Az ismeretlentől való félelem bénítja meg a nyugati politikusokat a Közel-Kelet és Ukrajna miatt

Publicisztika

Amerika és az EU csak akkor tudja kezelni a két konfliktust, ha olyan célokat fogalmaz meg és juttat érvényre, amelyeket mindenkinek érdekében állna betartani – írja Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő.

Emmanuel Macron nem hibázott, amikor bejelentette, hogy Franciaország nem szállít többé fegyvereket Izraelnek. Amikor Joe Biden tűzszünetre szólított föl Gázában, a következetesség azt diktálta volna, hogy az Egyesült Államok is ugyanígy tegyen. Pofonegyszerű ez a képlet. De hol marad a következetesség, amikor ugyanez az Emmanuel Macron a végtelenségig halogatja Palesztina elismerését, holott Franciaország mindig is védelmezte a két állam, egy független Izrael és egy független Palesztina elvét, sőt, Macron személyesen is hitet tett mellette?

A francia elnök semmivel sem mutatja magát következetesebbnek, mint az amerikai, de az igazi tragédia az, hogy az Atlanti-óceán mindkét oldalán a következetlenség lett a norma. A legjobb példa erre Ukrajna. Az amerikaiak és az európaiak egyetértenek abban, hogy Vlagyimir Putyin nem kerülhet ki győztesen ebből az agresszióból, mert akkor kedvére űzhetné tovább az orosz birodalmi ábrándjait. A nyugatiak ezért azt csinálják, hogy elegendő fegyverrel látják el az ukránokat ahhoz, hogy megállják a helyüket az oroszokkal szemben, azt viszont megtiltják nekik, hogy ezeket a fegyvereket orosz területen lévő katonai célpontok ellen is bevessék. Attól tartanak ugyanis, hogy Vlagyimir Putyin veresége káoszba taszítaná a világ legnagyobb országát, és elszabadítaná a nukleáris arzenálját. Egyszóval: az amerikaiak és az európaiak nem akarják, hogy Ukrajna veszítsen, de azt sem, hogy győzzön, mert egy orosz vereség ugyanolyan veszélyesnek tűnik a szemükben, mint egy orosz győzelem. Tudják, hogy mit nem akarnak, de azt nem, hogy mit akarnak, és ugyanezt a döntés- és cselekvésképtelenséget adják elő a Közel-Keleten.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió három évtizede közösen szorgalmazza a kétállami megoldást a Közel-Keleten, de soha nem voltak hajlandók arra kényszeríteni a két felet, hogy valóban elfogadják azt.

Mivel félnek, hogy szembe kerülnek egy arab-iráni-török fronttal, mindig is tartózkodtak attól, hogy feketén-fehéren beszéljenek a palesztinokkal, és világossá tegyék: nem fogják többé vétózni Izrael területfoglalásait, ha a palesztinok továbbra is elutasítanak egy tartós felosztást. A másik oldalról pedig: mivel félnek, hogy a szunnita iszlamisták és Irán az egész térséget a hatalmuk alá hajtják, soha nem fenyegették meg az izraelieket sem azzal, hogy megtagadják tőlük a gazdasági és katonai segítséget, ha továbbra is minden erejükkel akadályozzák egy palesztin állam megalakulását.

Az európaiak és az amerikaiak tehetetlenségre ítélték saját magukat; most pedig, hogy az izraeliek az október 7-i mészárlásra a Hamász szétzúzásával és a Hezbollah lefejezésével válaszoltak, nem engedik Izraelnek, hogy Irán nukleáris létesítményeit bombázza. Természetesen a Nyugat nagyon is tisztában van azzal, az Iráni Iszlám Köztársaság most azon dolgozik, hogy előállítsa a saját atombombáját, mégis megtiltja az izraelieknek, hogy ezt megakadályozzák, mert félnek tőle, hogy ha hagynák, akkor hosszú és bizonytalan, terrorizmussal teli korszakot szabadítanák rá a világra.

Az ismeretlentől való félelem bénítja meg az amerikaiakat és az európaiakat a Közel-Keleten és Ukrajnában is. Mindenütt az a rögeszméjük, hogy megőrizzék az ismert kereteket, holott a világnak már nincsenek sem közös szabályai, sem közös keretei, és egyetlen módon lehet csak biztosítani a nemzetközi stabilitást: ha világos célokat fogalmaznak meg és juttatnak érvényre, olyan célokat, amelyeket jó eséllyel mindenkinek érdekében állna betartani.

Ukrajnában a Nyugat nagyot léphetne előre, ha kimondaná, hogy egyrészt támogatna politikai és területi kompromisszumokat Kijev és Moszkva között, másrészt nem tiltaná meg a fegyverek bevetését orosz területen,

amennyiben Putyint nem lehet máshogy rávenni, hogy visszahívja a csapatait és tárgyaljon a modus vivendi feltételeiről. A Közel-Keleten pedig: elég csak megnézni, milyen pánikszerűen reagált Benjamin Netanjahu, amikor Emmanuel Macron bejelentette, hogy leállítja a francia fegyverszállításokat, hogy megértsük: az amerikaiak és az európaiak gyorsan rákényszeríthetik Izraelt egy palesztin állam létrehozására, ha a segítség megvonásával fenyegetőznek.

Csak az Európai Unió és az Egyesült Államok elég erősek ahhoz, hogy megakadályozzanak egy nemzetközi zűrzavart, de ehhez újra meg kell tanulniuk beszélni.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: Izraeli légicsapás színhelye Bejrút túlnyomórészt síiták lakta déli elővárosában, Dahijében 2024. október 7-én. MTI/AP/Huszein Malla)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk