Kormánymese

  • 2005. február 17.

Publicisztika

Négy hónapja kormányfő Gyurcsány Ferenc, van bő egy éve a választásokig, s elődjétől megörökölt egy hosszú időre kényszerpályára tett költségvetést meg egy nagy rakás beváltatlan - mert már eleve képtelen - ígéretet. Van továbbá egy, a közvélemény-kutatási adatok szerint igen erős politikai ellenfele, amely egyszerre kéri számon kormányán a túlköltekezést és a megszorításokat.

Négy hónapja kormányfõ Gyurcsány Ferenc, van bõ egy éve a választásokig, s elõdjétõl megörökölt egy hosszú idõre kényszerpályára tett költségvetést meg egy nagy rakás beváltatlan - mert már eleve képtelen - ígéretet. Van továbbá egy, a közvélemény-kutatási adatok szerint igen erõs politikai ellenfele, amely egyszerre kéri számon kormányán a túlköltekezést és a megszorításokat. És létezik immár ciklusok óta az a gyakorlat, hogy a kormánypártok az utolsó évben semmit nem tesznek, nehogy fölöslegesen hergeljék a választókat. Mindehhez vegyük még hozzá a felfokozott várakozást, amellyel a szocialista szavazók Gyurcsány miniszterelnökösködésére tekintenek. Ez a helyzet túl nagy mozgásteret nem hagy a kormányfõnek: borítékolható volt, hogy a szónok leginkább lózungokkal meg a jövõrõl szóló képzelgéseivel szórakoztatja majd a nagyérdemût. Az Országgyûlés tavaszi ülésszakát indító kormányfõi beszéd részben meg is felelt ennek: volt ideológiai alapvetés meg a közös felelõsség hangsúlyozása, korábban már beharangozott tervek kerültek elõ újra, és így tovább.

De mindezek mellett az azonnali reagálásaiban nemegyszer fésületlenül megnyilatkozó kormányfõ összességében reálisan beszélt. A 2002-es kampányában beindított ígérgetésspirálból a maga részérõl kiszáll: ez volt a beszéd legsúlyosabb gesztusa. Felsorolta, hogy mely ígéretek teljesítése költségvetési képtelenség (például az érettségizõknek belengetett ingyenes jogosítványé vagy az ápolónõi hûségjutalomé). Mi persze, akik a kampány óta hajtogatjuk, hogy az ország a Bokros-csomag elõttinél is rosszabb helyzetbe kerülhet a két nagy párt felelõtlen látványpolitizálása miatt, több keménységet is el bírtunk volna viselni; de a hangütés megfelelt annak, amit egy a saját lehetõségeit messze túlértékelõ és túlfogyasztó, félszegény ország normális politikusától elvár a polgár. Gyurcsány nemcsak elhatárolódott a Medgyessy-féle vezetési gyakorlattól (meg az orbánitól is, de az nem nagy kunszt egy szocialistától), nemcsak végérvényesen befejezettnek nyilvánította az ún. jóléti rendszerváltást, hanem alig kódoltan azt is mindenki (és fõként a sajátjai) tudtára adta, hogy nincs több látványos béremelés a közszférában, és nincs tér a költségvetéssel való politizálásra.

De miként lesz ebbõl politika? A választásokig Gyurcsány az államháztartás (az egészségügy, a MÁV, az adórendszer) semmiféle komolyabb átalakításába nem kezdhet bele; jó, ha legalább az errõl való gondolkodást el tudja a kormány kezdeni. A nagy kérdés az lesz, sikerül-e olyan részterületeket találni, amelyek bütykölésével a gyõzelmi esély is megtartható, és a gazdaság sem omlik közben össze. Egyvalami azonban biztos: ebbõl egyféleképpen lehet csak jól kijönni. 'szinteséggel: azzal, ha a választókat a rossz helyzet megértésére is képes felelõsségteljes polgároknak tekinti a politika. A kommunikációs gügyögést abba kell hagyni, mondta Gyurcsány, és valóban, ennek már régen (kábé 1998 óta) itt volna az ideje. A kormányfõ, aki speciel maga is túl sokszor enged a bulvárpolitizálás csábításának, hétfõn arra tett ígéretet, hogy ezt beszünteti: hogy nem ígérget többet. Esélye 2006-ban csak akkor lehet, ha a hátralévõ idõben sem megy a könnyebb ellenállás felé.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.