetnek olyanok is. Kik vannak a Majdanon?
KK: Persze, nem szabad, és nem is lehet tagadni, hogy vannak szélsőséges elemek. Nagyon különböző emberek gyűlnek össze, a diákoktól, az átlagdolgozóktól és a nyugdíjasoktól kezdve az afganisztáni veteránokon át egészen a tyituskikig (focihuligánok). És azt is fontos elmondani, mert azt hiszem, ebben is sok a félreértés, hogy ezek nemcsak kijevi, sőt nem is csak nyugat-ukrajnai emberek, hanem az ország minden csücskéből, Donyecktől a Krímig érkeznek ide. Senki sem szervezi őket, azért jönnek, mert jönni akarnak. Az ilyen jellegű szervezés amúgy sem a mi stílusunk ebben az országban. Az antimajdanista tüntetés, na, az szervezett volt.
magyarnarancs.hu: Milyen a hangulat a Majdanon azóta, hogy elszabadult a pokol? Félnek az emberek?
KK: Nem, nem félnek, mindenben támogatják egymást. Inkább csak a nyugalmi időszakokban van egy-egy kisebb pánik, ha robban egy gránát például, mert nem tudjuk, mi történik. Amikor a Berkut rohamot indít, hirtelen azt se tudod, mit érzel, hova menj, mit csinálj, aztán, ha túléled, sok mindent másképp látsz. Az a borzasztó, hogy sokszor nem is tudjuk, ki halt meg, ki sérült meg, nem tudjuk, hogy éppen egy barátunkról van-e szó. Azt például a mai napig nem tudjuk, kik és hányan égtek bent a Szakszervezetek Házában. Itt már nem az a kérdés, hogy megsebesülsz-e vagy meghalsz-e, hanem, hogy mikor. Mesterlövészek lőnek az emberekre (fejre, nyakra, szívre céloznak), ma például egy orvosnőt lőttek le, pedig vöröskeresztes fehér ruhát viselt. Emellett, ha megindul a „terroristák” elleni akció, abban már valószínűleg részt vesz a hadsereg is.
magyarnarancs.hu: Kik azok a mesterlövészek? Tulajdonképpen kik lőnek?
KK: A rendőrség és a Berkut emberei. De vannak olyan hírek is – bár még nincsenek megerősítve –, hogy nem csak az ukrán rendőrök tevékenykednek, és Janukovicsot ismerve nekem nincsenek kétségeim, hogy orosz egységek is bekapcsolódtak. Egy hónapja az volt a jellemző, hogy emberek eltűnnek, aztán megkínzott holttestek kerülnek elő az erdőkből, ez is az oroszokra utal, ők használták ezt a módszert a Kaukázusban.
magyarnarancs.hu: Hogyan tovább?
KK: A végsőkig kitartunk, és biztos, hogy Janukovics sem adja fel egykönnyen, de mennie kell, nem lesz más választása, előbb-utóbb győznek az emberek.
(A Magyar Narancs következő, február 27-i számában olvashatják összeállításunkat – beszámolót, elemzést, interjút – az Ukrajnában történtekről.)
