Tévétorrent

Project Blue Book

  • - svébis -
  • 2019. május 25.

Mikrofilm

Amióta nincs X-akták – ami ezen a címen futott az utóbbi időben, az már nem az –, nagy igény volna valami hasonlóra. Még szerencse, hogy 2015-ben nyilvánosságra hozták a Kék Könyv Projekt aktáit, így már tényleg elkészülhetett a sorozat az „FBI titkos ügyeiből”.

Történt ugyanis, hogy 1947 és 1969 közt az ohiói Wright–Patterson támaszpontról irányított kutatás zajlott, melynek célja a fejlett földönkívüli technológiák bizonyítása vagy cáfolata volt. És mit ad isten, a huszonkét év alatt az utóbbit hozták ki. Ezek az akták váltak most nyilvánossá, és a History Channel kapva kapott az alkalmon, hogy szerializálja a rejtélyeket. Egy tudós és egy katona járnak utána az ufóészleléseknek, minden részben kapunk valami tudományos magyarázatot – helló, Scully! – arra, hogy nem földönkívüli tevékenység szemtanúi voltunk, miközben a sorozat próbál minden parát felvonultatni, ami ezt az időszakot jellemezte Amerikában. Van itt otthonos, házilag összeeszkábálható atombunker a kert végében, kommunista kémek a kertvárosban, felsőbb hatalmak összeesküvése és persze a fekete ruhás férfiak sem maradhatnak ki. Szóval akad minden, csak kicsit kaotikus, és még a szereplők sem viszik el a hátukon, mivel olyan papírmasé mind, hogy majd’ elfújja a szél. A kiváló Aidan Gillent, szegényt, egy olyan sablonszerepbe kényszerítették bele, amelyben elvész minden színészi tehetsége. Értem én, Dr. J. Allen Hynek nem volt épp egy Fox Mulder, de ennél azért többet is ki lehetett volna hozni a személyéből. Ahogy magából a szériából is.

Magyar felirat: Segédmunkás

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?