Pozsonyi Aranka: Négybõl egy (A Monetáris Tanács kibõvítésérõl)

  • Pozsonyi Aranka
  • 2005. február 10.

Publicisztika

A Monetáris Tanács (MT) négy új tagjának kinevezése elméletileg nem helyteleníthetõ, de idõzítése miatt erõsen lábszagú áterõltetése után az új tagok kiválasztása virágillatot csempészhetett volna a levegõbe. Úgy tûnt, van is igyekezet konszenzusos szakemberek megtalálására, ám a Gyurcsány-csapat végül mégis nagy ívben válogatta ki jelöltjeit. Pedig lehetett volna másképp is.

A Monetáris Tanács (MT) négy új tagjának kinevezése elméletileg nem helyteleníthető, de időzítése miatt erősen lábszagú áterőltetése után az új tagok kiválasztása virágillatot csempészhetett volna a levegőbe. Úgy tűnt, van is igyekezet konszenzusos szakemberek megtalálására, ám a Gyurcsány-csapat végül mégis nagy ívben válogatta ki jelöltjeit. Pedig lehetett volna másképp is.

Magyarországon ugyanis él legalább öt, a monetáris politikához értő, tájékozott, tudását karbantartó, szakmáját nemcsak tanító, de gyakorló makroközgazdász. S mivel közülük eddig csak egy ült külsősként a Monetáris Tanácsban, négy még simán kinevezhető lett volna. Egyet azért sikerült megtalálni. Neményi Judittól ellenségei sem a szakmai felkészültséget kérik számon. Inkább azt róják föl neki, hogy a jelenlegi Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetésével és a banki stábbal szemben sértett és elfogult.

Nos, ez könnyen elképzelhető. Neményit a Járai-éra elején nem éppen lovagias körülmények között penderítették ki az MNB-ből, most pedig olyan helyzetbe kerül, hogy számon kérhet azokon, akik ebben szerepet játszottak. Sebaj. Az MT összetételét figyelve korántsem probléma, ha a jövőben lesz köztük egy olyan, aki ha másért nem, hát sértettségében kérdésekkel bombázza annak a stábnak a tagjait, amely az MT döntéseit megalapozó tanulmányokat készíti.

H

Hanem az a másik három! Egyikük a rég elfeledett aranystandard rendszer átfogó ismeretéről elhíresült professzor, akinek szakmai tekintélyét nem a monetáris politikában jártasság, hanem a 90-es évek elején a bunkósággal határos rámenősséggel gründolt tanszék vezetése alapozza meg (Bánfi). Van egy később makrogazdasági elemzéseket készítő tanár, aki még 1989-ben is marxista közgazdaságtant oktatott egy olyan egyetemen, ahol akkor már évek óta tudták, sőt tanították, hogy az elmélettel és adaptációival nem írhatók le fejlett piacgazdaságok (Bihari). És egy agrárközgazdász, aki bár valamely szeszély folytán egykor a rektorságig vitte ugyanott és ugyanakkor, amikor a másik kettő gründolt és oktatott, agrárius mivoltától sohasem tudott szabadulni (Csáki).

H

Pedig volt alternatíva. Egy generációval lejjebb, és nem az oktatói karban, hanem a piacon körülnézve föllelhetők lettek volna a megfelelő emberek, mert a monetáris politikához szükséges makrogazda-sági tudást ma egy szűk, 10-20 fős kör képes kamatoztatni. És mert az egyetemek ennél jóval több hasonló képzettségű szakembert bocsátanak ki, okkal gondolhatjuk: azok, akik a piacon megállják a helyü-ket, többnyire jók, köreikben pedig megtalálhatók a legjobbak. (Nevek, címek a szerkesztőségben.) Azok, akiknek a véleményére ma is adnak a hazai és külföldi befektetők, akik írnak, olvasnak, elemeznek, bőrükön érzik a jegybanki döntések súlyát. Negyvenen innen nekik még nem nyugdíjas állás a Monetáris Tanács-tagság. Ha itt végeznek, visszamennek a piacra még többet keresni, tehát nem engedhetik meg maguknak, hogy hátradőlve figyeljék az eseményeket.

Lehetett volna másképp, mert úgy tűnt, megvan az igyekezet, a kormánynak fontos, hogy meg-tépázott makrogazdasági hiteles-ségét a jelöltek elismertségén keresztül helyreállítsa. Mégsem ez történt. Ne mentegessük itt a miniszterelnököt azzal, amivel a rendszer kegyeltjei szokták men-tegetni atyáskodó diktátoraikat, hogy jó a főnök, csak hát a hamis tanácsadók. Mondjuk inkább azt, ami van: a miniszterelnök és a tagok felhajtásában közreműködő munkatársai, tanácsadói nem léptek túl a saját árnyékukon. Ott keresgéltek, ahonnan jöttek, és olyanokat kerestek, akik velük vannak. Ismerős arcok, baráti kézfogások és a Népszabadságban megjelent publikációk jutottak eszükbe. Defaultból.

Lehetett volna egészen másképp is, alakulhatott volna szépen is. Lehetett volna úgy is, hogy Surányi nem írat hülyeségeket a Fidesz programjáról; hogy Orbán kinevezi Surányi jelöltjeit; hogy a pártok nem hajszolják bele egymást a költekezésbe; hogy Járai nem igazítja saját fizimiskájára az MNB-t; hogy nem áll dafke üzemmódra a Monetáris Tanács; hogy saját embereinek jelölésével párhuzamosan a miniszterelnök - a világon először! - a Monetáris Tanácshoz hasonló független szervezet kezébe adja a mindenkori költségvetés kiadási főösszegének meghatározását. De ez már csak ábránd.

A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsában az új tagok kinevezése után is kényelmes többségben maradnak az outsiderek. A tizenháromból négy olyan tag van, akinek makrogazdasági felkészültsége és eddigi pályája jó alapot teremtett a monetáris politika legfőbb döntéshozó testületébe kerüléshez. A kitűnő Oblath Gábor és a nagy tapasztalatú Kopits György mellett Neményi Judit és Szapáry György képes a monetáris politikáról önálló gondolatok és kérdések megfogalmazására, míg a többiek - ide értve Járai Zsigmond elnököt, Adamecz Péter és Auth Henrik alelnököket is - nem.

Õk a stáb, a Kiszámíthatóság és a Biztonság foglyai maradnak. Az egymást leső szavazataikkal meghozott döntéseikből a jövőben is hiányozni fog mindaz, ami egy monetáris tanácsot naggyá tehet: a magabiztosság, a minden piaci szereplőnél messzebbre látásból adódó bátorság, vagyis a konszenzustól való eltérés lehetősége.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.