Először voltak a lecserélendő öregecskedő nők, aztán jött a nagy jólét, most meg Orbán Viktor "fogja be a száját", és a válogatott is helytállt a terroristákkal felálló Szaúd-Arábia csapata ellen. Miniszterelnökségemet egy rossz viccért! Szó, ami szó, nem volt még kormányfőnk, akit a temperamentuma ennyire el bírt volna ragadni. A hirtelen felindulásból elkövetett gyerekes hülyeségekkel meg az azt követő bocsánatkérés-féleségekkel a kormányfő nem csak önmagának árt. Hisz azután, hogy a Fidesz vezetőjét leintette, mondanivalójának logikus és a választót felnőttnek tételező merituma már a kutyát sem érdekelte. (Gyurcsány a rajongó nőtagozati tekintetek előtt a Fidesz 2002 óta szajkózott demagógiáját utasította vissza, mely egyszerre követeli a jóléti kiadások növelését és a szigorú költségvetési politikát.) Csak az arrogancia marad meg a köz emlékezetében, ami kiváló alkalmat kínál a kormány-főként oly erélyesnek mutatkozó Orbánnak arra, hogy méltatlanul támadott ötgyermekes családapaként kérje ki magának e hangnemet. (Mely, tette hozzá, '89 előtt dívott e hazában.) A hüppögésbe ojtott komcsizás persze súlyos képmutatás, de a köztársaság miniszterelnöke (pont azért, mert ő az, aki, és nem holmi neveletlen ipari tanuló) nem mondhat ilyet a nyilvánosság előtt. Ugyan, miért fogná be Orbán a száját? Hova lenne a demokrácia, ha már hazudni se lehetne?
És Gyurcsány nem csak e verbális zabolátlanság okán idézi a túl gyorsan rohanó katona képét. Mintha egy-két fronttal többet nyitott volna az utóbbi időben a tanácsosnál; ha a rohamban hátranézne, látná, hogy a talpasok inkább csak tanácstalanul toporognak mögötte. A kormányzati gépezet eredendő tohonyaságát most az újtól, a vállalatirányítás szigorú logikájától való félelem súlyosbítja: s ettől a minisztériumi apparátusok még inkább nem csinálnak semmit. (Egyébként is: tudja valaki, meddig marad ez a Gyurcsány?) És ez csak az egyik része lenne a dolognak. A másik a párt. Amikor Gyurcsány az egyházak politikai szerepvállalása és politikai sérthetetlensége ellen szólt, nem csak a Fidesz törzsszavazóitól balra állók, de saját pártja köreiben is elismerést aratott (bár a szavakat egyelőre nem követte politika), ám a decemberi népszavazási kampányban már szinte szálegyedül maradt.
S kiinogni látszik mögüle a szocpárt ügynökügyben is, hisz semmi nem történik, ha nem veszi elő a dolgot tavaly év végén. Havonta, kéthetente előhúz az egyik, majd a másik fél egy-egy kilopott nevet (ha nekünk Szita, nesze nektek Bácskai), virágzik a dosszié-újságírás, ettől még nem áll meg a hatos villamos. Gyurcsány viszont úgy spekulált: sokak rokonszenvét megszerezheti a teljes nyilvánossággal, ami ráadásul politikai ellenfeleinek nagyobb kárt okozhat, mint az MSZP-nek. (Az MSZP-n belüli politikai ellenfeleiről nem is szólva.) Hiszen mi van, ha kiderül néhány szocialista politikusról, hogy változatos képletű államrendőrségeknek jelentett? Vagy hogy a jelentéseknek volt címzettje? Mégis, mit vártunk? De a világi meg egyházi antikommunisták egyikének-másikának lelepleződő ügynökmúltja mély sebet üthet odaát - elvégre mindkét tábor önmaga erőteljes újrafogalmazásának időszakát éli. Az önazonossági versenyben a baloldal lépéselőnyhöz jut, s ez 2006 tavaszán akár jól is jöhet.
Ám az augusztusi kongresszus háromnegyedes támogatottsága ide vagy oda, az MSZP-vel sosem lehet tudni. A kormányfő jól artikuláltan elkötelezte magát a listák teljes nyilvánossága mellett. Erre Burány Sándor még belepiszkált a már benyújtott javaslatba, épp csak annyit, hogy a lényege kérdőjeleződjön meg, s a titkok ura továbbra is a nemzetbiztonsági apparátus maradjon. A kormányfő pofára esik, s talán észreveszi, hogy a szocialista párt épp most lövi körbe a mozgásterét. Érdekes lesz nézni, vajon e burkolt szembenállás határozza-e meg az államfőválasztás dinamikáját is, hogy hány szocialista képviselő gondolja úgy, inkább Szili Katalin legyen államelnök 2005-ben, mint Gyurcsány miniszterelnök 2006-ban. Hogy négy év alatt a második outsider miniszterelnökét is elemészti-e az MSZP? Orbán kemény ellenfél lesz, de hogy vele megküzdhessen, Gyurcsánynak előbb az övéivel kell zöld ágra vergődnie.
