Két hete nyert Orbán szlovén szövetségese, de nem valószínű, hogy képes a kormányalakításra

  • narancs.hu
  • 2018. június 18.

Külpol

Ezt írják Szlovéniában.

Két héttel a parlamenti választások után még mindig nem lehet tudni, hogy ki alakíthat kormányt Szlovéniában, ettől függetlenül az államfő június 22-re összehívta a parlament alakuló ülését – írta kommentárjában a Reporter című ljubljanai hetilap hétfőn. Az MTI szemlézte az írást, amelynek kapcsán azt jegyezték meg: hiába nyerte meg a választást Janez Jansa volt miniszterelnök pártja, az eddig ellenzéki jobboldali Szlovén Demokrata Párt (SDS), feltehetően nem tud kormányt alakítani. Mégpedig azért nem – írja a Reporter –, mert az SDS és a szintén jobbközép Új Szlovénia (NSi) közösen mindössze 32 mandátumot szerzett a 90 tagú törvényhozásban. A Szlovén Nemzeti Párt (SNS) ugyan 4 mandátummal Jansáék mellé állhatna, de ez egyrészt nem valószínű, másrészt ez is kevés lenne a parlamenti többség megszerzéséhez, ahhoz ugyanis 46 képviselő támogatására van szükség.

false

Ha Janez Jansának nem sikerülne kormányt alakítania, akkor Marjan Sarec nemrég alapított balközép pártja, a Marjan Sarec Listája (LMS) próbálhatná meggyőzni a pártokat, hogy álljanak mellé. Egy baloldali kormány létrehozását valószínűbbnek tartja a hetilap, ott viszont az a kérdés, hogy hány párt lenne képes összefogni, és hogy a kormánypártok közé kerülne-e a szélsőbaloldali Baloldal (Levica). Amennyiben mind a hat baloldali párt összefog, 52 képviselőt tudhatnak magukénak, amennyiben azonban a radikális Baloldalt kihagyják, már csak 43 képviselőjük lenne, így szükség volna a kereszténydemokrata NSi-ra, aminek a lehetőségétől egyik fél sem zárkózott el eddig. A balközép opciók egyikénél sem számolnal azonban az SDS-sel annak erőteljes migránsellenes politikája miatt.

Amennyiben egyik oldal sem képes kompromisszumot kötni, előrehozott választást kell tartani az országban, annak végkifejlete azonban a szlovén hetilap szerint ugyanaz lenne, mint a június 3-i voksolásé.

Janez Jansa és Orbán Viktor kapcsolatáról korábban hosszú cikket írtunk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.