„Az egész világon tombol a koronavírus, míg Oroszországban mindenki egészséges” – ezzel a címmel közölt cikket március elején a Rigában működő orosz nyelvű hírportál, a Meduza. Az írás arra kereste a magyarázatot, hogy miközben Olaszországban akkor már több mint 3 ezer, de Franciaországban és Németországban is több száz fertőzöttet tartottak nyilván, Oroszországban csak 4 (négy) igazolt koronavírusos volt. Pedig a Kínából érkező légi utasok száma Nyugat-Európában semmivel sem volt több, mint Oroszországban. Adódik a kérdés: vajon mi lehet az oka a fertőzés nyugat-európainál sokkal lassabb oroszországi terjedésének? Ráadásul ez a helyzet érdemben azóta sem változott, legalábbis a hivatalos orosz adatok szerint: március 16-án is csak 90 igazolt koronavírussal fertőzöttet tartottak nyilván.
Öt magyarázat
A Meduza újságírói több hipotézist is számba vettek. Az első szerint Moszkva már január 31-én felfüggesztette a Peking és Moszkva közti közvetlen vonatjáratokat, és lezárta a hosszú, több mint négyezer kilométeres határt a két ország közti gyalogos és autós forgalom előtt is. E viszonylag korai óvintézkedések és az Oroszországnak kedvező véletlenek összjátéka eredményezte ezt az irigylésre méltó helyzetet. Ezt a magyarázatot azonban néhány körülmény nagyban gyengíti. Az oroszországi első két igazolt fertőzöttet – mindketten kínai állampolgárok – épp január 31-én, a határzár elrendelésének napján diagnosztizálták. Továbbá: január végén a világban csaknem 10 ezer regisztrált beteget tartottak nyilván, közülük sokakat immár nem is Kínában; még Finnországban is több beteget azonosítottak, mint Oroszországban, holott a Kínával fenntartott utasforgalma töredéke az oroszországinak, és a finnek alig vannak többen, mint Szentpétervár lakossága.
A második hipotézis szerint „egyszerűen csak szerencséje volt Oroszországnak, majd később a bevezetett óvintézkedések elkezdték kifejteni jótékony hatásukat”. Nos, bár Moszkva január végén valóban határzárat rendelt el Kínával szemben, a repülőjáratok február közepéig korlátozástól mentesen hozták-vitték az utasokat mindkét irányba. Február 18-án ugyan Oroszország is megtiltotta a kínai állampolgárok beutazását, de az oroszországiak továbbra is szabadon repülhettek Kínába és vissza. Ekkor már Irán is a komolyan megfertőződött országok közé tartozott, de Moszkva csak február végén függesztette fel iráni relációban a légi forgalmat, és tiltotta meg az irániak beutazását. Vagyis a kínai–orosz határ január végi lezárása után hosszú ideig fennállt annak a lehetősége, hogy a vírus bejusson Oroszországba. A fertőzöttekre vonatkozó hivatalos orosz statisztikák mégsem ezt mutatják.
A harmadik hipotézis szerint „sikerült időben felfedezni valamennyi fertőzöttet, míg a többieknek szerencséjük volt”. Azaz még abban az időszakban sikerült azonosítani a vírushordozókat, amikor – ha némiképp korlátozva is, de – érkeztek légi úton utasok Kínából és Iránból. Ahhoz, hogy ennek valószínűségét felmérhessük, érdemes a járványügyi helyzetre vonatkozó oroszországi adatokat közelebbről is szemügyre venni. Oroszországban a járvánnyal kapcsolatos adatszolgáltatás ügyében a Roszpotrebnadzor, vagyis a fogyasztóvédelmi főfelügyelet (!) az illetékes, amelynek adatai szerint január 31. és március 5. között a seremetyevói repülőtéren, ahová február elejétől átirányították az összes kínai járatot, több mint 380 ezer Kínából érkező utast vizsgáltak meg. Közülük 130 esetben fedeztek fel valamilyen fertőzéses betegséget. A főhatóság szerint ezeket az utasokat elkülönítették, elvégezték rajtuk a koronavírus-tesztet, de egyetlen esetben sem bizonyosodott be a fertőzött állapot. A Meduza cikke emlékeztet arra, hogy még Szingapúrban is, ahol az egészségügyi rendszer kifejezetten hatékony, a fertőzöttek kétharmadát nem tudták kimutatni. A Kínából Olaszországba és Oroszországba érkezők száma a kritikus februári időszakban lényegében ugyanakkora volt – mindezek ismeretében nehéz magyarázatot találni a két ország hivatalosan elismert fertőzöttsége közti lényeges különbségre.
