Publicisztika

Ungváry Krisztián keményen bí-rálta e lap hasábjain Koltay Gábor Trianon című filmjét (A kisajátított Trianon, Magyar Narancs, január 17.). Kritikájának élét a világért sem kívánom csorbítani, két apró megjegyzése azonban - melyek közül a második Ungváry fő mondandója szempontjából valószínűleg lényegtelen, amolyan oldalvágás lehetett csupán - gondolkodóba ejtett. Ungváry Krisztián - ha jól olvastam írását - úgy tartja, hogy 1. a nemzet mentális higiéniájához elenged-hetetlen egy korrekt Trianon-film; 2. a "baloldalnak" nincs szövege Trianonról.

Négy hónapja kormányfő Gyurcsány Ferenc, van bő egy éve a választásokig, s elődjétől megörökölt egy hosszú időre kényszerpályára tett költségvetést meg egy nagy rakás beváltatlan - mert már eleve képtelen - ígéretet. Van továbbá egy, a közvélemény-kutatási adatok szerint igen erős politikai ellenfele, amely egyszerre kéri számon kormányán a túlköltekezést és a megszorításokat.

Az új kultuszminiszter, Bozóki András letette az esküt, Hiller István szabad, ráér végre a pártjával foglalkozni. Bele is csapott menten a lecsóba, népszámlálással tölti a tavaszt az MSZP. Bizonyára nem lévén jobb dolguk. Bár attól függ, honnan nézzük. Kis empátiával fogalmazhatnánk úgy is, jobb későn, mint soha. De, hogy valóban jobb-e, arra csak 2006 tavaszán kapják meg a választ.

A Monetáris Tanács (MT) négy új tagjának kinevezése elméletileg nem helyteleníthetõ, de idõzítése miatt erõsen lábszagú áterõltetése után az új tagok kiválasztása virágillatot csempészhetett volna a levegõbe. Úgy tûnt, van is igyekezet konszenzusos szakemberek megtalálására, ám a Gyurcsány-csapat végül mégis nagy ívben válogatta ki jelöltjeit. Pedig lehetett volna másképp is.

Elõször voltak a lecserélendõ öregecskedõ nõk, aztán jött a nagy jólét, most meg Orbán Viktor "fogja be a száját", és a válogatott is helytállt a terroristákkal felálló Szaúd-Arábia csapata ellen. Miniszterelnökségemet egy rossz viccért! Szó, ami szó, nem volt még kormányfõnk, akit a temperamentuma ennyire el bírt volna ragadni. A hirtelen felindulásból elkövetett gyerekes hülyeségekkel meg az azt követõ bocsánatkérés-féleségekkel a kormányfõ nem csak önmagának árt.

A kérdésre, hogy mitõl szegény az egyik, és mitõl gazdag a másik ember, többnyire a "jó családba kell születni" közhellyel szoktak válaszolni. De az országok szegénysége és gazdagsága legalább ilyen zavarba ejtõ, politikailag pedig - ha lehet - még kényesebb kérdés. Ám az átlagpolgár erre is meghökkentõ magabiztossággal válaszol, többnyire ellenõrizhetetlen példákkal és tényként felkínált, de alap nélküli hiedelmekkel. A kutatások az okokról és a tendenciákról a közhiedelemmel ellentétes megállapításokra jutottak. Miközben pedig a tudományos tények egyre megalapozottabbak, a hitek egyre kevésbé megingathatók. Csupán a költõ szavaival ért egyet mindenki: "Retteg a szegénytõl a gazdag / s a gazdagtól fél a szegény. / Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény."

Annus Adrián és Fazekas Róbert Lausanne-ba utaztak, hogy a nemzetközi Sportdöntõbíróság elõtt pöröljék vissza gyõzelmüket, melytõl doppingvétség miatt fosztotta meg õket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A fiúk igazukért, ím elmentek a legvégsõkig, noha tudják, sok jóra nem számíthatnak, hacsak a város nevezetességeinek megtekintése általi személyiségfejlõdésük nem mondható annak. E fórum ugyanis a hozzá panasszal forduló sportolónak egyszer nem adott még igazat. Mégis csak hozzájuk fordulhattak. Nem is az igazukért annyira, inkább igazság-keresõ elszánásukat bizonyítandó.

