Tévétorrent

Tabula rasa

Mikrofilm

Annemie fényes karrier előtt álló balett-táncos volt, ám egy autóbaleset következtében retrográd amnéziája lett. Míg a baleset előttről mindenre emlékszik, az utána szerzett emlékei szabálytalan időközönként, általában nagyobb stressz hatására törlődnek. Ez egyrészt szerencse, mert így nem emlékezhet arra, hogy a röpke tíz rész alatt az összes horrorfilmes klisé áldozatául esik. Mintha a készítők nem tudtak volna választani: öreg házban kísértő szellemek? Kedvesnek tűnő, majd ördögi rémmé váló gyerek? A ház körüli erdőből kémkedő sorozatgyilkos? A főszereplő saját őrülete? Hihetetlen, de mindegyik szálat elindítja a sorozat, megspékelve azzal a drámával, hogy miként próbál együtt élni Annemie családja – férje, kislánya, az Alzheimerben szenvedő apját gondozó anyja – azzal a ténnyel, hogy a nő nem tud új információkat befogadni.

Ebbe az új benyomásokat mindig újrateremtő, ijesztő töredezettségben és nemtudásban próbál Annemie fogódzókat keresni, miközben elmegyógyintézetbe zárják, és egy nyomozás gyanúsítottjaként egy eltűnt férfi élete múlik azon, hogy vissza tud-e emlékezni bármire is. A narráció oda-vissza ugrál a jelen és a múlt eseményei között: amivel nincs is baj, ahogy a szereplőkkel és a látványvilággal sem. Lehet szorongani, lehet élvezni a színészi játékot, az egyébként jól megírt bizarr figurák működését. De a sok elindított szál a semmibe vezet: mert hiába a rengeteg, egyenként jól kidolgozott horror-elem, jó lett volna kicsit szigorúbban válogatni, hogy néhányat mi is elfelejthessünk.

Magyar felirat: Mr. Bishop – carramba008

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.