Egotrip
Hammer Ferenc: Paszták népe
Volt először a mindennapi élet szovjetizálódása, lett új magyar szó: zabrálni, szegény nagyapám nem engedte a családot szotyit enni, mondván, az megszállócsemege (a tökmag megengedett, sőt támogatott volt), viseltünk pufajkát meg usánkát (amit rajtuk és rajtunk kívül már csak Babrak Karmal és New York-i festőművészek viseltek). Aztán lett itten globalizálódás, jön a MacWorld, egyre több a pulykamell és az ásványvíz, egyre kevesebb a nőkön a szőr, kokakolonizáció (NB., kezdünk tanulni dolgozni is). Sokakat foglalkoztatott az, hogy milyen kulturális tartalmakkal és dinamikákkal írható le az, amikor egy uralkodó kultúra befolyással van egy másikra. Schlörer történész egy fizikai metaforával, a "kultúrlejtő" fogalmával él, mondván, ahogy halad az ember kelet felé Európában, úgy slamposodnak a nyugati kultúra vívmányai, Bibó hasonlót állít egy textilipari metaforával, amikor azt mondja, hogy a kkeurópai kultúra a nyugatira emlékeztet, csak "egyszerűbb szövedékben".