A rendőrség nem köszöni meg

publikálva
2000/5. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Pedig szokása neki. Nem is oly rég két marokkal szórták a plecsnit a hős fiúknak, akik alig másfél hónappal a nevezetes Fenyő-gyilkosság után a szomszéd utcában - persze, lakossági bejelentés nyomán - megtalálták az eset során használt alig használt személygépkocsit. Ám e legutóbbi, középiskola előtti hőstettükért aligha jár Signum Laudis.

Pedig szokása neki. Nem is oly rég két marokkal szórták a plecsnit a hős fiúknak, akik alig másfél hónappal a nevezetes Fenyő-gyilkosság után a szomszéd utcában - persze, lakossági bejelentés nyomán - megtalálták az eset során használt alig használt személygépkocsit. Ám e legutóbbi, középiskola előtti hőstettükért aligha jár Signum Laudis.

Ott hagytuk el a múlt héten, hogy nem az eszükért szeretjük őket. De mit is várhatnánk tőlük? Az egész testületet méltón reprezentáló Garamvölgyi ezredes például egy kereskedelmi televízió napi szappanoperájában alakít egy olyan mesében, ahol köztörvényes pozitív hősök veszik hülyére egy gyújtogatási ügy kapcsán azokat, akik mindig csak szolgálnak és védnek.

Ám nincs az a legvadabb fikció, mi akár távolról is képes lenne elmeállapotuk jelzésszerű felmutatására. Nem az a baj, hogy hülyék, hanem az, hogy e tényt nem képesek minimálisan sem kezelni.

Most is mi történt?

Háromfős deszantjuk, miután telefonon bejelentkezett egy röpke iskolalátogatásra, a megbeszéltnél némileg elébb érkezett. De nem eléggé, hiszen azt nyilván nem kalkulálták bele, hogy vezetőjük másfél órán keresztül sem képes bebizonyítani az iskolatitkárnak, hogy ők valóban rendőrök. Pedig csak egy mondatot kellett volna leírnia, a helyesírási hibákból a leggyanakvóbb szörnyeteg is rájöhetett volna, kivel van dolga.

Az, hogy a civil autóban ezalatt bizonyára erősen unatkozó kollégái a tanulóifjúságot mindenféle ködös hasonlóságok mentén vegzálták lökdösés útján, már csak hab a tortán. Spréztek, bilincseltek, engedelmeskedve az ősi jelszónak, miszerint először a nőket és a gyerekeket.

Nehéz ügy, arról nem is szólva, hogy egy normálisan működő szervnek mennyire nem szabadna fele ennyire kétes ügyletekbe se keverednie. Bár hol van ehhez az olajszőkítés?

Mondjon le a belügyminiszter!

De miért, ha nem hugyozta körbe a Teve utcát?

Ám e közbevetés csak intim betét itt. Az igazi gáz az ügyben hivatalból megszólaló Helsinki Bizottság közlései felől szaglik. Melyek szerint az esetek kilencven százalékában a vélelmezhető rendőri disznóságok nemhogy beismerődnének, de még nyilvánosságot sem kapnak. Lenyomnak egy belső vizsgálatot, melynek az eredménye az imént jelölt százalékarányban szok negatív lenni.

Most sincs sok remény. És a nyilvánosság sem ad okot a bizakodásra. Azt tudjuk még a csapból is, hogy a törvény betűje szerint a templomoktól, iskoláktól hány méternyire járőrözhetnek a kurvák, de arról mély a kussolás, hogy a rendőrnek kevéssé látszó, különböző színű símaszkjukról felismerhető közegeknek iskolák tájékán milyen jogosítványaik vannak.

Apropó, szarháziak, mire jutottatok a megtalált kocsival? Megvan-e már Fenyő gyilkosa?

publikálva
2000/5. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk