Mikor bő egy évvel ezelőtt pártunk és kormányunk új feladatot talált a rezsim fékezhetetlen agyvelejű gazdaságpolitikusának és vizionáriusának, Matolcsy Györgynek, sokan aggódni kezdtek. Azután a következő hónapokban mindezt óvatos reménykedés váltotta fel: hátha lehiggad az unortodoxia atyamestere, s talán mégsem kerül veszélybe a prudens jegybanki működés. A legfrissebb hírek tükrében (lásd az Index témába vágó szerdai cikkét) oktalan volt a bizakodás: a nagystílű ingatlanberuházások, merész kultúratámogatási projektek és az értékes hegedűk árverési piacán való aktív (bár, fájdalom, eddig kevéssé gyümölcsöző) jelenléte azt mutatja, hogy a Magyar Nemzeti Bank korábbi hűvös, visszafogott, skandináv stílusú gazdálkodása a múlté – opera, színház, koncerthelyszín és baráti folyóirat is tarthatja a maga kisebb-nagyobb kalapját (pont tegnap derült ki, hogy az Orbánnak melegítő etnobeatzenekar viszont mégsem – félve kérdjük: akkor már miért pont ők maradjanak ki?). És nem két forintról van szó: az ingatlanakvizíciók és beruházások 90 milliárdja mellett ott a műkincs-visszavásárlásra szakosodott (a hazát eddig Barend van Orley: Krisztus az Olajfák hegyén című olajfestményével gazdagító) Értéktár-program 30 milliárddal, no meg a szerény tízmilliárdos Pallasz Athéné Közgondolkodási Program – ez már bőven 100 milliárdos nagyságrend, hahó! A magyarázat egyszerű, legalábbis az MNB vezetősége szerint: amit a törvény kifejezetten nem tilt, azt szabad, és gátlás nélkül meg is kell lépni – valljuk be, ez volt a Matolcsyt nevező párt filozófiája is, amióta világ a világ. Ráadásul az MNB első, kissé pökhendi hangú, természetesen rögtön az ügyet feltáró médiumot fenyegető reakciójából kiderül, az égvilágon senkinek sincs beleszólása abba, hogy az MNB mire költ – legfeljebb a felügyelőbizottság és az Állami Számvevőszék ellenőrzi a működését. Márpedig az előző észrevételeit és aggodalmait félresöpörték – az utóbbi pedig már baráti kezekben van és csak nem fog keresztbe tenni a központi akaratnak (eddig nem is tette).
| ||
Amúgy az MNB-vezetés bravúros kommunikációja tegnap újabb magaslatokat ért el: egyik közleményükben a merész akvizíciókat és pénzköltést nyilvánosan is kritizáló Róna Péter fb-tagot támadják be durván, a másikban pedig bejelentik, hogy rágalmazásért feljelentik Páva Levente Együtt–PM-politikust, aki előzőleg hűtlen kezelés gyanújával feljelentéssel élt az MNB társadalmi felelősségvállalási programja kapcsán. Ez már bizony az ultiban szubkontra – ha nem rögtön fedáksári! S ha már a szerencsejátékoknál tartunk: elköltés előtt (s hátha ezt sem tiltja kifejezetten a jegybanki törvény…) nem lehetne előbb felrakni ezt a pár tízmilliárdocskát ruletten a pirosra? Vagy dehogy is: inkább a feketére? Mi több, megkérdeznénk: miért nincs még az MNB-nek saját NB I-es focicsapata? (Tippelnénk: FC Fillér?)
Ne legyenek kétségeink, Matolcsy György MNB-elnökként sem valamiféle elszabadult hajóágyú: meglepőnek, önkényesnek és szélsőséges voluntaristának tetsző húzásait mindig is egyetértőn fogadta Orbán, mint Legfelső Akarat, melyet magát is efféle ambíciók hajtanak. És innentől kezdve mindegy is, honnan teremti elő a pénzt a jegybank vezetőjének mágnás allűrjeire: azt is meg fogják magyarázni, hogyha biztosan kamatozó német állampapírokat cserélünk be egyáltalán nem kamatozó antik eszcájgra vagy Guarneri-hegedűre (igen, tudjuk: erre még várnunk kell) – és még örülhetünk, ha nem fogja működtetni a bankóprést saját házi játék nyomdájaként (amire egyébként szerteágazó munkássága akár utalhatna is). A lényeg, hogy ismét van egy pénzkiosztó hely, amelyet már az amúgy is mamelukdominált parlament sem képes ellenőrizni – a Nemzeti Bank és Matolcsy nagyra törő terveit pedig így vagy úgy, de az adófizetők fogják finanszírozni, miközben még közvetetten sem lesz beleszólásuk a dologba, sőt az orrukat sem üthetik bele az ügybe, ha nem akarják, hogy mások verjék bele, erővel.
