Becsszóra, akar a franc komcsizni, és most nem is kell, mivel Horn Gyulát a múlt héten épp frakciótársai akadályozták meg abban, hogy ezúttal önpártja bicajának küllői közé verjen méretes bunkót.
Horn azt indítványozta a képviselőcsoport pénteki ülésén, hogy válasszák szét a frakcióvezetői posztot a pártelnökitől. Ha már a Fidesz ilyen flottul szétválaszt, mutassák meg ők is, hogy szétválasztásban a szocialista sem szar, sőt, bár ezt Horn nem mondta, csak akarta, ha nemcsak Kovács László funkcióit választanák szét, de magát Kovács Lászlót is, úgy mellmagasságban, fejre, torra és potrohra, akkor nyilvánvaló lenne az is, hogy a szocialista sokkal jobban metél, mint a fidoszos.
Hogy az MSZP hány vezető posztja van egy, három vagy tizenhárom kézben, huszadrangú kérdésnek tűnik innen, Kőbányáról. Az talán kevésbé, hogy Horn Gyula az istennek sem adja fel. Pedig lenne rá oka: azt sem neki, de főként a pártjának nem lenne szabad elfelejtenie, hogy a választásokat leginkább őmiatta, az ő elbizakodottsága és ostobasága miatt vesztette el a szocialista párt. Ám Horn úgy véli, hogy a magára rótt penitencia után megint neki kell utat mutatnia. A kavarást tavaly decemberben kezdte, amikor koalíciót ajánlott a kisgazdáknak; felvilágosítást arról, hogy vajon mi terelhetné az MSZP-t közös kormányba a kisgazdákkal a hatalom önmagáért való akarásán kívül, azóta sem adott. Mostanában mintha a mögé a Németh Miklós mögé (inkább elé) készülne felsorakozni, akiben néhány elmeháborodott Magyarország miniszterelnökét bírná látni, megfeledkezve arról a kétségkívül aggasztó tényről, hogy egy miniszterelnöknek négyéves hivatali ideje alatt muszáj legalább öt egyszerű, bővített mondatot összehoznia (hazánk fokozott nemzetközi szerepvállalása esetén ez a szám akár hétre is felszökhet). Németh viszont nem Kovács, és ez feltétlen előnye Horn szemében. Horn - és ha már itt tartunk, Orbán - igazi vetélytársa ugyanis Kovács László lehet, aki, bár kevesen gondolták volna róla, mégiscsak fel tudta hozni a szocialista pártot tizenöt ponttal a Fidesz elé, és aki sikerrel tartotta távol az MSZP vezetésétől azokat a sipistákat, akikre oly előszeretettel bazírozott szociáldemokráciát négy éven át Magyarország előző miniszterelnöke.
Horn most lepattant a pártelnökről: a szavazást indítványáról állítólag már meg sem várta, a tuti vereséggel a zsebében eliszkolt a frakcióülés vége előtt. Csodálkoznánk, ha feladná.
