Marosán György: Fortélyos remény (Gazdagságról, szegénységrõl, egyenlõtlenségrõl)

  • Marosán György
  • 2005. február 10.

Publicisztika

A kérdésre, hogy mitõl szegény az egyik, és mitõl gazdag a másik ember, többnyire a "jó családba kell születni" közhellyel szoktak válaszolni. De az országok szegénysége és gazdagsága legalább ilyen zavarba ejtõ, politikailag pedig - ha lehet - még kényesebb kérdés. Ám az átlagpolgár erre is meghökkentõ magabiztossággal válaszol, többnyire ellenõrizhetetlen példákkal és tényként felkínált, de alap nélküli hiedelmekkel. A kutatások az okokról és a tendenciákról a közhiedelemmel ellentétes megállapításokra jutottak. Miközben pedig a tudományos tények egyre megalapozottabbak, a hitek egyre kevésbé megingathatók. Csupán a költõ szavaival ért egyet mindenki: "Retteg a szegénytõl a gazdag / s a gazdagtól fél a szegény. / Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény."

A kérdésre, hogy mitől szegény az egyik, és mitől gazdag a másik ember, többnyire a "jó családba kell születni" közhellyel szoktak válaszolni. De az országok szegénysége és gazdagsága legalább ilyen zavarba ejtő, politikailag pedig - ha lehet - még kényesebb kérdés. Ám az átlagpolgár erre is meghökkentő magabiztossággal válaszol, többnyire ellenőrizhetetlen példákkal és tényként felkínált, de alap nélküli hiedelmekkel. A kutatások az okokról és a tendenciákról a közhiedelemmel ellentétes megállapításokra jutottak. Miközben pedig a tudományos tények egyre megalapozottabbak, a hitek egyre kevésbé megingathatók. Csupán a költő szavaival ért egyet mindenki: "Retteg a szegénytől a gazdag / s a gazdagtól fél a szegény. / Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény."

Az elmúlt időszakban elvégzett összehasonlító történelmi elemzések a vizsgálatokba bevont 112 ország GDP-je között csaknem százszoros különbséget találtak (a két szélső pont: Etiópia 369 $/fő; Luxemburg 21 974 $/fő). Ezt a sokkolóan nagy eltérést többnyire az emberi tőke színvonalával, a fizikai tőke korszerűségével, a pénz tőke létével vagy éppen annak hiányával magyarázta a közgazdaságtan. Ám ezek a tényezők csak következmények, így a figyelem - gyakran - az országok természeti gazdagságára, népességének nagyságára helyeződött. Az emberek természetes igazságként fogadják el: a sokféle természeti kincs, a lakosság nagy száma vagy éppen a gyarmattartó múlt gazdagságot teremt. Pedig e vélekedésre könnyebb ellenpéldát, mint bizonyítékot találni: a természeti kincsekben szegény Svájc jóval gazdagabb, mint a természeti kincsekben bővelkedő Bolívia, a kicsiny Luxemburg, mint a jóval népesebb Nigéria, a gyarmattartó múlttal nem gyanúsítható Dánia, mint a valamikori világbirodalom, Spanyolország.

A sokféle tényező hatását számításba vevő vizsgálatok első közelítésben a természetföldrajzi tényezők szerepét emelték ki. Az eurázsiai kontinens hatalmas mérete, kelet-nyugati elhelyezkedése, a nagy mediterrán térség, a termeszthető növények és a háziasítható állatfajták nagy száma, valamint az éghajlati zóna jellege - ami mind megkönnyíti a kultúra átadását és befogadását - történelmi jelentőségű sikertényezőnek bizonyult. E véletlenszerű természeti adottságokkal magyarázható a jelenlegi egyenlőtlenségek mintegy 57 százaléka. A siker további nélkülözhetetlen elemeként azonosították a kutatók a fejlődés során létrehozott (vagy másoktól jó érzékkel átvett) "megfelelő" intézményeket. "Intézmény" alatt a kutatók az emberek közötti stabil és meghatározott társadalmi funkciót betöltő viszonyrendszert értették; mint amilyenek a fejlett piaci viszonyok, a jól működő törvények, a társadalmi megállapodások tisztelete, a hatékony és nem korrupt kormányzás, a szerződések betartásának részrehajlás nélküli kikényszerítése, az egyéni érdeket érvényesülni hagyó feltételek, a verseny szabályainak tiszteletben tartása és a magántulajdon védelme.

A vizsgálatokban az intézmények megfelelőségét öt - nemzetközileg hozzáférhető adatokból származó -, számszerűsített tényezővel mérték: az állami irányítás minősége, a törvények szerepe, a kormányzat korrupciós szintje, a kisajátítás kockázata és a magánszerződések kormányzati befolyásolásának gyakorisága. Az országok "gazdagsági" és "intézményhatékonysági" rangsorának összevetése azt tanúsította, hogy a két egymástól - látszólag - független tényező "kéz a kézben jár". Ám még ennél is fontosabb, hogy világossá vált: nem azért jók az intézmények az egyik országban, mivel gazdagsága miatt megengedheti azt, hanem azért lett gazdag, mert megfelelőek voltak az intézményei. E tudományosan igazolt ténynek óvatosságra kell(lene) intenie a politikát. Arra utal ugyanis, hogy az üzleti életbe való, bármilyen indokokra hivatkozó politikai beavatkozás vagy pusztán a létező törvények kijátszásának az eltűrése hosszú távon "gazdagságcsökkentő" tényező. Az "intézmények" hol ösztönző, hol visszatartó szerepét szemlélteti néhány országpáros - Észak- és Dél-Korea, Kelet- és Nyugat-Németország, Izrael és a szomszédos országok, a Dominikai Köztársaság és Haiti - összevetése is. A kutatások végül is úgy találták: a Föld társadalmai közötti óriási egyenlőtlenségek 80 százalékára magyarázatot adnak a természetföldrajzi körülmények és a történelmileg kialakult intézmények.

