Petőfi Sándor és Szendrey Júlia vitathatatlanul a magyar irodalom leghíresebb szerelmespárja. Ennek megfelelően számtalan különböző módon és minőségben dolgozták már fel kettejük történetét, a rendszeres időközönként fel-fellángoló Petőfi-kultusznak köszönhetően pedig a mai napig megannyi bizonytalan forrásból táplálkozó legenda és anekdota van forgalomban a kapcsolatukat illetően. Gyimesi Emese irodalom- és társadalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató a sztereotípiák, előítéletek és kétséges hitelességű visszaemlékezések rengetegében arra vállalkozott, hogy kizárólag megbízható dokumentumokara támaszkodva, a lehető legpontosabban rekonstruálja a nagykárolyi megyebál és a koltói nászút között eltelt hónapok eseményeit.
Egy olyan történetet mesél el, amelyet bár látszólag mindannyian jól ismerünk, valójában meglepően keveset tudunk róla.
Gyimesi elsődleges célja, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét hangsúlyosan a korabeli társadalmi viszonyok kontextusában, valamint az ekkoriban elinduló változások tükrében vizsgálja. A kötet legfontosabb állítása, hogy e kapcsolat alapos feltárása nem pusztán a nemzeti romantika két kiemelkedő alakjának élettörténetét illetően szolgál hasznos tanúságokkal, de „döntéseik, gondolkodásmódjuk, kapcsolatuk elemzése a rendi társadalom polgári társadalommá alakulásának folyamatát sajátos perspektívából képes megmutatni”.
A cím elsőre talán kissé giccsesnek tűnhet, de pont arra utal, hogy a kor forradalmi erejű társadalmi változásait a pár a saját életében, közvetlenül is megélte. A szerző szerint a szerelmesek „szabadságharca” több különböző szinten is értelmezhető. Egyrészt nagyon súlyos belső vívódásként, elsősorban Szendrey Júlia lelkében, akinek szigorú neveltetése ellenére kellett szembeszegülnie a kor és családja elvárásaival, ugyanis „házasságkötése által nem a vidéki középnemességhez, hanem a pesti polgárság egy kiemelt, értelmiségi köréhez csatlakozott. Így nem a rendi társdalom logikája szerint lépett előre, hanem a kialakulóban lévő polgári társadalom világképe alapján.” Ezzel szorosan összefügg, hogy a „szerelmi szabadságharc” második szakaszában a házasságkötést következetesen akadályozni próbáló jószágigazgató apával, a saját társadalmi felemelkedését részében lánya házasságától remélő Szendrey Ignáccal nyílt konfliktust kellett vállalnia a párnak, akik nem sokkal később már tudatosan formálták konvenciók elleni lázadó imázsukat a korabeli sajtóban.
Egy érzelmekkel ennyire telített történetet persze egyáltalán nem könnyű történészi objektivitással tálalni, ezzel pedig a szerző is tisztában van. Már az első, bevezető fejezet tudatosítja az olvasóban, amit a kutatónak munkája közben mindvégig szem előtt kell tartania, hogy a tudományos vizsgálat során soha nem férhetünk hozzá a valódi érzelmekhez, „csupán” azok írásos lenyomataival találkozhatunk, ahogy az úgynevezett egodokumentumok (naplók, levelek, visszaemlékezések) sem a külső történések igazságtartalma felől értékelendők, hanem sokkal inkább szerzőjük ön- és világképe szempontjából.
Ennek megfelelően Gyimesi minden forrást és dokumentumot megfelelő távolságtartással és kritikával kezel, kutatásának eredményeit mégis olyan olvasmányos módon prezentálja, hogy a szöveg szakszerűsége ellenére sem válik szárazzá.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
