Smafu

  • .
  • 2008. október 23.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. szeptember 4. Máté Dániel okfejtése hibátlan.
Lehet, Gyurcsányé már nem annyira. De igaza egyiknek sincs.

A gazdaság kifehérítésének címszava maradék nélkül támogatandó szlogen. De csak szlogen; a tartalom viszont egy zárt hivatásrend elképesztő túlhatalmának a megerősítése. A kontroll nélkül dolgozó hivatásrend azután a kitaszítottak hadát megerősíti a kitaszítottságban, és szisztematikusan duzzasztja sorait.

A kulturális meghatározottsággal lehet vitatkozni. Jó nyomon jár, aki errefelé tapogatózik. De ahhoz, hogy mélyen ágyazott attitűdöket meg lehessen változtatni, ahhoz először meg kell élni valahogy, utána a fejet kell tudni fölemelni, hogy látni is lehessen valamit. Ahhoz pedig kell valaminő létbiztonság.

Ma Magyarországon 2-3 millió ember nemcsak hogy a nyomor közelében él, de reménye sincs munkára, jövedelemre. Ebben ha nem is ősok az APEH, de a neofiták buzgalmával szorgosan mélyíti ennek a rétegnek a nyomorát.

A gazdaság kifehérítését ma mindenki úgy képzeli el, hogy behajtjuk szépen azt az adót, amit a vállalkozó nem fizet be. Az ám, csakhogy ez annyival meg van növelve, amennyit a lét peremére taszított hárommillió koldus nem fizet be. Õtőlük mit vehet el az állam? A putrit? A koszos pulit? Tehát rászállunk a vállalkozásokra, démonizáljuk őket, "és egyébként is, maguk, vállalkozók helyett mi, alkalmazottak fizetjük be az adót", köpi az arcomba az adóirodai kineksemkell nőcike. Hogy érthető legyen: szerinte az adószedő termeli az adót.

Mindenki más bűnöző. És az APEH eszerint is jár el: ha hibáztál, büntetést fizetsz. Kevesebbet? Fizess. Többet? Fizess. A büntetés a lényeg, mintha meg lenne szabva, mennyi büntetési bevételt kell produkálnia minden egyes adóirodának (merthogy az államigazgatásban így megy: ha másként nem, akkor úgy, hogy ha nem szerepel a "kakukk" szó a szerződésen, érvénytelen; két és fél millában maradunk, uraim - és a remek kisvárosi zeneiskola térdre rogy).

Ráadásul az APEH-nek van egy éve, hogy kedvére kitalálja, mennyire akarja levenni a vállalkozót. Október 31-ig megállapítja, utána ráérősen kiküldi (addig is kamatozik); ha már azt hitted, rendezted a saradat, tévedsz: jövőre is kivetnek fél vagy pár milliót. Addig, amíg be nem csukod a boltot. Évekig.

Pár éve egy belsőépítész vállalkozó belefutott egy lakóparki munkába. Józanul nem szoktunk pedig: ezek a fátlan-műfüves "parkok" a piramisjátékok logikája szerint működnek, az ember, ha lehet, nem szállít be nekik. De néha kellene a gyors pénz. A papírforma jött be, az építési vállalkozó nem fizetett, a belsőépítész két értékes, évek alatt betanítgatott asztalosa az elbocsátás szélére került. Hacsak... hacsak az esedékes járulékfizetésekre haladékot nem kap. Számolt: elvégzett, szolid munkáiból egy év múlva tisztességes kamattal megfizethető az elmaradás. De még ha nem fizetné is be, kevesebb ez így, mint amibe az államnak a két ember kerül, ha kirúgja őket és azok bejelentkeznek a munkanélküli-ellátásba. Ki éppen nem röhögték (van egy szellemi szint, ami alatt nem működik a humor), de nagyon megfenyegették, ha be merne adni egy ilyen ötletet. A két ember az utcára, a vállalkozó a padlóra, majd a feketegazdaságba került. Azóta jól elvannak ott. A szakma felével, kétharmadával egyetemben.

Ha egyszer az adóhivatal elkapott valakit, akkor az már nem tud legálisan megélni. Bevétele nem lehet, mert vállalkozás híján nem kérhet pénzt semmiért. Ha mondjuk ekhósan cikket írna, csak akkor kaphat érte pénzt, ha befizették utána a közterheket. Nem a cikkírás után, abból lehúznák azonnal. Dehogy. Előtte a minimálbér után. De legálisan munka nélkül nem lehet miből. Dupla vagy semmi: ha van munkád, kereshetsz mellé is. Ha nincs pénzed, akkor már ne is legyen.

Ha kékkönyvvel menne munkába, akkor a bevétele az APEH-é. Ha rendes alkalmazásba, akkor is. De nem mehet: akin ott a Hivatal figyelme, azt már nincs az az eszement, aki alkalmazná, mert magára húzza az APEH-ot. Ezt pedig ma egyetlen cég sem reszkírozza. Belső emberek mondogatják megdöbbenve, haragosan - ki hogy -: az adóhivatalban a főnök szava a törvény, és hiába tudja a többdiplomás, nyugdíj előtt álló alkalmazott, hogy az intézkedés tételesen ellenkezik a jogszabállyal - ha kedves a feje, csöndben marad.

Évek óta köt a munkám, ami már csak a hobbim, az iparosokhoz. Úgy alakult, hogy a legigényesebb réteghez: akiknek a fejében is és a könyvelésében is rend honol, ütésállóak és övék az alkotás gyönyöre. Volt. Egyre többüket látom úgy, hogy szemük beesett, rebbenő tekintetük mögém figyel, a kerítést megemelték és a kapu csak ismerősnek nyílik ki. Egyre többükön ott a félelem. És ami a legrosszabb: megrogy a fizetési fegyelem.

Hányukkal megesett az évek alatt, hogy fizetéskor - első az alkalmazott - este én, a csóró fizettem a sörüket. Ma nem: első, második és bárhányadik az APEH, és fizetéskor a háromgyerekes, aranykezű asztalost azzal küldi haza, hogy várd ki, öreg, amíg szabadul egy kis zseton. Este aztán ott a kéz a szívtájékon, masszírozgat csöndesen: most temettük T-t, 43 évesen. Szerencsés, súgja a húzógép miatt repedtfazék-regiszterben szóló lélekharang lélektelen hangja alatt a kolléga, lefordult a székről és kész volt, nem szenvedett.

Ebből nem egyhamar lesz fölemelkedés. Kifehéredés pedig soha.

Simor Árpád

faipari mérnök

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.