Hollywood kész ismét keblére ölelni Will Smith-t

Mikrofilm

A Paramount stúdió több filmre szóló üzletet kötött Will és Jada Pinkett Smith produkciós cégével, a Westbrookkal. Lehet, hogy a leégés után ismét eljött az egykori Fresh Prince ideje?

Közel három és fél év telt már el azóta, hogy Will Smith a Richard királyban nyújtott alakításáért Oscar-díjas színésszé vált. A ceremóniára mégsem emiatt emlékszünk, hanem inkább azért, mert Smith a díszes estén ország-világ előtt nemes egyszerűséggel pofonvágta Chris Rock komikust, aki a színpadon a színész felesége, Jada Pinket Smith kopaszságán viccelődött.

Az incidens, amellett, hogy az elmúlt évek egyik meghatározó esetévé vált, Smith karrierjére is rányomta a bélyegét. A pofon után nem sokkal még álló ováció közepette vehette át a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart, de hamar megjelentek a felháborodott hangok. Jim Carrey például így fogalmazott, mikor az eseményről kérdezték: „Undorodtam. Undorodtam a vastapstól. Hollywood nem más, mint egy tömeg gerinctelen ember, és ez világos jele volt annak, hogy többé nem vagyunk már egy menő klub.” Judd Apatow komikuspápa ennél is tovább ment: „Akár meg is ölhette volna. Ez tiszta, kontroll nélküli dühöngés és erőszak volt. Az elmúlt három évtizedben milliónyi viccet hallhattak magukról. Nem éppen újoncok Hollywood vagy a komédia világában. Mégis elveszítette az eszét” – írta egy azóta törölt tweetben. Ennyire borúsan rajta kívül talán kevesen látták a dolgot, abban viszont a többség egyetértett, hogy a nyílt erőszak után ovációval fogadni a színészt talán túlzás volt. Smith és az Oscart odaítáélő Akadémia is hamar krízisüzemmódba kapcsolt: előbbi lemondott amerikai filmakadémiai tagságáról, utóbbi tíz évre eltiltotta Smith-t az Oscar-gáláktól. Nem sokkal az incidens után a színpadon támadták meg a polgárpukkasztó vicceiről ismert Dave Chapelle komikust, amelynek kapcsán ismét fellángolt a vita Smith tágabb felelősségéről: mivel ő is retorzió nélkül keverhetett le egy sallert egy neki nem tetsző viccért, többen bátorításnak vehették az esetet, hogy hasonlóan tegyenek.

El kellett tennie pár hónapnak, de megszólalt Jada Pinket Smith, akit az internet hamar megbélyegzett, mint elsőszámú ellenséget és a pofon valódi felelősét. A színésznő már ekkor elmondta, eljött a gyógyulása ideje, és azt is hozzátette, hogy a férjéhez fűződő kapcsolatán semmit nem változtatott a botrány. A sort nemsokára maga Smith folytatta, aki videóban kért elnézést. Maga a sértett, Chris Rock azonban továbbra is hallgatott – ő ugyanis nagy dobásra készült: az első, a Netflixen élőben fellépő standuposként saját estjében akart reagálni, vagy még inkább elégtételt venni. Ebben többek között elmondta, hogy akik szerint a szavak fájnak, azt még nem vágták igazán pofon, hogy még az eset után egy évvel is a Summertime cseng a fülében, hogy nem tartja magát áldozatnak, ezért soha nem fog talk show-ban beszélni az esetről. „Will Smith jóval nagyobb nálam. Nem vagyunk egy súlycsoportban. Will Smith olyan filmeket csinál, amikben félmeztelenül szerepel. Engem soha nem láthatsz félmeztelenül. Will Smith Muhammad Alit játszotta. Szerinted engem hívtak meghallgatásra erre a szerepre? Én Pookie-t játszottam a New Jack Cityben. Egy darab kukoricát játszottam a Pootie Tangben!” – fogalmazott. Hozzátette: tisztában van vele, hogy Smith valójában nem rá volt dühös. „A feleségét a fia barátja dugta. Normális esetben nem beszélnék ilyen szarságról… Fogalmam sincs, két tehetséges ember hogy süllyedhet ilyen mélyre. Mindannyiunkat csaltak már meg. Mindenkit a teremben. De senkit nem interjúvolt meg az, aki megcsalta őt… a tévében! A felesége sokkal durvábban megbántotta őt, mint én” – magyarázta, utalva Jada Pinket Smith Red Table Talk nevű podcastjára, melyben kiderült, hogy nyitott kapcsolatban élnek. Az ekkor készült képek a kisírt szemű Will Smith-ről hamar mémmé váltak és egészen más fénytörésbe helyezték az Oscar-pofont is: innentől fogva nem bátor, a felesége becsületét védő férfiként élt tovább a színész, hanem lúzerként, aki az őt megcsaló felesége kedvéért elsüllyesztette a karrierjét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.