Nyitott borotva

  • 2005. február 10.

Publicisztika

Elõször voltak a lecserélendõ öregecskedõ nõk, aztán jött a nagy jólét, most meg Orbán Viktor "fogja be a száját", és a válogatott is helytállt a terroristákkal felálló Szaúd-Arábia csapata ellen. Miniszterelnökségemet egy rossz viccért! Szó, ami szó, nem volt még kormányfõnk, akit a temperamentuma ennyire el bírt volna ragadni. A hirtelen felindulásból elkövetett gyerekes hülyeségekkel meg az azt követõ bocsánatkérés-féleségekkel a kormányfõ nem csak önmagának árt.

Először voltak a lecserélendő öregecskedő nők, aztán jött a nagy jólét, most meg Orbán Viktor "fogja be a száját", és a válogatott is helytállt a terroristákkal felálló Szaúd-Arábia csapata ellen. Miniszterelnökségemet egy rossz viccért! Szó, ami szó, nem volt még kormányfőnk, akit a temperamentuma ennyire el bírt volna ragadni. A hirtelen felindulásból elkövetett gyerekes hülyeségekkel meg az azt követő bocsánatkérés-féleségekkel a kormányfő nem csak önmagának árt. Hisz azután, hogy a Fidesz vezetőjét leintette, mondanivalójának logikus és a választót felnőttnek tételező merituma már a kutyát sem érdekelte. (Gyurcsány a rajongó nőtagozati tekintetek előtt a Fidesz 2002 óta szajkózott demagógiáját utasította vissza, mely egyszerre követeli a jóléti kiadások növelését és a szigorú költségvetési politikát.) Csak az arrogancia marad meg a köz emlékezetében, ami kiváló alkalmat kínál a kormány-főként oly erélyesnek mutatkozó Orbánnak arra, hogy méltatlanul támadott ötgyermekes családapaként kérje ki magának e hangnemet. (Mely, tette hozzá, '89 előtt dívott e hazában.) A hüppögésbe ojtott komcsizás persze súlyos képmutatás, de a köztársaság miniszterelnöke (pont azért, mert ő az, aki, és nem holmi neveletlen ipari tanuló) nem mondhat ilyet a nyilvánosság előtt. Ugyan, miért fogná be Orbán a száját? Hova lenne a demokrácia, ha már hazudni se lehetne?

És Gyurcsány nem csak e verbális zabolátlanság okán idézi a túl gyorsan rohanó katona képét. Mintha egy-két fronttal többet nyitott volna az utóbbi időben a tanácsosnál; ha a rohamban hátranézne, látná, hogy a talpasok inkább csak tanácstalanul toporognak mögötte. A kormányzati gépezet eredendő tohonyaságát most az újtól, a vállalatirányítás szigorú logikájától való félelem súlyosbítja: s ettől a minisztériumi apparátusok még inkább nem csinálnak semmit. (Egyébként is: tudja valaki, meddig marad ez a Gyurcsány?) És ez csak az egyik része lenne a dolognak. A másik a párt. Amikor Gyurcsány az egyházak politikai szerepvállalása és politikai sérthetetlensége ellen szólt, nem csak a Fidesz törzsszavazóitól balra állók, de saját pártja köreiben is elismerést aratott (bár a szavakat egyelőre nem követte politika), ám a decemberi népszavazási kampányban már szinte szálegyedül maradt.

S kiinogni látszik mögüle a szocpárt ügynökügyben is, hisz semmi nem történik, ha nem veszi elő a dolgot tavaly év végén. Havonta, kéthetente előhúz az egyik, majd a másik fél egy-egy kilopott nevet (ha nekünk Szita, nesze nektek Bácskai), virágzik a dosszié-újságírás, ettől még nem áll meg a hatos villamos. Gyurcsány viszont úgy spekulált: sokak rokonszenvét megszerezheti a teljes nyilvánossággal, ami ráadásul politikai ellenfeleinek nagyobb kárt okozhat, mint az MSZP-nek. (Az MSZP-n belüli politikai ellenfeleiről nem is szólva.) Hiszen mi van, ha kiderül néhány szocialista politikusról, hogy változatos képletű államrendőrségeknek jelentett? Vagy hogy a jelentéseknek volt címzettje? Mégis, mit vártunk? De a világi meg egyházi antikommunisták egyikének-másikának lelepleződő ügynökmúltja mély sebet üthet odaát - elvégre mindkét tábor önmaga erőteljes újrafogalmazásának időszakát éli. Az önazonossági versenyben a baloldal lépéselőnyhöz jut, s ez 2006 tavaszán akár jól is jöhet.

Ám az augusztusi kongresszus háromnegyedes támogatottsága ide vagy oda, az MSZP-vel sosem lehet tudni. A kormányfő jól artikuláltan elkötelezte magát a listák teljes nyilvánossága mellett. Erre Burány Sándor még belepiszkált a már benyújtott javaslatba, épp csak annyit, hogy a lényege kérdőjeleződjön meg, s a titkok ura továbbra is a nemzetbiztonsági apparátus maradjon. A kormányfő pofára esik, s talán észreveszi, hogy a szocialista párt épp most lövi körbe a mozgásterét. Érdekes lesz nézni, vajon e burkolt szembenállás határozza-e meg az államfőválasztás dinamikáját is, hogy hány szocialista képviselő gondolja úgy, inkább Szili Katalin legyen államelnök 2005-ben, mint Gyurcsány miniszterelnök 2006-ban. Hogy négy év alatt a második outsider miniszterelnökét is elemészti-e az MSZP? Orbán kemény ellenfél lesz, de hogy vele megküzdhessen, Gyurcsánynak előbb az övéivel kell zöld ágra vergődnie.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.