A bolgár közélet lövésektől - egészen pontosan négy lövéstől - hangos. Igaz, az országot eddig sem lehetett a béke szigetének nevezni, a kisebb detonációk hallatán senki sem kapja fel a fejét; a Bányaügyi Minisztérium vizsgálata szerint harminc kilónyi TNT-nek megfelelő robbanóanyagot kell felrobbantani ahhoz, hogy egy átlagos szófiai nyugdíjas férfi a parkban abbahagyja a dámajátékot. A nők valamivel edzettebbek.
A négy lövés Andrej Lukanov (58 éves) volt miniszterelnöknek, a Bolgár Szocialista Párt (BSP) kiemelkedő tagjának, parlamenti képviselőnek szólt. A befolyásos és felettébb gazdag Lukanov reggel fél tíz körül kilépett lakása ajtaján, amikor a gyilkos - John Woo nagysága előtt tisztelegve - egy 9 mm-es Makarovból mintegy három méterről négyszer hátba lőtte. Lukanov aznap testőre nélkül lépett az utcára.
Összeomlás
Senki sem hallott semmit, vagy nem meri bevallani. A fő szemtanú, Vera Petkova (76 éves) különleges védelem alatt áll. A piaci kofák, mint mondják, attól rettegnek, hogy Petkova asszonyt esetleg olyan jól eldugják, hogy még a rendőrség se találja meg többé. Petkova asszony a tévében elmondta, hogy a gyilkos csavargónak öltözött, és Lukanov lakása közelében a kukában turkált. Ha így volt, tökéletes álcát választott - a bolgárok szerint Szófiában nincs is ennél hétköznapibb jelenség.
A nyári kenyérmizéria, a benzináremelés, a tüntetések (MaNcs, 1996. június 13.) és az uszkve negyvendollárnyi minimálbér nem sok esélyt ad az átlag bolgárnak. Amit nem végeznek el a természet kegyetlen törvényei, befejezi az állam: Bulgáriából szinte menekül a külföldi tőke - úgy, hogy az utóbbi öt évben is csak nem egész hatszázmillió dollár áramlott be külföldi befektetés formájában -, a privatizáció szinte ismeretlen fogalom, és a tetejébe élelmes bankárok mintegy kétszázmillió dollárt, az ország valutatartalékának közel harmadát lopták el némi, Ciprusra történő átutalások útján.
Az már szinte Szófiában sem hír, ha a nemzeti valuta, a leva összeomlik, újságírók szerint az se lenne hír, ha a postás fogához verné a levát. Eleinte még figyeltek a részletekre - süt-e a nap, vagy ellenkezőleg, éppenséggel beborul az ég, mielőtt a leva nagy robajjal a porba zuhanna -, de a bolgárokat egy ideje már nem érdekli, más meg nem vetemedik arra, hogy megtudakolja, mi van a levával. "Összeomlott, na és, látnia kéne anyósom házát", legyint az egyik szófiai sztárbróker, aki a biztosabb megélhetés érdekében a tőzsdét egy délutáni portás állására cserélte (a portás viszont dán nyelvű szamizdatokat árul, és pénzt vált az egyik kínai étterem bejáratában, és nem panaszkodik az üzletmenetre - a bolgár portások nagyothallanak).
Má´ megin´ a Multigrup
A merénylet megrázta Bulgáriát, ahol - a helyiek szerint - páratlan biztonsági intézkedések léptek életbe. A mauzóleum bezárt, a Nevszki székesegyház múmiája elbujdosott, nem tért vissza a hét végi kimenőről. A Narancs stábja a Hristo Botev sugárúton látott például egy kutyás rendőrjárőrt: a szemmel láthatóan beteg - vagy részeg - állatot két rendőr támogatta, hogy szégyenszemre ne dőljön el. A külső kerületekben járőrözők állítólag megengedik, hogy a kutya elfeküdjön, úgy húzzák maguk után. "Kissé nevetséges látvány ugyan", mondja egy napközi ügyvezető igazgatója, "de legalább felsöprik az utcát, amire ´86 óta nem volt példa".
