Idegrendszerészeti eljárás

  • narancsblog
  • 2014. április 27.

Narancsblog

Együttműködési megállapodást kötött a Veritas Történetkutató Intézet és a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány – közölte a Veritas Intézet szombaton az MTI-vel. Az együttműködési megállapodást a közalapítvány nevében Haraszti György kuratóriumi elnök, a Veritas Történetkutató Intézettől pedig Szakály Sándor főigazgató írta alá. A felek megállapodtak abban is, hogy a jövőben közös kutatásokat végeznek, azok eredményét pedig kiadványokban teszik közzé. A 2014-re szóló megállapodás a két kutatóhely hosszú távra tervezett együttműködésének kezdetét jelenti.

Nem, nem csoda

Nem, nem csoda (Szakály irodájában)

Fotó: MTI

Mielőtt rátérnénk jókívánságaink tolmácsolására, lépjünk vissza kicsinykét az időben. Biztos emlékeznek még arra, hogy a szép emlékű második Orbán-kormány rögtön regnálása elején matatott ezt-azt a közalapítványok körül. Ekkor emlékeztünk meg szerkesztőségi cikkünkben a Holokauszt Emlékközpont új korszakáról, 2011 augusztusában, ekképpen:

„Amikor a Fidesz–KDNP tavaly nyáron megteremtette annak a jogi lehetőségét, hogy bármikor bárkit indoklás nélkül visszahívhasson az amúgy is megtizedelt közalapítványok kuratóriumaiból, tehát felszámolt mindenfajta, a közalapítványi forma lényegéhez tartozó szakmai, civil autonómiát, már lehetett tudni, hogy ez lesz. Mi is megírtuk hónapokkal az események előtt, hogy Haraszti György és Szita Szabolcs veszik majd át a Holokauszt Emlékközpont irányítását (mint kiderült, egyikük kuratóriumi elnökként, a másik megbízott igazgatóként) – ebből is látszik, mennyire nyílt és pártpolitika-mentes volt a verseny. Nota bene: nem volt szerencsés döntés 2003-ban sem pártpolitikust, Székely Gábor egykori szabad demokrata főpolgármester-helyettest megtenni a kuratórium elnökének, és bizonyára vitatható volt Harsányi László igazgatói kinevezése is bő két éve, egyenesen az NKA éléről. Viszont Harsányi nem bizonyult rossz menedzsernek, a látogatók száma nőtt, a ház, amivel alapítása óta súlyos működési gondok voltak, némiképp megélénkült. Semmi nem indokolta tehát, hogy ne várják meg szerződésének jövőre esedékes lejártát a kiállítás átalakítására, Fidesz-kompatibilissé tételére is megrendelést benyújtó Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által kurátorrá tett talpnyalók.

Első ülésén úgy döntött ez a kuratórium, hogy nem szükséges sem felvételt készíteni, sem jegyzőkönyvet vezetni majdani összeröffenéseikről. Ez azért mulatságos, mert a közalapítványok átalakításának ideológiai vezérfonala (mint az összes központosító intézkedésnek) az átláthatóság igénye volt. A munkaértekezletek szüneteltek, elkezdődtek viszont a leszámolások, hiszen Szitát Harsányi annak idején – tegyük hozzá: tényleg vitatható döntéssel – elbocsátotta.

Először ment Molnár Judit történész, szakmai tanácsadó, az állandó kiállítás tulajdonképpeni megalkotója, aztán Pécsi Katalin, a kulturális és alternatív pedagógiai programok vezetője, vele számos kulturális program, romaprogram, toleranciaprogram, szóval csupa olyan kacatok, amikre a Nemzeti Együttműködés Rendszerének semmi szüksége. Vizi Éva, az áldozatok nevét feltáró kutatócsoport vezetője is ment nyolc év munka után; jelenleg nem történik ezen a részlegen semmi, ugyanis rajta kívül senki nem ismeri a munkametódust, aminek továbbadására távozása előtt elfelejtették felkérni. Sürgős volt a dolog, mert, ahogy Szita mondta, a kutatás lesz a legfontosabb mostantól.”

Itt vesszük vissza a szót 2011-es cikkünktől, hiszen most látszik igazán, milyen komolyan veszik a kutatásokat a Páva utcában. Annyira, hogy összeállnak a gyakorlatilag a történészszakma egészének megvetését, de legalábbis elutasítását kivívó Veritas Intézettel, amivel korántsem csak annyi a baj – bár elég lenne bőven –, hogy a vezetője Szakály „idegenrendészeti” Sándor. Nem, az egész úgy rohadt, ahogy van.

Kurzus-történetírás, agitprop, pártállami tudományszervezés, ideológiai megrendelések – a szakmabeliek nem finomkodtak, amikor a Veritas Intézetről kérdeztük őket. Körkérdésünket lásd itt.

Hogy mi a bánatnak kell összebútorozni ezzel a társasággal? Hogy miért nem látja a két komoly történész, Haraszti és Szita, hogy ezzel a saját hitelüket, az intézményük jó hírnevét csapják a falhoz? Hogy miért nem tudják, kit és mit legitimálnak velük, hogy mire használják őket? Természetesen látják és tudják. Ahogy azt is, hogy a Veritas Intézetben komoly munka nem lesz, pénz viszont annál több. Ez pragmatikus megfontolás, amit megértünk, csak mélyen nem értünk vele egyet.

Az egész tisztességtelenségét jól mutatja az első rendezvény címe. Az MTI szerint Veritasék közölték: „A szeptemberben rendezendő konferencián Megszállástól megszállásig címmel az 1944–45-ös évek sorsfordító eseményeit idézik fel.”

Már megszokhattuk, hogy a Fidesz a szimbolikus politikában bármilyen aljasságra képes, hogy provokálja az ilyesmire fogékony sajtót és ellenzéki erőket. Ez a konferencia, pontosabban a címe, még konkrétabban annak mostani belengetése megint ilyesmi: lehet írni róla hosszasan, mekkora gazemberség Magyarország 1944–45-ös történelmét a német és szovjet megszállással leírni, és ezzel elhárítani a magyar felelősséget. Valóban gazemberség, ami akkor is felháborító, ha ezekkel – az emlékművel, Schmitt Mária és Szakály Sándor újraforgalmazásával – egyre nyilvánvalóbban az is a célja Orbánéknak, hogy jó sokan háborodjanak fel, és ezzel elvonják a figyelmet a kormány számára kellemetlenebb témákról.

Így működik a rendszer, cinikusan, gátlástalanul. Hogy közben mit tesznek a magyar emlékezetpolitikával, milyen rombolást visznek végbe a fejekben és a lelkekben, hogyan és hányszor gyalázzák meg a holtak emlékét – nos, ilyesmikkel Habony Árpád és Orbán Viktor nem foglalkozik, ezt eddig is tudtuk. Az jelent némi újdonságot, hogy ezek szerint már a Holokauszt Emlékközpont sem.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.