Pálmafákat ültettek Szegeden, vita lett belőle

  • narancs.hu
  • 2024. május 1.

Lokál

Ezzel jár a klímaváltozás – mondja a képviselő. Mediterrán sznobéria – mondja a közművelődési szakértő.

Három előnevelt fagytűrő pálmát ültetett el kedden Szegeden a Glattfelder téren a Szegedi Környezetgazdálkodási NKft.

Eddig csak cserépben, nyáron lehetett látni pálmákat Szegeden a Klauzál téren és a Belvárosi Mozi előtt, de – mint a szeged.hu írja –, tényleg „szintet lépett a globális felmelegedés”, ha a hozzáértők úgy ítélték meg, ki lehet ültetni a fákat.

A hírről, hogy Szeged „végképp mediterrán város lett”, a szegeder.hu azt írja, sokaknak lehet az a véleménye, hogy ezek a fák nem valók Szegedre, pedig helyük van a városban, és jól is néznek ki.  

A pálmafaültetés hírét a Facebookon megosztó Mihálik Edvin (Momentum) önkormányzati képviselő bejegyzése alatt vita is támadt arról, helyük van-e ezeknek a fáknak nálunk köztéren. A képviselő azt írta, „a klímaváltozás egy ideig dörömbölt az ajtón, aztán be is törte azt”. 

„Agyrém! A kultúra- és tájidegenség non plus ultrája! Mi jön még?

Gondolák a Tiszán?” 

– reagált kommentben Török József közművelődési szakértő.

A képviselő emlékeztet, hogy sokak szerint klímaváltozás sem létezik, de a húsz éve ültetett fafajták nem nagyon bírják a mostani időjárás viszontagságait, két éve városszerte kiszáradtak a tuják.

Török nem tagadja a klímaváltozást, szerinte a tuják sem valók ide, de úgy gondolja, a globális felmelegedés nem elég ok arra, hogy a város kultúrájától ennyire idegen növények jelenjenek meg a közterületeken. Az sem tetszett neki, amikor a húsz évvel ezelőtti fideszes városvezetés „görög óriáskorsókkal” és szintén pálmákkal díszítette a Kárász utcát.

„Ez inkább valami mediterrán-sznobéria, hiszen Szegedtől a mediterráneum földrajzilag, kulturálisan és társadalomtörténetileg is igen messze van” – írta Török. Nem tetszik neki a Kárász utca fölé kifeszített napvitorla sem. Ennél jobb megoldásnak tartotta volna alacsony, kis lombú fák telepítését a sétálóutcán. Később pálmaügyben vele is vitatkoznak, őshonos, szárazságtűrő fajokról írnak, végül terítékre kerül a bálványfa, a nyugati ostorfa és a tövises lepényfa is. 

A kormánypárti helyi média egyelőre nem számolt be a kiültetett pálmákról.

A címlapkép forrása Mihálik Edvin Facebook-posztja

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A kék ég felettünk

Jobb hangversenyt elképzelni sem tudtunk volna Kurtág György 100. születésnapján: a koncert nemcsak muzsikusokat, hanem mindenféle jelességeket és a széles közönséget is a Müpába vonzotta, megközelíthetővé tette Kurtág György életművét, miközben miniatűröket és nagyobb műveket, a pianínótól a nagyzenekarig mindent felsorakoztatott. Meg egy világsztárt.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.