A Balkánon, a politikai spekulánsok és nemzetstratégák őshazájában számtalan módon képesek megvilágítani Lukanov halálának lehetséges hátterét és okát. Egyesek tudni vélik, hogy Lukanovnak kapcsolatai voltak a szervezett alvilággal, a pénzmosóktól a narkóbárókig. Aztán nemrégiben még Lukanov volt a Topenergy, egy bolgár-orosz gázipari vállalat elnöke. A cég főrészvényese az orosz Gazprom (itt dolgozott Csernomirgyin orosz miniszterelnök is). Lukanovot tisztázatlan körülmények között menesztették a Topenergy éléről, állítólag Ilia Pavlov, a titokzatos és befolyásos Multigrup főnökének parancsára. A cégről ugyan nem sokat lehet tudni, de már a macedón elnök elleni merénylet kapcsán is szóba került. És most megint. A helyi viszonyok elemzésébe és a titkok kibogozásába beleőszült balkanológusok tudni vélik, hogy a Gazprom és a Multigrup vezetői nemrégiben Spanyolországban vagy Svájcban találkoztak. Hogy mindebből mi következik, senki sem tudja.
Mások szerint Lukanov arra készült, hogy október huszadikán leleplezze a legmagasabb, állami-kormányzati szintű korrupciót. Állítólag még kérkedett is, hogy megdönthetetlen bizonyítékok vannak a birtokában. Egyelőre nem tudni, hogy bizonyítékok azok között a papírok között voltak-e, amit a rendőrök elvittek a lakásáról. Ennek az összeesküvés-elméletnek csak egy üzenete van: Lukanov arra készült, hogy betegyen Zsan Videnov miniszterelnöknek. Aki viszont rendkívüli állapotot vezettetne be, mondják. Ami ellen az ellenzéki pártok máris tiltakoztak, mondván, hogy október 27-én mindenképpen megtartják az elnökválasztásokat. Bele kell őrülni.
Azt sem tudja senki, persze, hogy a Lukanov elleni merénylet vajon egy fejezet lezárása volt-e vagy egy folyamat kezdete.
Pakol a joghurtgomba
De Bulgáriát nemcsak belülről bomlasztják, érik szegényt külföldi csapások is doszt. Legutóbb például egy, a posztkommunizmus jelenségét vizsgáló konferencia, aminek során a Narancs stábja kénytelen volt végérvényesen arra a következtetésre jutni, hogy az úgynevezett közép-kelet-európai régió megszűnt létezni, az országok és a problémáik fényévnyire vannak egymástól. Még az az egyébként elképzelhetetlen, paradox és abszurd helyzet is előfordult, hogy a magyar delegáció - így a Narancs egyik, anonimitásához ragaszkodó képviselője - fontosnak érezte megvédeni Horn Gyulát a rohamozó lengyel osztagokkal szemben. Az történt, hogy az egyik öntudatos lengyel felhívta a figyelmet arra, hogy mennyi dirti fingsz van az úgynevezett térségben: Hungáriában például egy szadista gyilkos a cár. Horn Gyulát nehéz szeretni, mondták a magyarok, de leginkább demokratikusan megválasztott miniszterelnökként kell nem szeretni; gyilkos voltát még a roppant maflán kampányoló - és a pufajkás múltban vájkáló - MDF sem tudta bizonyítani. Az érvelés nem hatotta meg a jelenlévőket - még az Egri csillagokat nemrég nagy élvezettel újraolvasó észt parlamenti képviselőt sem -, hozzászólásaik után szinte azonnal kedélyesen elaludtak.
A konferenciahuszárok még a Lactobacillus bulgarikust sem tudták maradásra bírni, pedig tulajdonképpen ez a legjobb dolog, amit Bulgária adott a világnak - ha nem számoljuk az évszázad viccét, amit Todor Zsivkov követett el, amikor arra kérte a döglődő Szovjetuniót, hadd lenne Bulgária a 16. szovjet szocialista köztársaság. A röhögőgörcs valószínűleg nagyban hozzájárult, hogy a birodalom széthulljon - ha belegondolunk, ez a Zsivkov többet tett, mint az összes nyugati antikommunista. Pedig csak szimplán hülye volt.
Makai József
(Szófia)
(közreműködött: Kliment Trenkov - STINA)
