Egy nő kislisszol a 36. születésnapjára rendezett partiról, hogy megkeresse elkóborolt macskáját. Nem néz szét, amikor átkel a zebrán, és elüti egy autó. A szemünk előtt vérzik el az úttesten. Majd hirtelen újra a partin találja magát, ahogy a fürdőszobai tükörbe bámul.
Legtöbbünk úgy hal meg, hogy vágyait nem valósította meg, lehetőségeit elvesztegette, életét nem irányította, jobbik énjét – félelemből, megalkuvásból, világnézete, hite parancsainak vagy az őt ért, tudatosan fel sem dolgozott sugalmazásoknak engedelmeskedve – elnyomta, esetleges tehetségét nem bontakoztatta ki
Louise és Tom házassága válságban van, ezért pszichológus segítségét kérik – a sorozat ezt a tízhetes terápiát mutatja be. Zseniális húzásként azonban nem a találkozókat láthatjuk, hanem az azokat megelőző tíz perceket.
Boldog. Szomorú. Magányos. Mérges. Bánatos. A régi mémről Steven Seagal néz vissza ránk – mind a tizenhatszor ugyanazzal a kifürkészhetetlen, zordon egykedvűséget sugárzó ábrázattal.
1989-ben még csak tervezgette, 2000-ben nekikezdett, de nem jutott messzire, végül tavaly készült el minden idők legszerencsétlenebbnek mondott filmjével: a Don Quijote gyilkosával.
"Boldoggá tenne, ha hajlandó lenne meghalni velem! Kérek szépen még teát!" A Mikrofilm házimozis ajánlata: merüljünk el az Őrült szerelemben egy csésze gőzölgő tea mellett!