Mit kezdjünk szélsőjobboldali honfitársainkkal?

  • narancsblog
  • 2014. április 14.

Narancsblog

Náci párttal nem beszélgetünk. De a Jobbik szavazóival muszáj lesz.

Egy hete mindenhol tanácstalanságot látunk. Nem csupán a Fidesz újabb kétharmada ejtett kétségbe sokakat, hanem a Jobbik látványos megerősödése is. Pláne a kettő együtt. Joggal.

Mihez kezd Orbán a kétharmadával, a mamelukjaival az ölében és az oligarcháival a háta mögött, szemben egy feltett kezű baloldallal? Mihez kezd az országgal és az ország vele? Vajon tényleg el tudja-e hitetni magyarok millióival még négy évig, hogy a fű narancssárga és a rezsi csökken? Mikor szakad a fejére ez az egész matolcsysta-habonyista légvár, amit ő kormányzásnak nevez? Valóban kínzó kérdések. Most nem ezekkel foglalkozunk.

Hanem a Jobbikkal. Két javaslatunk volna.

A választások éjszakáján

A választások éjszakáján

Fotó: Cuhorka Ádám

Az elsővel azokhoz fordulunk, akik félnek és undorodnak. Egymillióan szavaztak a Jobbikra, 150 ezerrel többen, mint négy éve – és tapintható a kétségbeesés, a hitetlenkedés, hogy ez megtörténhetett. Hogy egymillió szélsőjobboldali szavazóval élünk együtt. De ez csak technikailag igaz. Valóban, ennyien szavaztak egy szélsőjobboldali, romlott, álnáci pártra. Ez szörnyű, de korántsem olyan szörnyű, mit azzal a tudattal élni, hogy egymillió náci vesz körül minket. Remélhetőleg hamarosan szociológiai elemzéseink is lesznek róla, kik szavaztak a Jobbikra. Igen, bizonyára sokan vallanak közülük rasszista nézeteket, ahogy az összes többi párt szavazói között is rengetegen – bár a Jobbikénál kevesebben – gondolkoznak részben így, vagy így is. De őket badarság lenácizni, lerasszistázni. Ahogy kiközösíteni őket sem lenne semmi értelme, pontosabban egyszerre lenne morális vétek és taktikai hiba. Nem, velük beszélgetni kell. Azért, hogy megértsük egymást, ők minket és mi őket, és akkor az is hamar kiderülhet, hogy nincs mi és ti. Szegénység van és kilátástalanság, bűnbakkeresés és irigység, hibás logika és ősi, tanult reflexek.

Második javaslatunkat a demokratikus pártok felé irányítjuk, és röviden úgy összegezhetjük, hogy aki náci párttal bármikor és bárhogyan egy húron pendül, aki egy náci pártot legitimál, akár azzal is, hogy vitatkozik vele – az legyen kedves elhúzni a nagy bús barnaságba. Tamás Gáspár Miklós, Schiffer András és Hont András hvg.hu-n (itt, itt és itt) lefolytatott, amúgy manapság ritka kulturált és megdöbbentő módon szinte kizárólag észérveket tartalmazó vitájából ez az egyszerű különbségtétel maradt ki – és a választások után ez a különbségtétel még fontosabb lenne.

Náci pártokkal nem vitatkozunk, és azokkal az undorító alakokkal, akik a hatalom és pénz iránti vágyukban cinikusan újraforgalmazzák a fasizmus legsötétebb gondolatait, ezzel megfélemlítik emberek százezreit és milliók lelkére borítanak árnyékot, másokat, konkrétan egymillió szavazót pedig becsapnak és hitegetnek – velük nincs mit beszélni.

A magyar demokrácia gyengesége, a demokratikus pártok töketlensége és Orbán Viktor – nem tudunk mást mondani – számító gonoszsága kellett hozzá, hogy a Jobbik a parlamentben ne váljon megvetett, kiközösített, komolyan sem vett páriává. Ennek következményeit még csak most kezdjük érzékelni.

De ennél is nagyobb hiba volt, és a mi hibánk is, hogy senki nem beszélt vagy nem beszélt elég jól és hangosan azokhoz, akikhez a Jobbik igen. Nem tudtunk jobbat ajánlani, mint a Jobbik rasszista és elitellenes hörgése, nem voltak jobb érveink egy szerencsétlen álnáci pártvezér kiskutyáinál. A magyar gazdasági és szellemi elit, a sajtó és a politika nagy része magára hagyta a magyar vidéket. Nemcsak a szegényeket, hanem mindenkit. Jó lenne ezen változtatni, mielőtt még többen észreveszik.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.