A friss hír pedig, hogy az egészségtan-oktatás keretében tanítsák, hogy mikor kell a sürgősségire menni. Pedig ez egy most azonnal megoldandó probléma. Az egészségügyi rendszer működésképtelenségének egyik legtöbb ember számára érezhető tünete, hogy a sürgősségi ellátás nem tud megfelelni az elvárásoknak. A rendszerszintű megoldás keresése helyett viszont általános iskolai oktatást javasolna a kormány. (Arról, hogy pontosan mi a sürgősségi betegellátás, és mikor kellene valóban azt igénybe venni, Lénárd Rita írt korábban a Materia Medicán.)
Lassú sürgősségi, avagy a hazai Vészhelyzet
Hetente hallunk, olvasunk drámai történeteket különböző kórházak sürgősségi betegellátó osztályairól. Nem tudok, nem is lehet egy-egy adott történet kapcsán felelősséggel véleményt mondani, igazságot tenni. Mint mindig, most is azt javaslom, hogy lépjünk kicsit távolabb, nézzük meg, mi van a háttérben.
Mi a probléma a sürgősségi osztályokkal?
Régen ez úgy volt, hogy a mentő minden beteget az állapota miatt szükségesnek ítélt osztályra vitte közvetlenül, ahol az osztály szakorvosai vették át és kezdték meg a vizsgálatokat. A beutaló orvos (háziorvos vagy ügyeletes orvos) közvetlenül arra az osztályra küldte a beteget, ahová szükségesnek gondolta. Tehát a beteg egyedül vagy kísérővel, nappal és éjjel is a betegsége miatt szükséges osztályon jelentkezett. A várandós nő például közvetlenül a szülészetre ment, a kartöréses a traumatológiára, ortopédiára, esetleg a sebészetre – amilyen osztály éppen volt a közeli vagy ügyeletes kórházban. Ha kiderült, hogy a beteg görcseit nem a terhesség, hanem a veséje okozta, akkor áthelyezték az urológiára.
Most mi történik?
Mindenki a sürgősségire érkezik. Ott előbb-utóbb valaki megkérdezi, hogy mi a panasza, és ennek értékelése után eldöntik (jól vagy rosszul), hogy milyen sorrendben látják el a várakozókat. Közben a mentők is idehozzák a betegeket, akiket itt is megvizsgálnak, majd innen helyezik át őket az ellátó osztályra.
Ez már önmagában is elég zavaros helyzet, de ezzel még nincs vége. A sürgősségin olyan orvosnak, orvosoknak kell/kellene dolgozniuk 7×24 órában, akik minden szakma sürgősségi feladataihoz értenek, ezeket az állapotokat gyorsan fel tudják ismerni. Ilyen szakorvos pedig igen kevés van.
Sok helyen az egyetemen frissen végzett rezidenseket rendelik a sürgősségire, a számukra kötelező három hónapos képzésre, hogy ezzel csökkentsék a szakemberhiányt. Nekik itt tanulniuk kellene, csak sokszor nincs kitől, magukra vannak hagyva jó vagy kevésbé sikeres döntéseikkel. Természetesen egy szemész vagy gégész szakorvosnak sem könnyű a sürgősségin helytállnia.
| ||
További gondok is vannak
A betegek nem kis része nem ér rá eljutni a háziorvosához, mert ő is dolgozik. Ilyenkor, ha már nem tűri a panaszait, akkor nincs más választása, mint este beülni a sürgősségire, és várni a segítségre. Sokszor ezt is jobbnak ítélik meg a betegek, mint a háziorvosnál kivárni a sort, pláne, ha valamiért nem bíznak a háziorvosukban.
Az éjszakai ügyeleti rendszer kapacitása is kisebb, mint az igény. A kihívott ügyeletes orvosra is órákat kell várni, ha egyáltalán megígérik, hogy jönni fog. Sokszor itt beszélik rá a beteget, hogy inkább menjen be a kórház sürgősségi osztályára. Nem meglepő ezek után, hogy zsúfoltság a norma a sürgősségin.
Mit kell/kellene tenni?
– Először is vissza kellene állítani az osztályos betegfelvételi rendszert.
Igaz, hogy elméletileg a központi betegfelvételnek vannak előnyei, csak éppen a jelenlegi személyi és tárgyi feltételek mellett ez nem működik. Tehát a mentővel vagy a háziorvosi, és/vagy ügyeleti beutalóval érkező beteg közvetlenül menjen arra az osztályra, ahol feltehetően meg tudják gyógyítani.
– A sürgősségire vigyék az életveszélyben lévő vagy tisztázatlan betegségű embereket, ahol tényleg hozzáértő, azonnal ellátásra képes és számú személyzet van. Ahol ezt nem tudják biztosítani, ott ne írják ki egy „portára”, hogy ez a sürgősségi osztály!
– Az alapellátás hozzáférhetőségének és minőségének javítása szükséges ahhoz, hogy az emberek ne kényszerüljenek „kisebb” bajaikkal is a kórházba szaladni.
Tehát az egészségügyi rendszer zavarának súlyos tünete, ami a sürgősségi osztályokon történik.
Ezt oktatással megoldani vagy ezt javasolni ugyanolyan, mint amikor a kormányzat heti két jó hírt követel a kórházaktól: nem más, mint megtévesztés.
Amíg nem tesz a kormányzat több pénzt az egészségügyi ellátásba is (eddig csak a bérekbe tett), addig marad a nem kielégítő ellátás. A túlterhelés miatt marad a szakemberhiány. A magánellátás igénybevételének növekvő kényszere, a négymillió alacsonyabb jövedelmű ember számára az egyetlen lehetőség a panaszai enyhítésére a sürgősségi osztály, ha egyáltalán el tud jutni odáig.
Kövesse a Magyar Narancs egészségügyi blogját! Materia Medica – a magyarnarancs.hu-n.
Materia Medica
A Magyar Narancs egészségügyi problémákkal foglalkozó blogja. Fogyasszák egészséggel!
