Louise és Tom házassága válságban van, ezért pszichológus segítségét kérik – a sorozat ezt a tízhetes terápiát mutatja be. Zseniális húzásként azonban nem a találkozókat láthatjuk, hanem az azokat megelőző tíz perceket, amikor a felek összefutnak egy bárban, mielőtt bekopogtatnának a lélekgyógyászhoz. A hősök itt olyan pergő és elmés beszélgetéseket folytatnak, amelyek kizárólag forgatókönyvírók elméjében születhetnek; minden megjegyzésre jut egy riposzt vagy egy idézhető egysoros, egy percre sincs üresjárat. Ilyen beszélőkével megáldott szereplőkkel hagyományosan brit komédiákban találkozhatunk – most a forgatókönyvet Nick Hornby írta, a rendező pedig Stephen Frears. Szerencsére a casting nem várt többet a szereplőktől, mint amiben különben is jók: Rosamund Pike kellemesen öntelt, mégis szerethető, Chris O’Dowd pedig az első popkult utalástól az utolsó vasalatlan ingig pont ugyanazt a sznob zenerajongót hozza, mint a Meztelen Julietben.
A sorozat legnagyobb problémája is ez: semmi meglepetést nem tartogat. Mind a 10 rész pontosan ugyanúgy folyik le, igazi változás nem történik a főhősök közötti kapcsolat dinamikájában sem. Bár a felek eljutnak A-ból B-be, a férfi végig megmarad sértődékenynek és gyerekesnek, a nő pedig racionálisan gondolkodónak és hidegfejűnek. Az Egy házasság helyzete ezzel együtt azt igyekszik bebizonyítani, hogy ha két ember elég sokat beszélget – a Brexitről, a börtönszexről vagy épp mások problémáiról –, egy idő után odáig is eljut, hogy a saját gondjairól is szó essen.
Elérhető az HBO-n