A Monetáris Tanács (MT) négy új tagjának kinevezése elméletileg nem helyteleníthetõ, de idõzítése miatt erõsen lábszagú áterõltetése után az új tagok kiválasztása virágillatot csempészhetett volna a levegõbe. Úgy tûnt, van is igyekezet konszenzusos szakemberek megtalálására, ám a Gyurcsány-csapat végül mégis nagy ívben válogatta ki jelöltjeit. Pedig lehetett volna másképp is.

Elõször voltak a lecserélendõ öregecskedõ nõk, aztán jött a nagy jólét, most meg Orbán Viktor "fogja be a száját", és a válogatott is helytállt a terroristákkal felálló Szaúd-Arábia csapata ellen. Miniszterelnökségemet egy rossz viccért! Szó, ami szó, nem volt még kormányfõnk, akit a temperamentuma ennyire el bírt volna ragadni. A hirtelen felindulásból elkövetett gyerekes hülyeségekkel meg az azt követõ bocsánatkérés-féleségekkel a kormányfõ nem csak önmagának árt.

A kérdésre, hogy mitõl szegény az egyik, és mitõl gazdag a másik ember, többnyire a "jó családba kell születni" közhellyel szoktak válaszolni. De az országok szegénysége és gazdagsága legalább ilyen zavarba ejtõ, politikailag pedig - ha lehet - még kényesebb kérdés. Ám az átlagpolgár erre is meghökkentõ magabiztossággal válaszol, többnyire ellenõrizhetetlen példákkal és tényként felkínált, de alap nélküli hiedelmekkel. A kutatások az okokról és a tendenciákról a közhiedelemmel ellentétes megállapításokra jutottak. Miközben pedig a tudományos tények egyre megalapozottabbak, a hitek egyre kevésbé megingathatók. Csupán a költõ szavaival ért egyet mindenki: "Retteg a szegénytõl a gazdag / s a gazdagtól fél a szegény. / Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény."

Annus Adrián és Fazekas Róbert Lausanne-ba utaztak, hogy a nemzetközi Sportdöntõbíróság elõtt pöröljék vissza gyõzelmüket, melytõl doppingvétség miatt fosztotta meg õket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A fiúk igazukért, ím elmentek a legvégsõkig, noha tudják, sok jóra nem számíthatnak, hacsak a város nevezetességeinek megtekintése általi személyiségfejlõdésük nem mondható annak. E fórum ugyanis a hozzá panasszal forduló sportolónak egyszer nem adott még igazat. Mégis csak hozzájuk fordulhattak. Nem is az igazukért annyira, inkább igazság-keresõ elszánásukat bizonyítandó.

A Fidesz jövõbeli kommunikációs stratégiájának fõ irányairól korábban már értekeztünk (lásd: Zavarok egy miatt?, Magyar Narancs, 2005. január 20.): a gazdasági kérdések forszírozásáról, a "dumakormányzásról" és az Orbán Viktort megszerettetni hivatott imázskampányról, amely - nem mellesleg a középre nyitás jegyében - ambíciók nélküli, lehiggadt nemzetféltõként ábrázolná õt, amolyan "kiérdemesült múmiaként" (copyright: Fidesz).

Nem szûnõ és jogos felháborodást váltana ki demokratikus közéletünk megannyi szereplõjébõl, ha a kormány közpénzen megjelentetne egy lapot, amelyet ingyen eljuttatnának minden háztartásba, ráadásul ebben az újságban csak a kormányfõrõl, a kormányoldalról és a kormány sikereirõl lenne szó. A demokrácia felkent bajnokai közül azonban alig akad olyan, akinek megcsiklandozza az ingerküszöbét, hogy a rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben a magyar települések túlnyomó többségében kicsiben pontosan ez történik. Csak a kormányzat szó elõtt ott az ön- elõtag. Ráadásul e lapok fogyasztóinak nincs sok választásuk.

Az az érvelés, amely a mindennapos iraki merényletekért az amerikaiakat, az idegen megszállást tette felelõssé, s ezzel támadta a 2003 márciusában indított háborút, az irakiaknak mindössze két választási lehetõséget hagyott.