Borókai Gábornak sem lehet könnyű; azt eladni, hogy a lapja nem azért nyal be pártunknak és kormányunknak, mert azok tartják el, hanem mert értük haragszik, nos, valóban nem kis mutatvány.
A Magyar Nemzeti Bank vezetősége szerint: amit a törvény kifejezetten nem tilt, azt szabad, és gátlás nélkül meg is kell lépni – ez volt a Matolcsyt nevező párt filozófiája is, amióta világ a világ.
Magyarországon szerzett szavazatai ellenére is kipottyanhat egy 5 százalék körüli párt a határon túliak voksai miatt. Ennek nemhogy a népszuverenitáshoz, de a normalitáshoz sincs köze.
50 ezerig figyeltük a létszámjelentéseket, s arra jutottunk, hogy a dolog így rendben van. Nem nagyon mondhatunk mást a március 15-ről mára halasztott rendezvényről sem: a végére összeszedték magukat.
Ezeken a pontokon szinte élni kezd a beszéd, legalábbis a maga patologikus módján: amikor a kormány iránti lojalitás megingása már az ország felprédálásával és hű híveinek földönfutóvá válásával egyenértékű, ott hirtelen megjelenik előttünk a hatalmát rettegve féltő, veszíteni legendásan képtelen ember.