Publicisztika

November 29-re nagy tüntetést helyezett kilátásba a közszolgálati szféra szakszervezeteiből (újra) felállt Egységes Közszolgálati Szakszervezet. A Kossuth térre vonulnak a rendőrök, tűzoltók, pedagógusok és támogatóik, pestiek és vidékiek. Bérharc szólítja az utcára őket, tárgyalásaik a kormánnyal érdemben meg sem kezdődtek, nincs is miről, hiszen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, illetve kormánya hivatalosan is közölte, nem lesz semmilyen béremelés és nem lesz 13. havi fizetés, legfeljebb a kis keresetű közszolgák esetleges kompenzióján lehet alkudozni. Õ 1 db Túró jellegű Rudit lát kivitelezhetőnek, minden év 13. hónapjában.

Néhány lapszámmal ezelőtt e hasábokon Ballay Szilvia református teológus cikket írt "Orbán nyelve és a vallásos formák" (Befut az üresbe, Magyar Narancs, 2008. október 2.) alcímmel. A szerző leszögezi, hogy a hazai jobboldaliság napjainkban sokkal inkább vallásfenomenológiai kategóriákkal írható le, mint politikaiakkal. Kifejti továbbá, hogy a jobboldali politika "vallásos mázat" kapott, ami az adott vallást "sokkal kínosabban érinti", mint a politikát. Felveti továbbá, hogy egyház és állam szétválasztása stiláris kérdés is, ily módon különösen visszatetsző jelenség, ha egy politikus - mondjuk így az egyszerűség kedvéért - papol. Prőhle Gergely

Kedves Magyar Narancs! Kende Péterrel ellentétben magam jótettnek tartom a Nagy Imre múltját kiválóan bemutató sorozatot. Ha Kende kétségbe vonja szerzőjük tisztánlátását és hozzáértését, akkor, mondjuk, tanárképző főiskolai tanáraim tisztánlátását és hozzáértését is kétségbe vonja, ti.

"Nem mindegy-e, hogy mivel foglalkozott húsz-, harminc- vagy negyvenéves korában, hogy milyen diplomákkal rendelkezett vagy nem rendelkezett, hogy milyen jó vagy rossz szolgálatokat tett ekkor és akkor, ha pályaívét abból a szempontból nézzük, hogy a magyar nép 1956. októberi felkelése csak azért válhatott nemzeti felszabadító forradalommá, egyszersmind világrengető eseménnyé, mert volt az országnak és kommunista pártjának egy Nagy Imréje, aki ott állt, ahol állt" - teszi fel olvasói levelében a történészi szájból különösen pikáns szónoki kérdést Kende Péter. Nem mindegy. Tisztelettel Bán Zoltán András .

Nagy Imre ismeretlen élete Magyar Narancs, 2008. október 9., 16., 23. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2008.

Mi még nem tudjuk, amit olvasóink már igen. De hétfő éjjel nagyon úgy tűnik, Obama szorosan vagy elsöprően, de győzni fog, a Demokrata Párt pedig tarol az elnökválasztással párhuzamosan zajló kongresszusi választásokon. Ha nem történik csoda, az előbbi már bekövetkezett, mire ezt olvassák; olyan csoda meg nem történhetett, hogy az utóbbi ne következett volna be. Győri Gábor

A hétvégén Nagycsécsen Molotov-koktélt hajítottak és lövéseket adtak le éjszaka két házra a cigánytelepen. Két ember meghalt. Többet nem tudunk.

A dunaszerdahelyi rendőrattak úgy kellett a szlovák és magyar szélsőségeseknek, mint egy falat kenyér. A konfliktus akár tovább is terjedhet, kifelé és befelé. A róla formálódó "szlovák" és "magyar" történetek ("a magyar fasiszták el akarják venni országunkat, és a magyar kisebbség velük fúj egy követ", illetve "a fasiszta szlovák állam rendőrei ártatlan magyarokat vernek, csak mert azok kifejezésre juttatták nemzeti stb.") átjárják a szlovák és a magyar közvéleményt. Eljutnak a két ország távoli zugaiba is, és gennyesedni kezdenek, mint valami kivakart, sose gyógyuló seb. És terjedhet a konfliktus felfelé, a politika és a hatalom világába is.

Három magyar politikus van, akiknek a politikai énképéhez szervesen hozzátartozik az ún. odafigyelés a határon túli magyarokra: Orbán Viktor, Sólyom László és Szili Katalin. Orbán Erdélye változott a legtöbbet. Õ fedezte fel, milyen belpolitikai haszna lehet a kisebbségi magyarságból. Tudta, mikor érdemes hangsúlyokat keresni vagy éppen váltani, és nagyon jól kitalálta, hogyan lehet a nemzetpolitikát jobboldali márkajellé tenni. Sólyom és Szili hason felszólalásai nem ily nagyívűek, nyilván nincs is mögöttük évtizedre szóló pártpolitikai stratégia. Az azonban bizonyos, hogy efféle imázs híján sem Sólyom, sem Szili nem lenne az, aki.

Magyar Narancs, 2008. október 9., 16., 23. Elképedve és értetlenül olvastam a Nagy Imre múltjáról szóló folytatólagos leleplezésüket, amelynek Önök - igen ízlésesen - Nagy önként vállalt mártírhalálának ötvenedik évében, ezen belül is október havában adtak helyet.

Magyar Narancs, 2008. október 9. Napfénnyel, finom illatokkal még nagylelkűen megáldott szép őszi vasárnap körbegyalogoltuk a legszebb budai hegyeket kicsi lányommal.

Magyarország idestova negyven éve ugyanazt az ostoba, kisstílű és veszélyes játékot űzi, csak az utóbbi hat-hét évben még bele is húzott. A pénzénél többet óhajt elkölteni, ezért hitelt vesz fel, s rögvest elveri. Eme jó murira vezetőink szeretett népüket is megtanították, és már a lakosság is szeret fűnek-fának tartozni (más kérdés, hogy az is menten elbokázza-e). Majd amikor az államot és polgárait a víz felett tartók elkezdenek aggódni, ezért ránk pirítanak, majd fenyegetnek, és végül zsarolni méltóztatnak bennünket, akkor egy kicsit összekapjuk magunkat. De a veszély elmúltával újult erővel költjük a másét, egyszer élünk!

Immár közhelyszerűen tudjuk: az adófizetési morál javulása az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a jövedelem-központosítást nemzetközileg elfogadható szintre csökkentsük. Ez így helyes és logikus. Van azonban a szürkegazdaságnak egy sokkal áttételesebb, de legalább ilyen fontos hatása: ez pedig a kis- és középvállalatok (kkv) transzparenciájának hiánya, illetve ennek a következményei. Azaz: mennyire vannak rendben a kkv-k könyvei, és miért lenne fontos, hogy rendben legyenek - azon kívül, hogy ha a könyveik nincsnek rendben, talán adót sem fizetnek úgy, ahogy azt illene?

Magyar Narancs, 2008. szeptember 4. Máté Dániel okfejtése hibátlan.