Film

Pompon Klub

  • 2019. augusztus 25.

Mikrofilm

Legtöbbünk úgy hal meg, hogy vágyait nem valósította meg, lehetőségeit elvesztegette, életét nem irányította, jobbik énjét – félelemből, megalkuvásból, világnézete, hite parancsainak vagy az őt ért, tudatosan fel sem dolgozott sugalmazásoknak engedelmeskedve – elnyomta, esetleges tehetségét nem bontakoztatta ki

Legtöbbünk úgy hal meg, hogy vágyait nem valósította meg, lehetőségeit elvesztegette, életét nem irányította, jobbik énjét – félelemből, megalkuvásból, világnézete, hite parancsainak vagy az őt ért, tudatosan fel sem dolgozott sugalmazásoknak engedelmeskedve – elnyomta, esetleges tehetségét nem bontakoztatta ki. Az életvégi kiüresedettség állapotából indít ez az új amerikai mozi, Diane Keaton látszik benne lehetőséget kapni, hogy annyi felszínesen szórakoztató film után valami karcosabb, mélyebb, összetettebb figurát formálhasson meg. De a látszat nem tart sokáig: az erős felütés után egy másik film kezdődik. A nyugdíjasotthon Keaton megformálta új lakója a végstádiumú rák állapotában sem gondol számvetésre, élete átértékelésére, hanem az a nagyszerű ötlete támad, hogy – kamaszálmait beteljesítendő – pomponlánycsapatot alakít sors- és kortársaiból. Innentől aztán jöhetnek a klisés fordulatok (obligát akadályoztatás a nénik családjai, ill. az otthon jó hírnevéért aggódó főnökasszony részéről, a kinevettetés, majd az édes siker stb.), jöhetnek a klisés poénok, jöhet a kötelező ellágyulás és a könnyfacsarás. És jöhetnek a főszereplő ismerős grimaszai. A decens Keatonnek jól áll az ősz frizura, az ízlésesen pasztell ruha, jól áll kezében a pompon, és jól áll neki a diszkrét haldoklás.

Bár a látszat az, hogy a dolgozat az öregedés sorskérdésére és az időskorban is töretlen alkotókészségre és életörömre reflektál, valójában megkerüli az egész problematikát, és helyette egy tucat-tinivígjátékot látunk – 70 pluszos szereplőkkel.

Forgalmazza a Freeman Film


Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.