Publicisztika

Pedig szokása neki. Nem is oly rég két marokkal szórták a plecsnit a hős fiúknak, akik alig másfél hónappal a nevezetes Fenyő-gyilkosság után a szomszéd utcában - persze, lakossági bejelentés nyomán - megtalálták az eset során használt alig használt személygépkocsit. Ám e legutóbbi, középiskola előtti hőstettükért aligha jár Signum Laudis.

Horn Gyulát megint elhajtották, mint valami nem kívánt magzatot.

A tömeg kis térre sodort minket a sitges-i karnevál embertömegében, aztán befelé, egy újabb bárba. A két felszolgáló: egy szőke, matrózjelmezes fiú és egy idősebb transzvesztita a pulton táncolt, úgy vették fel a rendeléseket. Rendeltünk. Aztán táncoltunk. Aztán rendeltünk, és táncoltunk tovább. A teremben egyre vadabbul csillogtak a feszes bőrnadrágok. Ha az arcom túl közel került az Imoláéhoz, a színpadon rázó neccharisnyás öregúr tréfásan megrázta a fejét, és figyelmeztetően a fejemre koppantott. Mindez néhány órával azelőtt történt, hogy elindultunk volna a nagy süllőzésre az Ebro folyóra.

Itt van Amerika, jaj, mit is kezdjünk vele. Milyen Amerika? Csak látszólag naiv a kérdés, egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy valóban annyira amerikai ez az egész szó szerinti vircsaft. Arról dőlnek mindennap a hírek, hogy hány új bevásárlóközpont nyílik meg multiplex mozi. Előbb fővárosszerte, aztán országszerte s immár szerte a régióban. Hah, hogy így ez már idegenrégió.

- Figyelj a botomra, amíg elmegyek! - mondta D. M., és elindult a nagyvenyimi horgászparadicsom székháza felé, ahol kukoricát számolgatott egy fürge nyugdíjas. Az én stégemről egyáltalán nem láttam a botját, de hümmögtem valamit, és tovább bűvöltem a waggleremet, amit sikerült pontosan a nádas tövébe dobni. - Az nem az én botom ott, a tó közepén? - kérdezte D. M., amikor visszajött, majd elindult csónakot keríteni.

1. Egyetemeink és kutatóintézeteink a szegénységük miatt képtelenek viselni a szabadalmaztatás magas költségeit. A MAFE javasolja a szabadalmaztatás illetékrendeletének (32/1999. GM rendelet) módosítását úgy, hogy a nem haszonelvű bejelentők is a független feltalálók kedvezményeit élvezzék.

Az 56-os villamoson még nem volt semmi gond. Remekül utaztam, a BKV-nak hála, ezúton fogadja köszönetemet. Leszállni a Moszkva téren, azt nem kellett volna. Kilépni e barátságos, kulturált és védett környezetből, bele a vakvilágba, kitenni a hatásoknak magamat, de hát melyik halandónak lenne mersze még maradni, ha bemondják, hogy végállomás.

A szerző az SZDSZ országgyűlési képviselője.

Emlékszünk-e még azokra az időkre, amikor a Szovjetunió és a keleti blokk felbomlásának perspektívája megannyi színes álmot csalt elő magyar és más közép-európai buksikból arról, hogy milyen nagyszerű is lesz, ha újjászületik Közép-Európa? Ha e nagyszerű kis népek végre egymásra találnak, és újjáteremtik a század elején elvesztett paradicsomot? Emlékszünk-e a Monarchia-nosztalgiára, a Milan Kundera által inspirált kafkázásra, almás pitézésre, bécsezésre, erre a divatos illúzióra, vagy a visegrádi négyekre, a konferenciaturizmusba torkolló intellektuális zsákutcára?

Vívóállásbann A múlt héten tízévi fáradságos londoni személyzeti munka után "végleg" hazatért Németh Miklós, a szocialista párt távollétében oly sokat emlegetett üdvöskéje. A repülőtéren Donald kacsa és a kis Vuk fogadta; esetleg még a Népszava küldöttségét tudjuk odaképzelni a betonra. Németh jobban nem is időzíthette volna régen várt comeback-jét, hiszen még a Köztársaság téri ruhatáros is mással volt elfoglalva. Hogy pontosan mivel, arra - érdeklődésünkre - már nem tudott pontos választ adni, de tisztán emlékszik, hogy Schmuck Andornak szerzett húsz deka abált fejhúst.

A szerző az SZDSZ országgyűlési képviselője.

Az ajtón cetli: "Zsákolni mentem, vacsora, gázáremelés, elnökválasztás, Wesley Clark, ukrán külügyminiszter, minimálbér a frizsiderben, Schüssel a kulcstartón, majd jövök, Viktor."