Kiszáradtak a nyírfák Csongrádon, most a fenyőkön a sor

Kis-Magyarország

Nem enged leburkolni több vízelvezető árkot az alföldi város önkormányzata, mert így is alig szivárog be valami a talajba – ám sok a kérelem. Szegeden, Budapesten is új konfliktusokat hozott a klímaváltozás.

Nincs az a vízmennyiség, amit ne tudna elnyelni a talaj, ezért minden kérelmet el fog utasítani, ami zárt csapadékvíz-csatorna építésére irányul – jelentette be Bedő Tamás (független) polgármester a csongrádi képviselő-testület augusztus 28-i ülésén

A 15 és fél ezres dél-alföldi város döntéshozói a vízkárelhárítási tervről tárgyaltak. Elkészítését Bedő húzta, „mint a rétestésztát”, mert nem látta semmi értelmét, főleg a mostani csapadékviszonyok között, de muszáj megcsinálni a törvény értelmében. A 303 oldalas dokumentum vázolja a város vízrajzi adottságait. Kiderül belőle, merre vezetik a fölösleges vizet a városi árkok. Tekintettel a tiszai árvízre, tisztázza, mi a rézsűcsúszás, a buzgárjelenség, milyen a töltések altalaja. Megemlíti, hogy – mint máshol is – „a töltéskorona jelenleg nincs mindenütt a tervezett magasságra kiépítve”, ezért mi a teendő „a töltéskorona magasságát meghaladó és azon átfolyó víz” esetén: azonnal szólni kell a vízügynek.

A csongrádi polgármester azt mondta, elég sok kérelmet kap zárt csapadékvíz-elvezetőkre az emberektől, olyan indokkal, hogy az autóval könnyebben meg lehessen állni, és ne kelljen takarítani az árkot. A vízelvezető árkok lefedését csak ott fogják engedélyezni, ahol olyan szűk az utca, hogy az egymással szemben haladó személyautók nem tudnak biztonságosan kitérni egymás elől, mert belecsúszhatnak az árokba. De a csőnek, amely a lefedett rész alatt vezeti majd a csapadékvizet, perforáltnak kell lennie, hogy szivárogtasson is. Van hat utca a városban, ahol pályázati pénzből hamarosan a vízelvezető rendszerhez is hozzányúlnak, ott mindenütt gyeprácsos aljzatú belvízcsatorna lesz. Az önkormányzat azért jár el így, mert már itt is érződik a hatása annak, hogy a burkolt felületek miatt gyorsan összegyűlik és leszalad a csapadékvíz, alig tud valamennyi beszivárogni a talajba. Látnivaló, hogy a közterületek fái, fasorai a kiszáradás jeleit mutatják. „A város nyírfaállománya lényegében megszűnt, még két ilyen aszályos év, és el kell gondolkodni az összes fenyő kivágásán, és így haladunk, a nyárfák következnek. Annyi vizet itt kell tartani, amennyit csak lehet, még ha pillanatnyilag kellemetlen is” – mondta Bedő Tamás. A polgármester nem is érti, az ő utcájukban miért kellett zárt csapadékvíz-csatornát csinálni 2013-14-ben, mert elég széles az út. (A kérelmező nem ő volt, és abban az időben a polgármester sem.)

Valahogyan meg kellene értetni a csongrádiakkal, hogy ez – mármint a lefedésre irányuló kérelmek elutasítása – az ő érdekük is, hogy a kertjükben se száradjanak ki a növények – ez Murányi László (Összefogás Csongrádért) véleménye. A vizet tényleg ott kellene megtartani, ahová leesik, de nagy feladat a megoldást egyéni szintre lebontani – érvelt Somogyi Árpád (független). Azt mondta, előtte már fedett a csapadékvíz-elvezető, így könnyen érvel amellett, hogy ne csináljanak máshol ilyet. Akinek azonban egy nagyobb felhőszakadás után bemegy a házába a víz, azt nehéz lesz meggyőzni a vízmegtartás előnyeiről. Somogyi szerint lehet e téren szigorú az önkormányzat, de akkor hozzon létre egy pénzalapot, amelyből támogatják azokat, akik a folyamat kárvallottjai lesznek, mert nincs mindenkinek lakásbiztosítása. Az önkormányzatnak máshogy is feladatot ad a klímaváltozás. Somogyi háziorvosi körzetében sok repedés jelent meg a régebbi házak falán, és nem lehet tudni, hogy ez a néhány hónappal ezelőtti földrengés következménye, vagy az aszályos évek miatt megfigyelhető talajvízszint-csökkenésé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.