Kiszáradtak a nyírfák Csongrádon, most a fenyőkön a sor

Kis-Magyarország

Nem enged leburkolni több vízelvezető árkot az alföldi város önkormányzata, mert így is alig szivárog be valami a talajba – ám sok a kérelem. Szegeden, Budapesten is új konfliktusokat hozott a klímaváltozás.

Nincs az a vízmennyiség, amit ne tudna elnyelni a talaj, ezért minden kérelmet el fog utasítani, ami zárt csapadékvíz-csatorna építésére irányul – jelentette be Bedő Tamás (független) polgármester a csongrádi képviselő-testület augusztus 28-i ülésén

A 15 és fél ezres dél-alföldi város döntéshozói a vízkárelhárítási tervről tárgyaltak. Elkészítését Bedő húzta, „mint a rétestésztát”, mert nem látta semmi értelmét, főleg a mostani csapadékviszonyok között, de muszáj megcsinálni a törvény értelmében. A 303 oldalas dokumentum vázolja a város vízrajzi adottságait. Kiderül belőle, merre vezetik a fölösleges vizet a városi árkok. Tekintettel a tiszai árvízre, tisztázza, mi a rézsűcsúszás, a buzgárjelenség, milyen a töltések altalaja. Megemlíti, hogy – mint máshol is – „a töltéskorona jelenleg nincs mindenütt a tervezett magasságra kiépítve”, ezért mi a teendő „a töltéskorona magasságát meghaladó és azon átfolyó víz” esetén: azonnal szólni kell a vízügynek.

A csongrádi polgármester azt mondta, elég sok kérelmet kap zárt csapadékvíz-elvezetőkre az emberektől, olyan indokkal, hogy az autóval könnyebben meg lehessen állni, és ne kelljen takarítani az árkot. A vízelvezető árkok lefedését csak ott fogják engedélyezni, ahol olyan szűk az utca, hogy az egymással szemben haladó személyautók nem tudnak biztonságosan kitérni egymás elől, mert belecsúszhatnak az árokba. De a csőnek, amely a lefedett rész alatt vezeti majd a csapadékvizet, perforáltnak kell lennie, hogy szivárogtasson is. Van hat utca a városban, ahol pályázati pénzből hamarosan a vízelvezető rendszerhez is hozzányúlnak, ott mindenütt gyeprácsos aljzatú belvízcsatorna lesz. Az önkormányzat azért jár el így, mert már itt is érződik a hatása annak, hogy a burkolt felületek miatt gyorsan összegyűlik és leszalad a csapadékvíz, alig tud valamennyi beszivárogni a talajba. Látnivaló, hogy a közterületek fái, fasorai a kiszáradás jeleit mutatják. „A város nyírfaállománya lényegében megszűnt, még két ilyen aszályos év, és el kell gondolkodni az összes fenyő kivágásán, és így haladunk, a nyárfák következnek. Annyi vizet itt kell tartani, amennyit csak lehet, még ha pillanatnyilag kellemetlen is” – mondta Bedő Tamás. A polgármester nem is érti, az ő utcájukban miért kellett zárt csapadékvíz-csatornát csinálni 2013-14-ben, mert elég széles az út. (A kérelmező nem ő volt, és abban az időben a polgármester sem.)

Valahogyan meg kellene értetni a csongrádiakkal, hogy ez – mármint a lefedésre irányuló kérelmek elutasítása – az ő érdekük is, hogy a kertjükben se száradjanak ki a növények – ez Murányi László (Összefogás Csongrádért) véleménye. A vizet tényleg ott kellene megtartani, ahová leesik, de nagy feladat a megoldást egyéni szintre lebontani – érvelt Somogyi Árpád (független). Azt mondta, előtte már fedett a csapadékvíz-elvezető, így könnyen érvel amellett, hogy ne csináljanak máshol ilyet. Akinek azonban egy nagyobb felhőszakadás után bemegy a házába a víz, azt nehéz lesz meggyőzni a vízmegtartás előnyeiről. Somogyi szerint lehet e téren szigorú az önkormányzat, de akkor hozzon létre egy pénzalapot, amelyből támogatják azokat, akik a folyamat kárvallottjai lesznek, mert nincs mindenkinek lakásbiztosítása. Az önkormányzatnak máshogy is feladatot ad a klímaváltozás. Somogyi háziorvosi körzetében sok repedés jelent meg a régebbi házak falán, és nem lehet tudni, hogy ez a néhány hónappal ezelőtti földrengés következménye, vagy az aszályos évek miatt megfigyelhető talajvízszint-csökkenésé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.