A magyarországi közéletre kicsit is odafigyelőknek nem kell bizonygatni, hogy már jó ideje talajmenti állapotban vannak a szocialisták. S azt sem nehéz kimatekozni, hogy akik egykor jobb napokat láttak, szeretnének minél előbb ismét jobb napokat látni.
De most rosszak járnak: a párt támogatottsága a pincében. A párt részvétele a magyar politikában a zérus körül. A pártvezetés vagy frakció aktivitását pedig nem is érdemes vizsgálni, hisz ha van is ilyen, az eredményesség legkisebb jeleit sem mutatja. Ilyenkor jönnek menetrend szerint a belső mozgolódásokról, morgolódásokról szóló hírek.
Nyáron még azon a sztorin rágódott a sajtó, hogy Tóth Bertalant felépítik. Mára ezt a tervüket a szocialisták alighanem leépítették. De most a Népszabadság megkereste az elmúlt napokban pártelnöki aspiránsként az ismeretlenség homályából előfuttatott Harangozó Tamás maszopos országgyűlési képviselőt, hogy mi az igaz magas ambícióit illetően.
| ||
S ha finoman akarunk fogalmazni:
Harangozó nem mondott nemet,
inkább igent. Arra a kérdésre például, hogy ő jön-e Tóbiás után, ezt mondta:
„Arról tudok beszélni, hogy szerintem mit kell tenni, ebből következik a válaszom. Radikális változásra van szükség, először is abban, hogy a következő tisztújításon egy összetartó és felkészült csapat álljon fel, amely ha kimegy az ajtón, azt sugározza, hogy tudja, mit akar, és érdemes hozzá csatlakozni.”
Arra pedig, hogy tényleg palotaforradalom van az MSZP-ben, konkrétan azt mondta, hogy most (szocialistául: per pillanat) nincsen.
| ||
De lesz? A válasz: „Sokan elégedetlenek és türelmetlenek.”
A kérdés persze nem az, hogy röpül-e Tóbiás. Mert oké, röpüljön csak, s jöjjön akár Harangozó. A kérdés az, hogy röpül-e még valaha a szocpárt. Vagy tényleg ideje a baloldalon (nem kis késéssel) mások után nézni… Voltaképpen Harangozónak is erre kell gombot varrnia.
