„Osztogatási cunamit” tervez a kormány a választások előtt, amelynek – eddig láthatóan – csodafegyvere a 3 százalékos lakáskamat lenne. Ennek módja eleve vitatott; az Otthon Start program legnagyobb nyertesei, hasonlóan az ezred eleji hiteltámogatási rendszerhez, a kellő, akár a felvett hitel összegét is elérő megtakarítással rendelkező potyautasok lehetnek, akik most is kellemes arbitrázsban részesülnek – írta Várhegyi Éva egy korábbi cikkünkben. A szakértő szerint ennek költségvetési terhe önmagában talán nem lesz jelentős, néhány százmilliárd, de „senki sem garantálhatja, hogy a jelenlegi piaci lakáshitelkamatok nem szöknek fel, miként megtörtént ez a rendszerváltást követően, amikor a Kádár-éra 3 százalékos lakáshitelrendszere omlott össze. De a Fidesz-kormány által az ezredforduló után bevezetett, nagyvonalú támogatási konstrukció is gyorsan finanszírozhatatlanná vált, pedig ott, a mainál észszerűbb módon, nem a kamatot, hanem a referenciakamathoz mért támogatást rögzítették.” Egy másik szakértő, Hegedüs József szerint „ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad”, áll az elmúlt negyven év lakáshiteleit áttekintő elemzésében. A következő években várható költségvetési teher összege rendkívül szórt becsléseket mutat, mert jelenleg senki nem tudja, hogy a hatalmas érdeklődés után mennyi tényleges szerződés köttetik meg évente.
Ennél valószínűleg sokkal nagyobb bajokkal fog szembesülni a következő kormány, bármilyen színezetű legyen is. Ha csak néhány példát nézünk meg, jól látható, hogy Orbán rendszere a másfél évtizedben jelentősen megbontotta az adórendszer egységét és normativitását, amelyben kevés kivétellel egységes szabályok érvényesek az alanyokra, az állam alapvetően semleges helyzetben van a közterhek kivetésekor. Elsősorban politikai okból (ne ők legyenek a népnyúzók) azonban különadók egész rendszere épült ki, amelyek természetesen mind beépültek a szolgáltatói fogyasztói árakba. Sőt, az elmúlt években a különféle kedvezményekkel is felvagdosták az adórendszer rendjét, elsősorban az szja-ban a gyerekes anyák több nemzedékének beígért élethosszi mentességgel.
A 2010 óta létező ágazati különadók teljesen megbolygatták a rendszert azzal, hogy a célba vett cégek a szokásos közterhek, mindenekelőtt a társasági adón felül fizetnek egyre növekvő plusztételeket. (Ezekből idén kikerül a gyógyszer- és telekommunikációs adó, valamint a légitársaságokat terhelő befizetés.) Eredetileg ezek mindegyike megszűnt volna mostanra, de a költségvetés függőségi viszonyba került velük szemben. A többi viszont tovább emelkedik. A pénzügyi szervezetek befizetései 2025-ben 253,1 milliárd, az energiaágazatéi 296,7 milliárd, a kiskereskedelmi hálózatok terhei 295,3 milliárdra rúgnak, a biztosítóktól a 2025-ben 213,1 milliárdot szednének be. Erre jön még a pénzügyi tranzakciós „illeték” körülbelül 230 milliárdja. Ez a Holdról is látható összeg ugyan jövőre csökken (?), de így is akkora marad, hogy ha egy pillanat alatt kihullana, az állami költségvetés szinte fenntarthatatlan állapotba zuhanna. Az idei tétel a Magyar Nemzeti Bank korábbi jelentésében olvasható becslés szerint a négy különadó esetében 400 milliárdot meghaladó adónövekmény. Ezek mindegyike így vagy úgy beépül a fogyasztói árakba, a legkézzelfoghatóbb a nagy (külföldi) kereskedelmi láncok 4,5 százalékos bevételarányos különterhe, amellyel az effektív áfakulcs 31,5 százalék.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