A negyedik hipotézis szerint Oroszországban „nem a legmegbízhatóbb laboratóriumi teszttel dolgoznak”, ezért oly kevés a diagnosztizált beteg. Az oroszok nem pusztán másfajta tesztet használnak, mint a többi ország – az ottani tesztelés két fázisban történik, mégpedig úgy, hogy a két fázis tesztjeit különböző cégek fejlesztették ki és gyártják. Az ötödik magyarázat pedig így szól: bár valójában sokkal többen kapták el a vírust, ők szerencsére nem szorulnak orvosi segítségre – és ezért kevés a kimutatott fertőzött.
Minden rendben
Valamennyi magyarázatban aránytalanul nagy szerepet játszik a szerencse. Ezt a járványról nyilatkozó orosz orvosok egy része is így látja – ők kételkednek is a hivatalos adatok valóságtartalmában. Mások viszont hitelt érdemlőnek tartják azokat, leginkább arra hivatkozva, hogy Oroszországban – a szovjet korszak örökségeként – továbbra is kiváló a járványügyi rendszer. Egy, az ellenzéki Novaja Gazetának nyilatkozó epidemiológus szerint e rendszerrel a mostaninál sokkal súlyosabb járványokat is sikerült a nem is oly távoli múltban megállítani, „így például a lépfenét az Észak-Altájban és a Mongóliához közel eső területeken, de volt pestis és tuberkulózis is”. Laikusként nehéz eldönteni, hogy e betegségeket mennyire lehet összehasonlítani a koronavírussal, és az is kérdéses, hogy az Észak-Altáj ritkán lakott lankái összevethetők-e Oroszország jóval sűrűbb népességű európai területeivel. Lehet, hogy megalapozott a járványügyi szakember derűlátása – de lehet, hogy nem. Mások ugyanis borúsabban látják a jövőt. A Szabadság Rádió orosz szerkesztőségének nyilatkozó moszkvai orvosok – köztük a város orvosainak érdekvédelmi szervezetét vezető doktor – kifejezetten aggasztónak tartják, hogy nincs védőfelszerelésük, és olyan eszközük sem, amivel eldönthetnék, hogy a légúti panaszokkal hozzájuk fordulókat valamilyen hagyományos betegség vagy a koronavírus támadta meg. Moszkvában jelenleg két olyan kórház van, amely viszonylag nagyszámú fertőző beteg fogadására képes, a harmadikat két éve bezárták, így akár már rövid időn belül súlyos kapacitáshiány állhat elő.
Eközben az orosz kormány egyre-másra hozza a beutazást korlátozó intézkedéseit. Március 16-ra abból a 14 országból, amellyel Oroszországnak szárazföldi határa van, már csak az azerbajdzsáni és a finnországi szakasz mentes a korlátozásoktól, másutt vagy teljes a határzár, vagy komoly szigorítások léptek érvénybe. De hogy a hatóságok időben léptek-e, azt csak a következő hetek fogják megmutatni. A vírus terjedése elleni fellépést koordináló kormányprogram ismertetését március 18-ra ígérik, holott már bejelentették, hogy e célra 300 milliárd rubelt (vagyis 1300 milliárd forintnyi összeget) különítettek el. A tévék esti politikai vitaműsoraiban mindeközben hosszú ideje téma a koronavírus-járvány, az orosz tévénézők estéről estére értesülhetnek arról, hogy itt a globalizáció vége, és most már mindenki láthatja, mennyire bölcs és előrelátó volt az orosz kormányzat elszigetelődést választó politikája. Ehhez képest csupán március 16-án állította fel Putyin azt az operatív törzset az Államtanácson belül, amelynek a vírusterjedés kezelése, megállítása a feladata.
Ennek ellenére pánik egyelőre nincs, felvásárlási láz sem tört ki. A hétvégén is közönség előtt játszották le a labdarúgó-bajnokság soros fordulóját. A szentpétervári Zenit fanatikus szurkolói azonban valamit sejthetnek, a meccs alatt ugyanis újra meg újra ezt skandálták: „Mind meghalunk!”