A "jó" vagy a "rossz" intézmények létrejötte okán a kutatások a 12 ezer évvel ezelőtt lezajlott mezőgazdasági forradalomra irányították a figyelmet. A mezőgazdaságra áttérés letelepedéshez, a kereskedelem, a kézművesség, az írás és a törvények létrejöttéhez vezetett. Mindez együtt a munkamegosztás szélesedését és a piac kialakulását eredményezte, amelyeknek volt egy - gyakran rejtve maradó - pozitív hatásuk: az egymást korábban ellenségnek tekintő szomszédok előnyöket kínáló partnerként kezdték kezelni egymást. Mindez döntő módon hozzájárult az adott térség népességeltartó képességének növekedéséhez, egyre összetettebb szervezetek, majd a városok, végül pedig az állam kialakulásához. A hatékonyan működő állam szerepére utal Dél-Korea, Ghána és a Fülöp-szigetek összehasonlítása. Fél évszázada e három ország nagyjából egyformán szegény volt. A hétköznapi logika a nyersanyagban gazdag Ghána és a Fülöp-szigetek kiemelkedését és Dél-Korea elmaradását jósolta volna. A valóságban azonban ennek éppen az ellenkezője történt. Ennek egyik fő oka, hogy Korea 1300 éves államisággal, míg a másik két ország csak alig évszázados állami hagyományokkal rendelkezik.

Az induló helyzet persze nem kikerülhetetlen fátum. Egyrészt mindig az adott társadalom belső működése "hozza össze" a későbbi nemzedékek gazdagságát. Másrészt az egyes konkrét társadalmak jelenlegi helyzetének pontosabb megértéséhez egy sor további tényező tekintetbevétele fontos. A történelmi véletlenek előnyös vagy éppen hátrányos szerepére Kelet-Közép-Európában is sok példát lehetne találni. Mindennek tükrében érdekes kérdés: mi a történelmi tendenciája a Föld lakói között tapasztalható egyenlőtlenségnek? Több mint 40 ország adatainak elemzése azt mutatta: a föld különböző pontjain élő emberek közötti egyenlőtlenség az elmúlt két évszázadban nőtt. Ennek mértéke - a jellemzésére használt mutatók tanúsága szerint - az elmúlt két évszázad során drámaian emelkedett. A társadalmakon belüli és az országok közötti különbségek azonban - érdekes módon - részben el-térően mozogtak. Az eredeti tőkefelhalmozás korában - Európában a 18-19. század során - az egyenlőtlenségek minden társadalmon belül megnőttek. Ám a 20. században, már a jóléti társadalmak kialakulását megelőzően az egyenlőtlenség növekedésének tendenciája ebben a régióban megfordul. Erre utal, hogy - szemben a közhiedelemmel - az európai és az amerikai társadalmon belüli egyenlőtlenség a 20. század első felétől kezdve csökkenni kezdett.

Az egyenlőtlenség növekedése végső soron két tényezőre vezethető vissza. A megfelelő vagy kevésbé megfelelő intézmények függvényében a különböző országok gazdasága eltérő ütemben növekedett. Az európai kultúrkör társadalmainak dinamikája hosszú távon felülmúlta a többi társadalomét. Ez vezetett oda, hogy mondjuk Svédország fokozatosan elhúzott Szudántól a gazdagsági versenyben. Az emberek közötti egyenlőtlenség másik meghatározója - miként a társadalmakon belül is - az országok népességszámának növekedésbeli különbsége. 1900-ban az akkori Magyarországnak és a Fülöp-szigeteknek nagyjából azonos számú, 8,5 millió lakosa volt. 2000-ben hazánk lakosainak száma 10 millióra, míg a Fülöp-szigeteké 90 millióra emelkedett, és ez a tény alapvetően meghatározta a két ország polgárai közötti gazdagságbeli különbséget. Ez a kép tovább pontosítható, ha figyelembe vesszük a várható élettartamot is. 1950 óta valóságos fordulat ment végbe a világban: a Föld társadalmai közötti várható élettartambeli különbségek csökkentek.

A kutatások szerint a 20. század második felében az egyenlőtlenség mértéke globálisan nem változott. Ez azonban nem annak a jele, hogy a világ valamennyi régiójában végbement volna az európai és az észak-amerikai országokban fél évszázaddal korábban tapasztalt egyenlőtlenség-csökkentés. Miközben a világgazdaságba kapcsolódott régiókban csökkentek a különbségek, a szegénység és az elmaradottság aggodalomra okot adó módon összpontosul a világ más - afrikai - régióiban. A kutatásoknak azonban éppen e szempontból van fontos üzenete: az egyenlőtlenséget jórészt nem egy másik társadalom "csinálja". Az érintettek azonban nem szívesen hallják meg, hogy nem azért szegény az egyik nemzet, mert gazdag a másik. Még nehezebb tudomásul venni ennek következményét: nem gazdagodhatsz meg úgy, ha másokat szegényebbé teszel. A gazdagodás történelmi útja: a kemény munka a laza időtöltés helyett, megtakarítás a növekvő fogyasztás helyett, a képzés választása a szabadidős szórakozás helyett, privatizálás az államosítás helyett, okos törvények alkotása a törvények kijátszása helyett. A baj csak az, hogy a politikai csodadoktorok (egyébként hatástalan) ráolvasása sokak számára meggyőzőbb, mint a kutatók javasolta lassú és fájdalmas, de meg-oldást kínáló gyógymód.

A szerző közgazdász.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.