Egotrip
Kálmán C. György: Magánvalóság (Intelem)
Az a baj, gyerekek, hogy rosszul látjátok a dolgokat, elfogultak és cinikusak vagytok, mindig ez az örökös konfrontáció, kényeskedés és ellenségeskedés, nem lesz ennek jó vége.
MaNcs, XII. évf. 05. szám, (2000.05.25.) (2000-05-25)
Az a baj, gyerekek, hogy rosszul látjátok a dolgokat, elfogultak és cinikusak vagytok, mindig ez az örökös konfrontáció, kényeskedés és ellenségeskedés, nem lesz ennek jó vége.
Amúgy jó ötlet ez az országképépítő program, itt és most azonban fölöttébb veszélyes lehet. Gondoljunk bele, mekkora kalamajka lenne abból, ha az amerikaiak nem a New York Times országunk képét rondító cikkeit olvasgatnák, hanem az önbecsülésünket védelmező magyar hazafiakét.
Könnyűfából készült pingvinábrázolásra alkuszom, illetve nem is alkuszom, csak válogatok a kicsi, közepes és nagy pingvinek között.
Karácsonykor azt kaptam - többek között - ajándékba, hogy elmehettem Händel Messiását meghallgatni a Zeneakadémián. Nem minősíteném a produkciót, legyen annyi elég, hogy a második szünet után gyenge félház sem maradt a telt házasnak indult koncerten. Annyit megjegyeznék, hogy a szponzorok élőszavas felsorolása a kezdés előtt viszolygást keltő. Az pedig, hogyan kerülhetett egy nemzeti intézmény koncertjeinek kizárólagos joga egy viselkedni nem tudó magáncéghez, nyilvánvalóan külön kérdés.
Pedig szokása neki. Nem is oly rég két marokkal szórták a plecsnit a hős fiúknak, akik alig másfél hónappal a nevezetes Fenyő-gyilkosság után a szomszéd utcában - persze, lakossági bejelentés nyomán - megtalálták az eset során használt alig használt személygépkocsit. Ám e legutóbbi, középiskola előtti hőstettükért aligha jár Signum Laudis.
A tavalyi díjvisszatartás-botrány után az se lenne túl nagy szenzáció, ha még az igazi mozikból verbuvált gépészek is díjakkal távoznának február 8-án a Budapest Kongresszusi Központból, a 31. Magyar Filmszemléről. Izgalmassá mégis az teszi az egészet, hogy a hatnapos parádé segítségével egy gyengélkedő iparág próbál biztonságosabb körülmények közé evickélni.
Biztonsági rések az AOL-nálJanuár 27-én egy 15 éves fiú közzétette a weben az America Online (AOL) internetszolgáltató fejlesztés alatt álló, még nem nyilvános új szoftverét és a vele kapcsolatos dokumentumokat. A K2 kódnevű program feltehetően az AOL 6.0 pre-bétaverziója, amelyet csak májusban fognak kiadni a bétatesztelőknek.
Magyar betűcsalád nemzetközi katalógusbanMegjelent a FontShop International idei katalógusa: a két világhírű tipográfus, Neville Brody és Erik Spiekerman által alapított betűszoftvergyártó cég legfrissebb kínálatában megtalálható Szőnyei György grafikusművész hat variációból álló, geometrikus formákra épülő betűcsaládja, az Archian is. Az elnevezés egyrészt a függőleges-vízszintes szerkezeteket használó építészetre, másrészt a holland De Stijl mozgalom vezéregyéniségére, Piet Mondrianra utal: a betűcsalád egyik tagja, az Archian Boogie Woogie designját Mondrian legutolsó festménye, a Broadway Boogie Woogie ihlette, egy másik betű, az Archian Wilmos a De Stijl emblémáját tervező Huszár Vilmos előtt tiszteleg.
Ennek az ügynek semmi köze a reklámszakmához, mondta egyik informátorunk, amikor nekifutottunk a Vodafone reklámkampánya körüli ügyek, a Vodafone és a Republic of Art különös kapcsolata további boncolgatásának. Decemberi cikkünkre reagálva levelet küldött a valóban nem is oly titokzatos Republic of Art (1051 Budapest, Vigyázó Ferenc utca 4.), amelynek ügyvezetője többek között sérelmezte, hogy nem kerestük meg. Most megkérdeztük, de nem akart nyilatkozni. Nem úgy a Firetrap.
"Majd egy év múlva", intette önmérsékletre a pártelnökké választását felállva, ütemes tapssal köszöntő kongresszusi küldötteket Kövér László. Alighanem arra gondolt: ha a 2001-ben esedékes tisztújításon is így fogadják, az az elért sikereknek szól majd, vagyis valóban lesz ok az ünneplésre. E rokonszenvesen önironikus megjegyzése előtt a Fidesz új vezetője mondott azonban mást is.
