Azért ezzel a poszttal megvártuk a nap végét, mert nem akartunk úgy járni, mint a hvg.hu, amely ma kénytelen volt odaírni Rogán Antallal készült interjúja alá zárójelbe, hogy „Az interjú hétfőn délelőtt készült, azóta Rogán Antal még egyszer módosította a vagyonnyilatkozatát – a szerk.”
Hogy nézne ki az már, hogy írunk valamit, utána meg Rogán megint bemegy – mert szokása az neki – a központi vagyonbevallási főközpontba igazítani egyet dolgain, mondván, hogy né’ má’, befigyelt balról egy teremgarázs, jobbról meg egy 40 kvadrátméteres ingatlan valahonnan piszok legálisan. Persze, nem ez a zárójeles hvg-megjegyzés a ciki, hanem az, amit felette a frakcióvezető odavet, hogy tudniillik „Mondtam, hibáztam. Már az összes kiegészítő dokumentumot benyújtottam a mentelmi bizottság elnökének, a javításokat megtettem. Mindennel el tudok számolni: lakást vettünk, két ütemben bővítettük, mindezt jelentős mennyiségű hitelből, valamint abból, hogy a feleségem ügyvéd, és állatorvos szülei segítenek”. Aztán elment a módosítási alosztályra, még egyet bemódosítani…
Eléggé ott van, ahogy indít, nem? „Mondtam, hibáztam.” Értsd: ne vegzájjá’ má’, mondtam, s azzal meg nem történtté tettem azt, ami különben is hótiszta volt. Hótiszta, mint a Kállai kettősben: Nem vagyok én senkinek sem adósa, adósa, / Él még az én feleségem, édesanyja, édesapja, / meg annak az apósa, anyósa, / Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él. / Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él… sose halunk meg és tillárom, haj! Mintha Rogánról írták volna a régiek, nemde?
Most megtehetnénk, hogy idemásoljuk Rogán Antal életrajzát a Wikipédiáról, s adva a naivát megkérdezzük, hogy mióta tetszik spórolni a frakcióvezető úrnak erre a hótiszta, ám kapitális ingatlanvagyonkára, ami persze nemcsak az övé, hanem kedves feleségéé is, legalábbis lelkileg, hisz ahogy valamelyik közlése kommentárjában megjegyzi „az ingatlant házastársi közös vagyonnak tekintem, így valójában 50%-a a feleségem tulajdona. Az ingatlan-nyilvántartásban azonban 100%-ban sajátként szerepel”. Ja, így azért mindjárt más, ugye!
Előráncigálhatnánk újra milliós karórájának, milliós hátizsákjának az esetét, pikírt megjegyzéseket tehetnénk, hogy fatornyos falujában bizonyára az asztal körül kergették, amikor nem mert elég nagy rezidenciát álmodni magának. Fölsorolhatnánk, mint a 444.hu teszi kiváló cikkében, hogy ki mindenki lakik még abban a pasaréti „társasházban” (Pasa park, basszus, nomen est omen, egy nettó luxuslakópark – csak a közös költség több mint a magyarországi átlagkereset), az ideig-óráig még nyilván regnáló kurzus válogatott díszpintyei. Miniszter, trafikmágnás és az emlékezetfelelős… Kismillió szempont létezik, olyanok, mint erkölcs, jó ízlés és más efféle hülyeségek, amelyek alapján az orrára húzhatnánk ezt az egész disznóságot, de nem tesszük.
Inkább azt ajánlanánk az olvasóink figyelmébe, ahogy Rogán Antal, az országot vezető politikai erő egyik kétségtelen főembere, a törvényhozási frakció, a főváros egyik fő kerületének polgármestere hogyan is kezelte a személye és ingatlanügyletei körül kialakult skandalumot. Nos, ostoba gőggel és bután, de legfőként mérhetetlenül csekély hatékonysággal. Napról napra, lépésről lépésre csinált egyre nagyobb hülyét saját magából, mászott jobb helyeken lehetetlennek számító helyzetekbe, amikor például úgy váltogatta vagyonbevallását, mint más az alsóneműjét. Vagy amikor mindezt hepciáskodva kérte ki magának, azon szent meggyőződésben, hogy neki jár mindez. De az isten szerelmére, ha egy piszlicsáré okirat kitöltését nem lehet rábízni, hogy az ördögbe lehet egy komplett kerületet és magát a törvényhozást! Azt miért csinálná jobban?
És akkor megint marad a régi nóta, hogy ne gondolja már senki, hogy Orbán Viktor ne tudta volna, amikor odarakta Rogánt, ahova rakta, hogy kis pártfogoltja ennyire szeret szépen lakni, és csinosítgatni, bővítgetni szerény hajlékát, dehogynem tudta. Pontosan tisztában volt vele, hogy milyen fiú Rogán Antal.
Olyan, mint ő.
