Folyamatosan fenntartani a látszatot, hogy a Heti Válasz nem olyan sajtótermék, mint a többi jobboldali újság, amit a Fidesz székházában szerkesztenek. Fenntartani annak ellenére, hogy Borókai valaha Hoppálként osztotta az észt, és elévülhetetlen érdemei vannak HírTv létrejöttében is. Hogy ez mennyire lehetetlen küldetés, az leginkább szegény főszerkesztő jegyzeteiből derül ki, például ebből, hisz ez pont azt bizonyítja, hogy a Heti Válasz sem nem független, sem nem konzervatív, ugyanúgy Orbán Viktor játékszere, mint oly sok minden ebben az országban.
| ||
De Borókai a Szabadság téri emlékművet is megpróbálta megmagyarázni, és hogyan! Ezt írja: „A kormány húz valamit, akármit, bármit. Nemritkán vitatható időben, helyen és mértékben, rossz stílusban, amivel borzolni képes a kedélyeket, de a rá érkező – aránytalan, többnyire hisztérikus – válasz visszabillenti a többséget a kezdeményező oldalára.”
Gratulálunk e bravúros okfejtéshez, nem így Jelenits István piarista szerzetes, aki a Heti Válasz e heti számában olvasói levélben szedi ízekre Borókai mondandóját, egyúttal a megszállási emlékművet. Nos, ezért sem lehet könnyű Borókai Gábornak. Nyilvánvaló, hogy egy olyan olvasója csinált most bohócot belőle (egyúttal Orbán Viktorból is), aki a Heti Válasz célközönségének nagy tekintélyű képviselője, vagyis nem lehet nem lehozni sorait. Például ezt: „Ön azt írja, hogy »a kritikusok szerint a szobortervből árad a ravaszság«. Én inkább attól tartok – így látatlanban –, hogy semmi sem »árad« belőle, s ez talán még nagyobb hiba.” Vagy ezt: „Ha a szoborállítóknak valóban az a mondanivalójuk, amit ön olyan szépen és körültekintően megfogalmazott, akkor ennek a bonyolult mondanivalónak kifejezésére aligha lehet szobrot állítani.” Végül ezt: „Egy tanár megjegyzése: egy nemzet történelmi tudatának formálására nem szobrok, hanem jól megírt tankönyvek valók.”
Más lapra tartozik, hogy Jelenits szavai mit sem változtatnak a helyzeten, mert azt egy pillanatra sem képzelhetjük, hogy pont ő lenne az, akire Orbán Viktor hallgat. Nekik a szentjeik sem szentek. Mindazonáltal kíváncsiak lennénk, hogy mi történne, ha a katolikus egyház hivatalosan is a nagy tekintélyű atyához hasonló gondolatokat fogalmazna meg? Nos, ez az, amit végképp nem tudunk elképzelni. Azt már sokkal inkább, hogy ha eljön az avatás ideje, a püspökök egymást taposva próbálnak az emlékmű közelébe férkőzni, hogy melyikük szentelje fel. Oh, ilyen az élet, kinek stadion jut, kinek birodalmi sas.
Ami pedig a Heti Választ illeti... Nem kell félni, látjuk mi még Jelenits Istvánt a címlapján, majd amikor a riporter a kommunisták rémtetteiről kérdheti kizárólag.