A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elnökének, Csoóri Sándornak mennie kell, és ami a legszebb, ezt már ő maga is felfogta. Az MVSZ, de az ország imázsának is jót fog tenni ez: nemrégiben már a neves perui író, Mario Vargas Llosa is feddőleg tért ki egy cikkében Csoóri azon kijelentéseire, melyeket különösebb rosszindulat nélkül is antiszemitának lehet minősíteni.
Nem várt fordulatot vett egy sikkasztással gyanúsított egykori plébános pere, amikor a vádlott hirtelen mesélni kezdett a katolikus egyházon belül használatos feketekasszákról, s nem utolsósorban egykori főnöke, a szeged-csanádi püspök személyes felelősségéről. Az érintettek a történet nagy részét tagadják, az APEH példátlan türelemmel megvárja, míg az egyház maga kéri a vizsgálatot, s e türelemben osztozik véle a kultuszkormányzat is.
Bár a Meciar-kormány 16 hónappal ezelőtt megbukott, Szlovákia hegyeit és rónáit még mindig rója Vlado testes szelleme. Nemrég például az alkotmánybíróság egyik tanácsa úgy döntött, hogy Kovác elnök fiának elrablói közül az egyik legfontosabb, legrablóbb rablót Meciar botrányos amnesztiarendeletéből kifolyólag nem szabad tovább vegzálni - jóllehet néhány hónappal ezelőtt ugyanez a tanács pontosan ennek a verdiktnek az ellenkezőjét mondta ki.
Gustavo Noboa, Ecuador új elnöke a múlt héten letette a hivatali esküt, a fővárosban tüntető indiánok hazamentek a falvaikba, négy puccsista ezredest és néhány száz csapattisztet pedig - korrekt hadbírósági eljárás ígéretével - őrizetbe vettek. Ezen kívül azonban semmi sem változott, és éppen ez az, ami miatt kérdéses, hogy mennyi ideig tart majd a nyugalmi állapot.
Február 3-8. között a Budapest Kongresszusi Központban rendezik a 31. Magyar Filmszemlét. A nyitó előadáson Mészáros Márta Kisvilma (Az utolsó napló) című filmjét, zárásként Szabó István művét, A napfény ízét vetítik, versenyen kívül, a "nem szakmai" közönség a Puskin és a Toldi moziban mustrálgathatja a termést: a versenyprogramban 24 nagyjátékfilmet, 27 kísérleti és kisjátékfilmet és 31 nem fikciós (dokumentum) filmet mutatnak be, s lesznek információs vetítések is.
Köszönjük, Olvasó! Derekasan teljesítettél, a faxunk elromlott, de nem haragszunk. Ennyi buta kérdésre ennyi helyes felelet tavaly ilyenkor érkezett utoljára. Szerkesztőségünk természetesen a legtávolabbról sem ért egyet veled, de ha ez vigasztal: önmagával sem. Ezért aztán pillantsunk az alábbiakra, ha másért nem is, pusztán a tisztánlátás végett.
Miközben ölbe tett kézzel lestük, ahogy lestrapált faxunkról gördülnek az 1999 legjeire vonatkozó olvasói válaszok, kérdéseinkkel közvetlenül is megtámadtunk néhány embert. Hogy szerintük mi volt a 90-es évek kultúrájának, kulturális közéletének legjellemzőbb vonása, hogy moziban, színházban, kiállításon, koncerten, tévéből és könyvekből kitől, mitől kapták a legmaradandóbb vagy leginkább felejteni való élményeket, ilyesmik - volt vagy ötven belőlük. Mármint a kérdésekből. Itt meg olvasható három - a válaszokból.
El tudják önök képzelni, hogy Robert De Niro - de jó, legyen csak Jávor Pál - egy reggelen plüsstigrisnek öltözve bohócot csinál magából egy tévéműsorban, majd este főszerepet játszik egy filmben? (És itt most nem a színész méltóságáról van szó, sokkal inkább arról, hogy ha valaki reggel Paprika Jancsi, akkor este is az, ha akarja, ha nem.) Kíváncsiak önök egy olyan műre, amelynek leghitelesebb szereplője a Vidám Színpad büféjében szocializálódott gengszterimitátor? Szívesen megnéznék, amint Fullajtár Andrea ráhajt a bronzéremre a bázakerettyei Udvaros Dorottya- hasonmásversenyen? Nos, ha minden kérdésre igennel válaszoltak, akkor feltétlenül menjenek el a Rosszfiúk című filmre, mert nem fognak csalódni.
