Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Publicisztika

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Nem fér a fejembe, hogy hogyan lehetett ennyire amatőr a korábban kimért és felkészült Tarr Zoltán, aki a jelenleg is alulszervezett, jelölthiányos pártnak az egyik hiteles arca volt, legalábbis annak tűnt, még ha természetesen kontextusból kiragadott félmondatokról is beszélünk. „Politikai értelemben valóban nem volt szerencsés, amit mondtam. Nincsenek privát közegek, ezért nem lehet nagyobb elemzéseket úgy előadni, mintha az ember kizárólag azoknak beszélne, akik jóindulattal állnak hozzá. Ilyen értelemben biztosan hibáztam” – magyarázta pár napja egy interjúban. Igen, ilyen értelemben biztosan.

A kormányzati propagandagépezet legügyesebben felépített, „nagy tényfeltáró munkák” közlésére használt Index (lásd: ún. „Városháza-ügy”) augusztus 26-án jött elő a „Tisza-adóról”, tehát a háromkulcsos progresszív jövedelemadó bevezetéséről szóló „pártvezetésnek készült belső feljegyzéssel”. A cikket bizonyos „H. H.” írta, az impresszum szerint ilyen monogrammal senki nem dolgozik a lapnál. Mint írja a nem létező H. H., hivatalos pecsét, fejléc vagy aláírás hiányában nem áll módjában megállapítani a dokumentum hitelességét, de állítása szerint ezt a párt „gazdasági terveire rálátó források” megtették.

Ennyi bizonyítás bőven elég volt arra, hogy megszülessen a „Tisza-adó” kampányszlogen, és a kormánypárt sötétebb médiatermékei élesítsék a lejárató cikkeket, a fideszes politikusok és infuenszerek pedig már-már tonnaszámra a magyarázó videókat. A plakátkampányról, Facebook-reklámokról, és nyilvánvalóan közpénz tíz és százmilliókról nem is beszélve. Az Energiaügyi Minisztérium fizetett hirdetésben ekézi a Tiszát, a kormány a saját oldalán azt írja, „a TISZA nem árad, hanem átver”, a mi pénzünkből fenntartott hirado.hu-n pedig ép ésszel fel nem fogható alázást folytatnak a tiszás politikusok, de főleg a párt elnöke ellen. Teljesen spontán módon, pár nap alatt még egy kalkulátort is összedobtak, hogy mennyivel kellene többet fizetnünk az állítólagos adótervezet szerint. 

Hiába cáfoltak Magyarék szinte mindent azonnal, hozták nyilvánosságra adócsökkentésről szóló terveiket, ez már itt marad velünk. Orbán odáig is elment, hogy feldicsérte Gyurcsányt, miszerint neki több esze volt, ő a választás után ismerte el, hogy átverte az embereket. Ha csak nem bújunk el egy kő alá vagy dezertálunk a Holdra, még hónapokig hallgathatjuk, hogy „választást kell nyerni, és utána mindent lehet” és „nem mondhatok el mindent, mert akkor megbukunk”.

Gratulálok, még egyszer.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.