Külpol

A miskolci rádió bejelentette, hogy a péntekről szombatra virradó éjszakán a forradalmárok megtámadták a budapesti börtön épületét, és ott agyonverték Farkas Mihály korábbi védelmi minisztert és fiát, Vladimirt, a politikai rendőrség korábbi tábornokát.

(...) A jogi érvek tehát adottak, hogy az ENSZ-hez fordulhassanak segítségért, az erkölcsi érvek pedig még többet nyomnak a latban. A Nyugat nem teheti meg, saját sérelmei dacára sem, hogy ölbe tett kézzel nézze végig olyan emberek halomra gyilkolását, akik azért a szabadságeszményért küzdenek, melyet oly szenvedélyesen hirdet. Egyedül a politikai megfontolások intenek - talán a magyarok érdekében is - megfontolásra. Nyilvánvaló, hogy a Vörös Hadsereg, ha Moszkva ezt akarja, eltaposhatja a magyar forradalmat, és rabszolgasorba döntheti az országot. A Kreml kétségkívül meghozná ezt a döntést, ha úgy látná, hogy Magyarország láncait lerázva a nyugati blokkhoz csatlakozna. Ugyanakkor viszont, ha lenne mód kompromisszumra, amely a magyarok számára egy, a lengyelországihoz hasonló megoldást, a Szovjetunió számára pedig bizonyos garanciákat biztosítana, Moszkva minden bizonnyal visszavonulna és csapatait is visszavonná.

Tudósítónk, Thomas SCHREIBER jelenti - Szeptember 26-án a Petőfi Kör mintegy 1500 fiatal érdeklődőjének jelenlétében hét órán keresztül egy nagy vitán vehettem részt, amit Magyarország gazdasági problémáinak szenteltek. A gyűlés elején Péter György, az Országos Statisztikai Hivatal igazgatója egy bizalmas jelentést olvasott fel, amit 1952-ben készített kollégáival a Központi Bizottság részére, s amiben a tervezési mechanizmus súlyos hiányosságait tárták fel. Ezt a jelentést Rákosi nem fogadta el.

Budapest, november 3. - Lassú visszatérés a megszokott, mindennapi élethez, valamint a szovjetek valós szándékait tükröző híradásokra való, szorongásokkal teli várakozás; jelentés a szovjet csapatok és tankok mozgásairól: ez ma reggel a budapesti helyzet két fő összetevője.

A dolgozók pártja "Magyar Szocialista Munkáspárttá" alakult, élén Kádárral, aki megkísérli megmenteni a még menthetőt a magyarországi kommunizmusból. Jellemző, hogy az új párt újságja ma reggel megjelent számában egyszer sem említi a kommunizmus szót, hanem "megtisztított és konstruktív leninizmusról" beszél.

Ki az a Kádár János, akit az oroszok a magyar kormány élére helyeztek? A régi kommunista aktivista Rajk barátja, 1950-ben letartóztatják, Rákosi pribékei kegyetlenül megkínozzák. 1954-es szabadulása óta egyike azoknak, akik a legelszántabban követelik a titoizmus keretein belül végrehajtható desztalinizációt. Rákosit tartva minden baj okozójának, ennek júliusi lemondásakor tagja lesz a Politikai Bizottságnak és a Titkárságnak is. Gerő helyettesévé választják, akinek a pártapparátuson belül a "titoisták" támogatását nyújtja.

A magyar főváros tragikus képet mutat: egyes kerületek, főleg a VIII., a IX. és a XI. teljesen elpusztult az ágyúzásban, és a város egy része víz, gáz és villamos áram nélkül maradt. A villamosok áramszedői szomorúan lógnak az utcák és a körutak fölött. Egyes csomópontokon, mint a Rákóczi út, a Baross tér, a József körút,

1956. november 28. - Az elmúlt 24 órában 3228 magyar szökött át az osztrák határon: velük együtt október 28. óta összesen mintegy 83 000 magyar menekült tartózkodik Ausztriában. Jó egynegyedük már továbbindult más országokba.

1968 és 1980-81 példája mutatja, hogy a magyar forradalomnál érezhetően gyengébb erejű megmozdulások is megrendíthették a szovjet elnyomást. Mégis, a nemzetközi szovjet rendszer 1986-ban nem ugyanaz, mint 1956-ban volt: gazdasági egysége széthullott. Az ellenőrzés már alig képes hatékonyan kezelni a szerteágazó helyi problémákat, a belső nehézségek egyre súlyosabbak. A régió országainak technikai elmaradottsága kikényszeríti a külső kapcsolatokat. Nukleáris nagyhatalomként a Szovjetunió nem halogathatja helyzetének rendezését az Egyesült Államokkal. Az európai "status quo" elismeréséért cserébe a Szovjetunió aláírta a helsinki emberi jogi nyilatkozatot. Ez - bár konkrét eredményekkel nem járt - nem maradt teljesen következmények nélkül. (...) Ebben a helyzetben nem teljesen reménytelen az 56-os elképzelésekhez közeledő utakat keresni.

1956. november 6. hajnalán a német kancellár különvonata begördül a Gare du Nord-ra. Konrad Adenauer hivatalos látogatásra érkezik Párizsba, bár külügyminisztere, Heinrich von Brentano ezt ellenezte. Előző nap a szovjet tankok megkezdték a magyar forradalom leverését, éjszaka pedig, miközben a kancellár kocsija egy mellékvágányon pihent, Bulganyin marsall, a szovjet Legfelső Tanács (parlament) elnöke azzal fenyegetőzött, hogy bombázni kezdi Londont és Párizst, ha Anglia és Franciaország nem vonul vissza a Szuezi-csatornától.

A politikai vezetés erőfeszítései ellenére Oroszországban előfordulnak normális jelenségek is. A moszkvai tőzsde gondolt egyet, és fütyülni kezdett az elnök állapotára. Érkezhetnek akármilyen hírek a központi klinikákról vagy a barvihai dácsáról, az értékpapírok állását nem befolyásolják. És Jelcinről szép lassan mindenki megfeledkezik.

Az elmúlt kormányzati ciklus visszásságait a román vezetés az európai integráció érdekében vállalt intenzív politikai aktivitással igyekszik feledtetni. A novemberre kiírt választások kampányfinisében jó oka van e feledtető gesztusoknak, hisz a hosszas együttkormányzás a kontinens legmegvetettebb embereivel, Gheorghe Funarral és Corneliu Vadim Tudorral igencsak megkoptatta az 1989-ben bekasszírozott szimpátiát.

Nagy-Britanniában legkésőbb hét hónap múlva választásokat tartanak. A demokratikus világ legsikeresebb politikai tömörülése, a 17 és fél éve hatalmon lévő Konzervatív Párt a dolgok jelenlegi állása szerint vereséget szenved. A toryk azonban nem adják fel, s miközben a brit polgárok kissé gyanakodva figyelik a marxista örökségtől csak nemrégiben megszabadult Munkáspártot, John Major és csapata hosszú menetelésre készül.

Bulgáriában most van a főtt kukorica és a politikai merénylet idénye, ugyanakkor független szakértők emlékeztetnek, hogy hamarosan beköszönt az utcán készített sült tök szezonja. Sőt most még az úgynevezett és nem létező térség, a jobb sorsra érdemtelen, sokszor elsiratott, reménytelen Közép- és Kelet-Európa képviselői is konferenciáznak. Van miről: joghurtgombáról, posztkommunizmusról és tavaszi vetésről.