Céltudatát vesztett, inszomniás juppi (Edward Norton) lázad az őt elnyomó multinacionálisok és saját személyisége ellen, amelyben lassan már csak az IKEA jellegű fészekrakás ösztöne a progresszív elem. Előbb-utóbb lesz ilyenből száz is meg százezer is. Aztán majd jön egy vezér a jobb, erkölcsileg tisztább világból, egy igazi agresszív anarchopunk, aki zsírleszívó klinikákról lopja az emberzsírt, és főz belőle szappant, hogy visszaforgathassa antikapitalista gesztusértékűleg a tehetős hölgyek pofájára, és megmenthesse az önsegélyező klubokba menekülő emocionális turistákat egymás szétveretése által. Lám, önmagát ismétli a történelem. Akár az ipari forradalom kezdetén a kizsákmányolt munkások, akiknek még a lakberendezés által elérhető lelki béke alternatívája sem jutott. Csak egy karizmatikus vezető, az sem önmaguk Mr. Hide-ja. Azok nem csoportterápiákra jártak szeretetet koldulni, nem egymást verték hobbiból, önkeresésük eksztázisában, hanem szakszervezeteket alapítottak és sztrájkoltak vagy gépromboltak, aztán feleséget húztak hajánál fogva keresztül a konyhán minden este. Nem is lett sok eredménye, de nem is torkollt happy endbe a történet, mint esetünkben. Ugyanúgy kilazultak a fogaik negyvenéves korukra, ha megérték. Gyermekeiket viszont szintén nők nevelték fel, ami súlyos problémája a civil társadalmaknak is, ahol az apák kóborolnak, és időnként lízingelnek egy-egy családot.
Régen rossz, ha egy festő életpályája izgalmasabbnak bizonyul az életművénél, ugyanakkor, ha valaki magáról a személyről kíván filmet forgatni, jó, ha két tényező legalábbis úgy-ahogy balanszírozva van. Ilyeténképpen Henri de Toulouse-Lautrec ideális alany a gyöngyvászon számára: egy a XIX. század második felének kiemelkedő és máig népszerű képzőművészei közül, életét pedig nyugodtan nevezhetjük regénybe illőnek.
Abban, hogy Franciaország a világzene egyik legtöbbet emlegetett szinonimájává válhatott, jelentős szerepük volt (és van) az ott működő afrikaiaknak. De most úgy fest, egyre többet kell beszélni egy kiköpött francia társaságról is.
Miközben a World Circuit kiadó kubai Buena Vista... sorozata megvalósította a 70-80 éves Ibrahim Ferrer és Rubén González, Eliades Ochoa és Compay Segundo ifjúkori álmait, a világ(zene) figyelme újra a partvonalra került, puritán folkos stílusok felé fordult. Ez jó, de természetesen nem kell, hogy azt jelentse: a harsányabb, táncosabb salsa már kevésbé játszik.
Központosítás, liberális iskolarendszer, kerettantervek, nemzeti alaptanterv, kétszintű érettségi - a szakmai madárnyelv eme fogalmairól kevés szülő tudja, mit takarnak, ahogy kevesen tudják azt is, melyik iskolaforma lenne jobb gyermekük fejlődése, képzése, elhelyezkedése szempontjából. A szülők körülbelül annyit értenek a közoktatás problémáiból, hogy nincs pénz. Ami persze nem az ő hibájuk: a dolgot ugyanis a politikusok szeretik úgy előadni, hogy senkinek ne legyen fogalma az oktatási rendszer körüli, ideológiai köntösbe öltöztetett hatalmi harcról.
Mindössze három és fél éves volt, amikor egy háromszáz oldalas, szanszkrit nyelven írott könyvet elolvasott, aztán hibátlanul, emlékezetből visszamondta. Most hat nyelven beszél, és az elvonulások után netezik egy kicsit. Így pihen a Karmapa, Tibet 17. tudatosan újraszülető lámája, aki 2000. január 28-án először adott nyilvános tanítást Budapesten.
Január 8-án a Y3K számítógépkalóz-csapat feltörte az egyik legnagyobb magyar internetszolgáltató, az Elender szerverét. A jól sikerült műveletet a cég honlapjának átszabásával tették közhírré: a nagy látogatottságú oldalon elhelyezték az "Elender, te retek" szlogent, valamint másfél ezer előfizető jelszavát. A betörésről szóló híradásokban csúnyán összekeveredtek a számítógépes adatbiztonsággal, illetve a személyes adatok védelmével összefüggő kérdések, sokaknak viszont jól jön a téma népszerűsége. Szenes Andrea például az "Y2K vírust" okolta az MTV szervezeti felépítésének tervezetében történt rejtélyes változásokért.
K. Dezső és E. Kornél ültek a Gilde ablakában, söröztek, hallgattak, nézték a nőket. Akkor menjünk, mondta K. Dezső, eljött a pillanat. Én inkább maradnék, E. Kornél követte tekintetével a tűnő sörhabot, de, K. Dezső árnyékaként, nem tehetett mást, indult ő is.
A haggist, vagyis a skót hurkát a középkor óta jobban kedvelik Skóciában, mint a MacLeod-féle legendákat. A felföldi finomság túlélte a gyorsbüfé-forradalmat, amiben persze közrejátszott, hogy Robert Burns verssel emlékezett meg róla, és így ez a különleges étel a világirodalomba is bekerült. Sőt január 25-én, a költő születésnapján világszerte hurkalakomát rendeznek. A szokás tavaly óta Budapesten is tetten érhető.