Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Publicisztika

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Nem fér a fejembe, hogy hogyan lehetett ennyire amatőr a korábban kimért és felkészült Tarr Zoltán, aki a jelenleg is alulszervezett, jelölthiányos pártnak az egyik hiteles arca volt, legalábbis annak tűnt, még ha természetesen kontextusból kiragadott félmondatokról is beszélünk. „Politikai értelemben valóban nem volt szerencsés, amit mondtam. Nincsenek privát közegek, ezért nem lehet nagyobb elemzéseket úgy előadni, mintha az ember kizárólag azoknak beszélne, akik jóindulattal állnak hozzá. Ilyen értelemben biztosan hibáztam” – magyarázta pár napja egy interjúban. Igen, ilyen értelemben biztosan.

A kormányzati propagandagépezet legügyesebben felépített, „nagy tényfeltáró munkák” közlésére használt Index (lásd: ún. „Városháza-ügy”) augusztus 26-án jött elő a „Tisza-adóról”, tehát a háromkulcsos progresszív jövedelemadó bevezetéséről szóló „pártvezetésnek készült belső feljegyzéssel”. A cikket bizonyos „H. H.” írta, az impresszum szerint ilyen monogrammal senki nem dolgozik a lapnál. Mint írja a nem létező H. H., hivatalos pecsét, fejléc vagy aláírás hiányában nem áll módjában megállapítani a dokumentum hitelességét, de állítása szerint ezt a párt „gazdasági terveire rálátó források” megtették.

Ennyi bizonyítás bőven elég volt arra, hogy megszülessen a „Tisza-adó” kampányszlogen, és a kormánypárt sötétebb médiatermékei élesítsék a lejárató cikkeket, a fideszes politikusok és infuenszerek pedig már-már tonnaszámra a magyarázó videókat. A plakátkampányról, Facebook-reklámokról, és nyilvánvalóan közpénz tíz és százmilliókról nem is beszélve. Az Energiaügyi Minisztérium fizetett hirdetésben ekézi a Tiszát, a kormány a saját oldalán azt írja, „a TISZA nem árad, hanem átver”, a mi pénzünkből fenntartott hirado.hu-n pedig ép ésszel fel nem fogható alázást folytatnak a tiszás politikusok, de főleg a párt elnöke ellen. Teljesen spontán módon, pár nap alatt még egy kalkulátort is összedobtak, hogy mennyivel kellene többet fizetnünk az állítólagos adótervezet szerint. 

Hiába cáfoltak Magyarék szinte mindent azonnal, hozták nyilvánosságra adócsökkentésről szóló terveiket, ez már itt marad velünk. Orbán odáig is elment, hogy feldicsérte Gyurcsányt, miszerint neki több esze volt, ő a választás után ismerte el, hogy átverte az embereket. Ha csak nem bújunk el egy kő alá vagy dezertálunk a Holdra, még hónapokig hallgathatjuk, hogy „választást kell nyerni, és utána mindent lehet” és „nem mondhatok el mindent, mert akkor megbukunk”.

Gratulálok, még egyszer.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.